Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vállalkozásokat alapvetően szabályozó Kereskedelmi Törvénykönyv szerint a vállalkozás: a vállalkozó által saját nevében és felelősségére, nyereség elérése céljából rendszeresen gyakorolt tevékenység. A tevékenység jellege szerint ipari és egyéb vállalkozásokat különböztetnek meg. Az ipari vállalkozás – másként mondva: az ipargyakorlás – feltételeit az ipargyakorlásról szóló 455/1991. számú törvény, az egyéb vállalkozások folytatásának feltételeit más jogszabályok határozzák meg. Az ipargyakorlásról szóló törvény a bevezető rendelkezéseiben tételesen meghatározza, hogy milyen vállalkozói tevékenységek nem minősülnek ipargyakorlásnak. Az itt feltüntetett tevékenységek az úgynevezett „egyéb vállalkozások". Nem tartoznak az ipargyakorlás körébe például a következő tevékenységek:
– az államnak vagy jogszabály által kijelölt jogi személynek fenntartott tevékenységek (például: postai tevékenységek, filmforgatás, filmforgalmazás, mérőműszerek hitelesítése),
– a szellemi alkotások felhasználása az alkotóik által,
– orvosi, állatorvosi tevékenység; gyógyszerészet; természetgyógyászat,
– az ügyvédi, a kereskedelmi jogtanácsosi, bírósági végrehajtói és a közjegyzői hivatások gyakorlása,
– a fordítók és tolmácsok tevékenysége,
– a bankok, takarékpénztárak, biztosítók, nyugdíjpénztárak és tőzsdék tevékenysége,
– értékpapír-kereskedelem,
– a kollektív befektetés és az azok során keletkezett vagyon kezelése,
– szerencsejátékok szervezése,
– bányászati tevékenység,
– mezőgazdasági termelés és erdőgazdálkodás,
– elektromos áram és gáz termelése, szállítása és kereskedelme,
– tengerhajózás és tengeri halászat,
– vasútvonalak üzemeltetése és az azokon történő szállítás,
– távközlési hálózatok létesítése és üzemeltetése,
– rádió- és televízióműsor-szórás,
– nyilvános és rendszeres személyszállítás,
– őrző-védő szolgálatok,
– légi szállítás, repülőterek és repülésirányító berendezések üzemeltetése,
– nyilvános raktárak üzemeltetése,
– mezőgazdasági őstermelői tevékenység.
Az ipari vállalkozásokat a törvény négy csoportra osztja. A szabad ipargyakorlás körébe tartozik minden olyan ipari vállalkozás, amelyet a törvény a mellékleteiben nem sorol fel. A kézműves, kötött és a koncessziós ipargyakorlás eseteit a törvény három önálló mellékletében részletezi.
Kézműves iparok például a következők: lakatosipar, szerszámgyártás, fémmegmunkálás, fémgalvanizálás, fémöntészet, gépjárművek javítása, karosszériajavítás, hőmérőgyártás, órajavítás, üvegcsiszolás és ragasztás, kőmegmunkálás, kozmetikai termékek gyártása, kész- és félkész ételek előállítása, sörgyártás, péktermékek és cukrászsütemények készítése, szövetek és fonalak festése, bőrfeldolgozás, gumijavítás, asztalosipar, ékszerészet, könyv– és kőnyomtatás, látszerészet, kozmetikai szolgáltatások, ruhatisztítás, fodrászat, kőművesség, ácsmesterség, fűtésszerelés, hő- és hangszigetelés, padlóburkolás, kútfúrás.
