Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Fotó: Bloomberg
Az izraeli ipari és kereskedelmi minisztérium statisztikái szerint 1992-ben az akkor vezető árucikk, a citrusfélék kivitele 125 millió dollárt hozott, és ugyanennyi bevétel származott a szoftverek exportjából is. 2001-ben a narancsexport értéke ugyanennyi volt, a külföldre eladott programoké viszont 3,5 milliárd dollárra emelkedett. Tíz évvel ezelőtt a közvetlen külföldi befektetések 537 millió dollárt tettek ki, 2000-re 11 milliárdra nőttek, és az ezt követő visszaesés dacára még tavaly is 4 milliárd dollár áramlott be, elsősorban a csúcstechnológiába. Ez az ágazat adta 2001-ben az ipari export 57 százalékát, dollárban 11 milliárdot - nem számítva a szoftvereket. A fejlődésben meghatározó jelentősége van az oktatásnak, amire Izrael a védelmi kiadások után a legtöbbet költi - eredményesen. Az alkalmazottak 24 százaléka egyetemet végzett, a 25-64 éves korcsoportban az állampolgárok 35 százaléka diplomás, és az új bevándorlók is csak javítják a statisztikát: 40 százalékuk rendelkezik tudományos fokozattal.
Az állam jelentős összegekkel támogatja a polgári kutatást és fejlesztést, s bár ez a GDP százalékában a csúcsot jelentő 2000-es 4,2-ről tavaly valamennyit csökkent, még mindig a világ élvonalában vannak. Az egy főre jutó szabadalmak számát tekintve világviszonylatban az Egyesült Államok és Japán után a harmadik Izrael.
A kutatás és fejlesztés állami támogatásában jelentős szerepet játszik egy hivatal, amely az ipari és kereskedelmi minisztérium keretében működik. Ez gondoskodik az összegek elosztásáról, közvetít a tudományos világ és az ipar között, szervezi és ösztönzi a nemzetközi együttműködést. E terület igazgatója, Azriel Hemar elmondta, hogy évente közel félmilliárd dollárral gazdálkodnak. Ennek kicsi, de fontos része az a mintegy 35 millió dollár, amit egy valószínűleg a világon egyedülálló programra, a technológiai inkubátorokra költenek. A hivatal ezt a kilencvenes évek elején indította, amikor a Szovjetunióból bevándorlók áradata indult Izraelbe.
Tíz év alatt közel egymillió magasan képzett ember érkezett, ám a bevándorlóknak nemcsak nyelvi és beilleszkedési nehézségeik voltak, hanem szakmaiak is. A legtehetségesebb, gyakorlatban is használható ötleteket felvető szovjet tudósoknak vagy feltalálóknak fogalmuk sem volt arról, hogyan kell egy kapitalista gazdaságban egy találmány kifejlesztéséhez pénzt, eszközöket szerezni, majd a gyakorlati alkalmazásról gondoskodni. Eredetileg nekik találták ki az inkubátorokat, de ma már bárki pályázhat a programban való részvételre.
Országszerte 24 technológiai inkubátor működik, amelyek célja a high-tech találmányok gyártáséretté tétele, a kutatónak védett környezetet biztosítva. Akinek az ötletét a szakértők megvalósíthatónak vélik, beköltözik az „inkubátorba” vállalkozóként. A vállalkozás minden terhét az inkubátor vállalja magára, biztosítják menedzselését, könyvelését, mindent, ami ahhoz kell, hogy a feltaláló csak azzal foglalkozhasson, amihez ért - a találmányával. Két évet kap, hogy gyártható és eladható terméket hozzon létre, évi 180 ezer dollárból. Jelenleg 220 projekt érik e keltetőkben. Az eddig befektetett 290 millió dollárból 735 projekt került át az iparba, 94 kezdeményezés „elvetélt”, még az inkubátorban felhagytak vele, 267 pedig később nem vált be.
A sikeres termék előállítójának nyereségéből később vissza kell fizetnie az inkubátornak a kapott támogatást, de kockázatot nem kell vállalnia: ha a találmány nem bizonyul sikeresnek, az állam állja a veszteséget. A komolyabb fejlesztésekhez csekélynek tűnő összeg nem az egyedüli forrás, a hivatalos támogatás és az ötletek eredetisége gyakran befektetésre ösztönzi a nagyvállalatokat is. Így minden egyes, a kormány által adott dollárhoz a magánszféra több mint két - eddig összesen 627 millió - dollárt adott hozzá.
Yirmi Egert, Har Hotzvim technológiai inkubátorának igazgatója elmondta, hogy nem könnyű bejutni a programba: az idén például száz jelentkező közül ötnek sikerült. Két fiatal egy olyan készüléken dolgozik, amelyik vesződséges laboratóriumi vizsgálatok nélkül kimutatja, milyen cukorfajtából mennyi van a borban. A cél annak pontos megállapítása, befejeződött-e a bor fermentálódása, ha ugyanis túl korán palackozzák, tönkremegy. Egy lelkes programozócsapat is a finisben van: egy olyan programot dolgoztak ki, amely rendkívül meggyorsítja a rendszergazdák hibajavító munkáját. A harmadik is közel van a célhoz: egy a számítógépek hűtését ventilátor nélkül végző félvezetős megoldáshoz. Ez a fejlesztés olyan stádiumban van és annyira forradalmi szerepe lehet - elsősorban a laptopokban -, hogy az Intel már bejelentette rá igényét.
