Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Felfoghatatlan, miért akarja engedélyezni a kormány az utólag lemondható reklám e-maileket. Az új internettörvény beterjesztői óriási lobbizásnak engedhettek, mert ha eredeti ígéretük szerint a „fogyasztók védelmét" tartották volna szem előtt, még csak hallani sem akartak volna ilyen variációról. A parlament előtt levő szöveg alapján az ismeretlentől kapott levélen szerepelnie kell egy e-mailnek, amelyen jelezhetjük neki: felejtse el címünket - és ezt meg is kell fogadnia. Mivel máshol már él ez a fajta szabályozás, következményeit régóta nyögi a világ nettársadalma, benne a magyar is.
Kezdjük ott, hogy a válaszcím általában nem is létezik. A küldő szerint persze ez bizonyára nem így van, de hát „sajnos" a lemondások valahol a világban elakadnak. Van olyan, aki kijelenti, levele nem reklám, így nem vonatkozik rá semmi efféle szabályozás. Van, aki a tetszőleges tartalmú válaszlevelet - legyen bár lemondás - új reklámok iránti igénynek tekinti. Van, ahol a megadott címre kattintva a levelezőprogram lefagy. Sokan nem e-mailt, hanem webcímet adnak meg, amely azonban, hogy-hogy nem, látogatásunk alkalmával általában túlterhelt. Az a küldő, aki tudja magáról, hogy fellelhetetlen vagy jogilag hamarosan megszűnik, nem is vesződik válaszcím megadásával. Az email-címünket - onnantól kezdve, hogy azt begépeltük és akárcsak egyszer is csatlakoztunk az internetre - bárki megtudhatta, akár úgy, hogy a gépünkről elcseni, akár úgy, hogy azt magunk adjuk meg „ingyenes" szolgáltatásokért cserébe, átugorva a cím továbbadására ködösen figyelmeztető üzletszabályzatot (ha egyáltalán van ilyen). Olyan is előfordult már, hogy bár a cég fogadkozott, nem adja el a címlistáját, a csődhelyzet közeledtével mégis rákényszerült.
A készülő magyar jogszabály az ilyen marketingesek álma, ettől indul be csak igazán a fantázia. Főleg az internet világában, ahol a technika már szinte mindenre, a jog pedig még szinte semmire sem képes. Ki intézkedik, ha a levélküldő nem vállalja a felelősséget? Bár a most aláírt budapesti egyezmény határozott elmozdulás a megoldás érdekében, továbbra is kérdés: ki, melyik érintett állam jogszabálya, irányelve alapján nyomozna és bíráskodna ilyen ügyekben. Pedig létezik egy józan szabályozási mód is: eszerint csak annak küldhetnek adott témájú elektronikus szóróanyagot a cégek, aki azokat közvetlenül megrendelte tőlük. Amíg viszont csak egyetlen országban, offshore-szigeten, nemzetközi vizeken himbálódzó hajón vagy űrállomáson is megengedett lesz utólag lemondható e-mailek szétküldözgetése, addig mindig is elárasztható lesz az egész világ - hihetetlenül alacsony áron - naponta több száz millió csacska levéllel.
Marnitz István