A kötött iparok közé tartozik egyebek mellett: nemesfémek öntése; magasnyomású berendezések gyártása, szerelése és javítása; gépjárművek és egyes egyéb közlekedési eszközök gyártása; mérőeszközök gyártása, szerelése és javítása; egyes elektromos eszközök tervezése, gyártása, szerelése és javítsa; különösen veszélyes mérgek kivételével mérgek és maróanyagok előállítása és forgalmazása; egyes építőipari tevékenységek; automatikus adatfeldolgozás; gépjárművezetés oktatása; könyvelés; idegenvezetés; tűzoltó készülékek javítása, töltése és ellenőrzése; idegen nyelv oktatása; állatok mesterséges megtermékenyítése; tűzijátékok lebonyolítása; könyvviteli tanácsadás.
A koncessziós iparok csoportjába tartozik például: fegyverek kifejlesztése, gyártása, használhatatlanná tétele, árusítása, kölcsönzése és szállítása; robbanóanyagok kifejlesztése, gyártása, használhatatlanná tétele, árusítása és szállítása; lőterek létesítése és üzemeltetése; orvosi készülékek és felszerelések gyártása és javítása; rágcsálóirtás; mérőeszközök hitelesítése; távközlési berendezések szerelése és javítása; különösen veszélyes mérgek gyártása és forgalmazása; ipari robbantások elvégzése; temetkezési szolgáltatások; temetők és krematóriumok üzemeltetése; bírósági határozatok végrehajtásán kívüli árverések lebonyolítása; régiségkereskedelem; utazási irodák üzemeltetése; vendéglátói tevékenység; szállodák működtetése; zálogházak üzemeltetése; pénzváltás; taxiszolgálat; közúti fuvarozás; belföldi folyami szállítás; csomagküldő szolgálat; kéménytisztítás; állati és egyéb hulladék feldolgozása.
A szabad, kézműves és kötött iparok alkotják a bejelentési kötelezettséggel járó iparok csoportját. Amennyiben a kérelmező beadványa tartalmazza az előírt adatokat, azokhoz csatolja a kérelmező és az úgynevezett „felelős helyettesének" erkölcsi bizonyítványát, valamint kézműves és kötött iparok esetében igazolja a kérelmező vagy felelős helyettesének szakmai jártasságát is, akkor az illetékes ipari hivatal köteles az iparlevelet kiadni. A szakmai jártasság alatt az előírt iskolai végzettséget és szakmai gyakorlatot kell érteni.
Amennyiben a természetes személy nem teljesíti az illető ipari vállalkozás végzésére megszabott személyi feltételeket, vagy a lakóhelye külföldön van, vagy a vállalkozó jogi személy illetve kézműves, kötött vagy koncessziós iparnak minősülő tevékenységet szándékozik folytatni, úgynevezett felelős helyettest kell kineveznie, aki teljesíti a tevékenységgel szemben támasztott személyi feltételeket. Felelős helyettes csak olyan természetes személy lehet, akinek a Szlovák Köztársaság területén állandó lakhelye van, vagy ott hosszú tartamú tartózkodási engedéllyel rendelkezik.
Az egyes koncessziós iparok üzemeltetéséhez a törvény további feltételeket szab (például: feddhetetlenség, az összes alkalmazott megbízhatósága és feddhetetlensége, különféle állami hivatalok nyilatkozata vagy hozzájárulása). Amennyiben ezek a feltételek is teljesültek, az illetékes ipari hivatal koncessziós levelet (engedélyt) ad ki. Az iparlevél kiadásának határidejét a jogszabály 15 napban határozta meg, a koncessziós levél ügyintézési ideje 60 nap. Ezeket a határidőket a hiánytalanul benyújtott kérelem napjától számítják és az esetek döntő többségében be is tartják. Az iparlevél illetéke 1 ezer SKK, a koncessziós engedélyé 2 ezer SKK. (Egy szlovák korona lapzártakor mintegy 6 forintnak felel meg – a szerk.) Magáért az okiratért kell az illetéket leróni. Egy ilyen okiratban több tevékenység lehet, a benne felvett tevékenységek száma nem befolyásolja az illeték mértékét.
