Előnye a hátránya

A könyv segítségével áttekinthetjük a Magyarországon legelterjedtebb vállalatirányítási rendszereket. Nem lehetett könnyű dolga a válogatásnál a szerkesztőnek, hiszen a gyártók és forgalmazók nem szívesen vagy egyáltalán nem közölnek tényleges adatokat az általuk üzembe helyezett rendszerek számáról. Többek között kimaradt a több száz installált rendszerrel rendelkező Forrás rendszer vagy a több mint száz vállalatnál működő IntegRaise is.
A szó mindkét értelmében kimerítően foglalkozik a kiadvány az egyes rendszerek funkcióinak bemutatásával, használatával, a bevezetés módszereivel, a szükséges számítástechnikai eszközök használatával. Nem vitás, hogy számítástechnikai eszköz alatt sok mindent érthetünk (hardver, szoftver, módszerek stb.), ennek ellenére hiányzik, hogy nem minden rendszernél található meg a minimális hardverigény vagy a szükséges platform leírása. Ezért aki a saját eszközeinek ismeretében szeretne válogatni a rendszerek között, vagy van elképzelése, hogy milyen platformra kíván áttérni, az nem minden esetben kap segítséget.
Megtudhatjuk, hogy "az X társaság napjainkra az integrált vállalatirányítási rendszerek piacán az egyik legismertebb, kategóriájában meghatározó és iskolateremtő nemzetközi szereplővé vált". Vagy: "az Y rendszer a világ egyik élenjáró vállalati erőforrás-tervező rendszere...", és "Z cég rendszere (...) a Gartner Group kimutatásai szerint a folyamatos termelésirányítási megoldások területén piacvezető termék". Annak ellenére, hogy érezhető a szerkesztő erőfeszítése a reklámízű megfogalmazások gyomlálására, mivel az ismertetőket a fejlesztők vagy a forgalmazók írták, némelyik leírás inkább egy PR-anyagra emlékeztet, mint tárgyilagos bemutatóra.
Az első két fejezet valóban bevezet a téma rejtelmeibe. Ez a megközelítőleg százoldalnyi rész akár önmagában is megállná a helyét, valóban tömören, szakszerűen az információtechnológia alapjaitól egészen az adatmodellek megismertetéséig összefoglalja a könyv ismeretanyagának lényegét.
G. J.