Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha a mobil és vezetékes telefonszolgáltatás forgalmi díjainak megítélését összehasonlítjuk egymással, a jelentős árkülönbségek ellenére a közvélemény szerint alig találhatunk eltérést: a mobiltelefonnal rendelkezők mindössze 21 százaléka, a vezetékes telefon előfizetőknek pedig 26 százaléka véli reálisnak a jelenlegi forgalmi tarifákat.
Megoszlanak a vélemények a kétféle technológia költségének megítélésében, ha azokat használati értékükhöz viszonyítjuk. A válaszadók 37 százaléka szerint a mobiltelefon jobban, további 10 százaléka szerint pedig sokkal jobban megéri, mint vezetékes előfizetést fenntartani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a háztartások közel 30 százaléka szerint nincs különbség a kétféle technológia között, illetve azok költségeit nem tudják megítélni, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a fővárosi vezetékes telefonvonallal rendelkező háztartások a mobiltelefon nyújtotta szolgáltatásokat költségükhöz képest kifizetődőbbnek tartják. Mindössze a háztartásfők egyharmada van azon a véleményen, hogy a vezetékes technológia jobban megéri. A BellResearch elemzői rámutatnak: a mobiltelefon megítélése a valóságban még ennél az eredménynél is kedvezőbb, mivel a felmérésben nem vettek részt azok a háztartások, amelyek csak mobiltelefonnal rendelkeznek, és vezetékes előfizetésüket már visszamondták.
A 2001. júniusi állapothoz képest megállapítható, hogy az előfizetők tudatossága nőtt, mivel felére csökkent azok száma, akik a két technológia érték/ár arányát nem tudták megítélni (21-ről 11 százalékra). Ezzel párhuzamosan a vezetékes telefont preferálók aránya 9 százalékponttal esett, míg a drót nélküli technológia rajongótábora kétszeresére nőtt.
A fővárosi családok átlag 7 117 forintot költenek (ÁFÁ-val együtt) havonta vezetékes telefonra, ami 4 százalékos növekedést jelent a 2001. júniusában mért 6 823 forinthoz képest. A budapesti háztartások teljes vezetékes telefonköltsége jelenleg 4,7 milliárd forintot tesz ki havonta, ami csak minimálisan, mindössze egy százalékkal nagyobb a 2001. év közepén mértnél.
Az egyes költségtételek megoszlása a tavalyi teljes piacon belüli részesedéseket nézve azonos sorrendet követ, viszont az arányuk megváltozott. A 2001. júniusi költségmegoszláshoz képest leginkább az internetezéshez kapcsolódó telefonköltség aránya csökkent a budapesti háztartások vezetékes telefonszámláin belül, míg a mobiltelefonok hívásának költségaránya növekedett.
A BellResearch felmérésből kiderül az is, hogy a vezetékes telefonnal rendelkező fővárosi háztartások közel háromnegyedében található legalább egy mobiltelefon, ami 15 százalékpontos növekedést jelent a 2001. júniusi, 57 százalékhoz képest. Egy budapesti vezetékes telefonnal rendelkező háztartáson belül átlagosan 2 személy rendelkezik mobiltelefonnal, természetes módon a mobiltelefonnal rendelkezők száma párhuzamosan növekszik a háztartás létszámával és a háztartások nettó jövedelmével.
A mobillal rendelkező háztartások átlagosan 12 826 forintot fizetnek ki (az ÁFÁ-t is beleértve) havonta mobiltelefon-használatuk után, ami a másfél évvel korábbi 9 837 forinthoz képest 31 százalékkal nagyobb átlagos kiadást jelent. A budapesti háztartások jelenlegi havi 6,1 milliárd forintos mobilköltsége azonban jóval meghaladja a tavaly júniusi 3,8 milliárd ot. A másfél éves növekedést éves rátára alakítva azt mondhatjuk, hogy a fővárosban az utóbbi 1 évben a mobiltelefon-kiadások havi piaca körülbelül 40 százalékkal emelkedett. Eközben éves szinten a SIM-kártyák száma országos szinten 47 százalékkal nőtt, amely a fővárosi piac telítődéshez közeli szakaszát jelzi, illetve az egyre alacsonyabb árbevételt generáló ügyfelek felé való eltolódást mutatja.