Az egyéb, nem ipargyakorlásnak minősülő vállalkozásokat a külön jogszabályokban (elsősorban törvényekben) megszabott feltételek és többnyire az illetékes állami hivatalok vagy szakmai szervek által kiadott engedélyek, jogosítványok birtokában lehet folytatni. Ezek a jogszabályok részletezik a kérelmek tartalmát, azok elbírálásának módját, az engedély (jogosítvány) időbeli, esetleg területi hatályát. Az ügyintézés határideje általában 1–3 hónap. Az egyéb vállalkozásokra jogosító engedélyek néhány ezer koronától egészen 10 millió koronáig terjednek. A legmagasabb illetéket (10 millió szlovák koronát) a televíziós műsorszórásért kell fizetni.
Az egyes vállalkozói tevékenységeket szabályozó jogi normák nem csak azok végzésének feltételeit tartalmazzák, hanem előírják az ezen tevékenységek feletti felügyelet gyakorlásának módját is. A felügyeletet ellátó hatóság hatásköre rendkívül széles, a figyelmeztetéstől a bírságoláson keresztül egészen a vállalkozói jogosítvány visszavonásáig terjed.
Szlovákiában a vállalkozó csak azokat a tevékenységeket végezheti, amelyek az iparlevele, a koncessziós levele vagy az egyéb engedélye szerint a tevékenységi köréhez tartozik. Az engedély nélküli vállalkozás bűncselekmény, természetes személy esetében szabadságvesztéssel is járhat, a jogi személyt tetemes pénzbírsággal sújtják.
Szlovákiában az ipari vállalkozásokról szóló jogszabály még nem szabja meg az egyes választható tevékenységi köröket olyan tételesen és precízen, mint Magyarországon, továbbá a tevékenységi körhöz tartozó egyes tevékenységek után sem kell adót fizetni. Míg a kézműves, a kötött és a koncessziós iparok esetében a tevékenységi kör meghatározásánál a törvény szövegét kell használni, a szabad iparok köréhez tartozó tevékenységeket a kérelmező határozza meg. Egészen új vagy szokatlan a szabad iparokhoz tartozó tevékenységek megnevezése, gyakran találkozik az ipari hivatalok értetlenkedésével. Nehezen tudják azokat minősíteni, elhatárolni a többi iparoktól, és eldönteni: szükséges-e valamiféle szakmai jártasság, kell-e valamilyen egyéb hivatal nyilatkozata vagy hozzájárulása, milyen engedélyt (iparlevelet vagy koncessziós levelet) adjanak ki.
Az ipari hivatalok gyakorlata az idő múlásával egységesedik, de még korántsem azonos. Kereskedelmi társaságok esetében jó ismerni az illetékes hivatal gyakorlatát, a lehetőségek szerint előre egyeztetni vele a tevékenységi körhöz tartozó ipargyakorlásnak számító tevékenységek meghatározását, még az alapító okirat elkészítése vagy a társasági szerződés megkötése előtt. Ugyanis a cégbíróság csak azokat a tevékenységeket jegyzi be, amelyek a kereskedelmi társaság alapításáról szóló okiratban és az iparlevélben/koncessziós engedélyben azonos elnevezéssel szerepelnek. A szlovák vállalkozások tevékenységi körének meghatározásánál a későbbi kellemetlenségeket elkerülendő érdemes gondosan eljárni. A tevékenységi kör meghatározásánál az egyes tevékenységeket érdemes minél általánosabban megfogalmazni, és kihasználni azt a lehetőséget, hogy a törvényalkotó viszonylag kevés tevékenységet fogalmazott meg kézműves, kötött és koncessziós iparként, illetve egyéb vállalkozásként.
Azonos szabály a bel- és külkereskedelemre
Vegyünk egy példát. Egy adott vállalkozó tevékenységi köre a következő:
– áru vásárlása a végső felhasználónak történő eladás céljából (kiskereskedelem) szabad ipargyakorlás terjedelmében,
– áru vásárlása más, vállalkozást üzemeltető személyeknek történő eladás céljából (nagykereskedelem) szabad ipargyakorlás terjedelmében,
– közvetítői tevékenység szabad ipargyakorlás terjedelmében.
Ilyen tevékenységi kör mellett vállalkozónk (mivel a Szlovák Köztársaság jogrendje nem tesz különbséget a bel- és a külkereskedelem között) néhány speciális árucikk kivételével bármivel kereskedhet külföldön és belföldön egyaránt anélkül, hogy bármiféle képesítése, iskolai végzettsége, gyakorlata vagy szakmai jártassága lenne. Közvetítői tevékenységre való jogosultságának segítségével (szinte kivétel nélkül) realizálhatja azokat az üzleteket, amelyek közvetlen megkötésére nem jogosult.
Egy vállalkozó – természetes vagy jogi személy egyaránt – néhány kivételtől eltekintve több, sőt elvileg korlátlan számú vállalkozói tevékenységet folytathat. Vannak olyan tevékenységek, amelyek folytatása összeférhetetlen más tevékenységek kifejtésével. Például: a bankok, a biztosítók, az értékpapír-kereskedők vagy befektetési alapkezelők csak a jogszabályban részükre megszabott tevékenységet folytathatják. A főszabály szerint Szlovákiában bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi személy – az állandó lakóhelyére vagy székhelyére tekintet nélkül – bármilyen vállalkozói tevékenységet folytathat. Persze vannak azért kivételek.
Vannak olyan tevékenységek, amelyeket csak jogi személyek folytathatnak. Például: banktevékenység, értékpapír-kereskedelem, biztosítás, tengerhajózás. Ezzel szemben jogi személyek olyan tevékenységeket is végezhetnek, ami külön jogszabályok szerint természetes személyeknek vannak fenntartva. Ilyen esetben a jogi személy az ilyen tevékenységet csak az arra jogosult természetes személy útján folytathatja.
Belföldi állandó lakóhellyel rendelkező nagykorú személyek akkor folytathatnak vállalkozást, ha cselekvőképesek és büntetlenek. Nem vállalkozhatnak például a bírók és a hivatásos katonák. A rendőrök, az államigazgatási alkalmazottak, a bírósági dolgozók, az ügyészek és a Parlamenti Iroda alkalmazottai csak előzetes hozzájárulás alapján vállalkozhatnak.
A jogi személyek vállalkozásánál is érvényesülnek bizonyos korlátozások. Néhány vállalkozási fajtánál a törvény előírja a kötelező jogi formát (például: banktevékenységet, biztosítási tevékenységet, értékpapír-kereskedelmet csak részvénytársaságok folytathatnak). Törvény saját maga is alapít vállalkozó jogi személyt (ilyen például a Nemzeti Vagyonalap), vagy meghatározza az alapító személyét (ilyen például a Szlovák Értékpapír Központ, amelyet a jogszabály felhatalmazása alapján a Szlovák Pénzügyminisztérium alapított).
A szlovák jogrend lehetőséget biztosít arra is, hogy Szlovákia területén külföldi székhelyű személyek (természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező személyek) is folytathassanak vállalkozói tevékenységet. Külföldi személy Szlovákiában folytatott vállalkozói tevékenységének a jogszabály csak azt a vállalkozói tevékenységet tekinti, amelyet az illető külföldi székhelyű személy a Szlovák Köztársaság területén létesített vállalata vagy szervezeti egysége útján fejt ki. Ezeket a vállalatokat vagy szervezeti egységeket be kell jegyeztetni a cégbíróságon, emellett ugyanúgy rendelkezniük kell a tevékenységük gyakorlásához szükséges jogosítványokkal, mint a szlovákiai székhelyű vállalkozóknak. Az ilyen módon a Szlovák Köztársaságban végzett tevékenységről könyvvitelt kell vezetni és annak alapján adózni is kell. A külföldi személy szervezeti egysége nem önálló jogi személy, a létesítő nevében jár el.
A szlovák Kereskedelmi Törvénykönyv értelmében külföldi állam joga szerint vállalkozás végzésére alapított külföldi székhelyű jogi személy székhelye áthelyezhető Szlovákiába. Ennek a feltétele csupán az, hogy a székhely áthelyezését mind az érintett jogi személy székhelye szerinti, mind pedig annak az államnak a jogrendje, amely szerint alapították, megengedje. A székhely áthelyezése azzal a nappal válik hatályossá, amikor ezt a körülményt az illetékes szlovák cégbíróságon bejegyezték. Az érintett jogi személy belső jogviszonyaira a továbbiakban is annak az államnak a jogrendje vonatkozik, amely szerint alapították. A tagoknak az illető jogi személy tartozásaiért való felelőssége is eszerint a jogrend szerint alakul, azzal a megkötéssel, hogy ez a felelősség nem lehet kisebb, mint amilyent a szlovák jog az azonos vagy hasonló jogi formájú jogi személy tagjaival szemben előír.
Mivel egy jogi személy székhelyének áthelyezése a Szlovák Köztársaságba nehezen megoldható jogi problémákat okozhat, nem számít elterjedt jogintézménynek. (A szerző konkrét esetről még nem hallott.)
Külföldi személy részvétele szlovák vállalkozásban
Azonfelül, hogy Szlovákiában külföldi személyek is folytathatnak – a leírtak szerint – vállalkozói tevékenységet, a Kereskedelmi Törvénykönyv rendelkezik arról, hogy külföldi személyek vállalkozás céljából:
– egyedül vagy más külföldi vagy szlovák személlyel együtt a Kereskedelmi Törvénykönyvben szabályozott szlovákiai székhelyű jogi személyt (kereskedelmi társaságot vagy szövetkezetet) alapítsanak;
– ilyen jogi személy tagjává váljanak.
A szlovákiai illetőségű cégek alapításánál, illetve az azokban való részvétel során a külföldi személyeket ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a belföldieket, és nem érheti őket semmiféle megkülönböztetés.
A külföldi személyek Szlovákiában lévő vállalkozói érdekeltségeit a törvény úgy védi, hogy kimondja: a külföldi személynek a Szlovák Köztársaságban folytatott vállalkozásával összefüggő vagyonát és a külföldi részesedésű jogi személy vagyonát a Szlovák Köztársaságban kisajátítani vagy ahhoz fűződő tulajdonjogot korlátozni csak törvény alapján és olyan közérdekből lehet, amelyet nem lehet másként kielégíteni. Az ilyen határozat bírósági úton megtámadható. Minden esetben haladéktalanul teljes összegű kártalanítást kell nyújtani, amely idegen pénznemben szabadon átutalható külföldre.
Ezen az általánosnak mondható befektetésvédelmen kívül a Szlovák Köztársaság számos országgal (például: Ausztria, Bulgária, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Lengyelország, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Norvégia, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia, Ukrajna, Egyesült Államok) kötött a befektetések kölcsönös védelméről szóló kétoldalú nemzetközi egyezményt.
(Folytatás: kereskedelmi társaságok)
Dr. Lengyel László
A szlovák kereskedelmi jogtanácsosok kamarájának 1991 óta tagja, azóta szabadfoglalkozású jogtanácsosként tevékenykedik. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1975-ben. Az egyetem befejezése után a Pestvidéki Járásbíróságon helyezkedett el mint bírósági fogalmazó, majd a Dabasi Járásbíróságon közjegyző lett. 1977-ben tette le a bírói szakvizsgát és 1980 augusztusáig a Ráckevei Járásbíróság bírája volt. 1980 szeptemberétől él Szlovákiában. Előbb a Galántai Kommunális Vállalatnál, majd a pozsonyi Jednotánál, végül a Hydrostav elnevezésű állami vállalatnál állt munkaviszonyban.
