Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Meglepő, hogy a feldolgozóipari vállalatvezetők a tehetséges és innovációra képes munkaerőt fontosabbnak tartják a bérköltség alacsonyan tartásánál - miközben a magas bérszínvonalú, képzett munkaerővel rendelkező fejlett országok versenyképessége hosszú ideje csökken.
- A megkérdezett vezérigazgatók és iparági elemzők e kettőnél jóval több tényezőt mérlegelnek, mielőtt egy tevékenység letelepítéséről döntenek. Nem mindegy, hogy tőke- vagy munkaintenzív tevékenységről beszélünk, ráadásul a termelési folyamatban egyre fontosabb szerepet kap a technológia, a maga különleges igényeivel és problémáival. Például az oroszországi gáztól egyoldalúan függő európai országok megítélésekor a feldolgozóipari vezetők szempontjai között sokkal nagyobb súllyal szerepelt az energiabiztonság és -ellátás kérdése, mint bármely másik régióban. Emellett a globális cégek egy beruházás mérlegelésekor vizsgálják a helyi üzleti környezetet, az adott ágazatban tevékeny kisebb helyi cégek erejét: fennáll ugyanis a veszély, hogy e cégek, amennyiben erősek, merevebbé tehetik a munkaerőpiacot, hiszen a képzett munkaerő inkább a helyi vállalatoknál marad.
- A globális versenyképességi mutató két éllovasa, Kína és India eddigi fejlődési pályájára nem az volt a jellemző, hogy az innovációra képes, tehetséges munkaerőn alapult volna.
- A két kontinensnyi ország fejlődési pályájának elején ez így volt, de most már van képzett munkaerő is, így egyre több Kínában fejlesztett, magas hozzáadott értékű termék jelenik meg a piacokon - ráadásul Kínában az összes további releváns tényező is adott a versenyképesség megőrzéséhez. Hiába tűnik úgy, hogy kezd elapadni a Kínára eddig jellemző kimeríthetetlen munkaerő, az általunk megkérdezett vezérigazgatók szerint egyelőre nincsenek olyan erős szakszervezetek, amelyek hangot tudnának adni a bérköveteléseknek, a sztrájkok egyelőre egyszeri eseteknek tűnnek. Emellett Belső-Kínában továbbra is lehet fejleszteni.
- A kutatás alapján az iparági vezetők várakozásai szerint egyes, eddig a háttérbe szorult kelet-európai, valamint feltörekvő országok - például Lengyelország, Mexikó és Thaiföld - versenyképesebbé válnak a következő öt év során. Mi a titkuk, amivel ki tudnak törni a világgazdaságban eddig elfoglalt alárendelt szerepükből?
- A leglényegesebb szempont ezen országokban, hogy - miközben elfogadható infrastruktúrával rendelkeznek a beruházások befogadására - egyelőre viszonylag alacsonyan tudják tartani bérszínvonalukat - az olcsóság pedig döntő lehet. Ráadásul a várhatóan előrelépő országokban rendkívül előnyös az adórendszer a külföldi közvetlen befektetéseknek. Az is igaz, hogy sok pénzt kell az államnak oktatásra és egészségügyre is fordítania - utóbbi különösen a nagyobb munkaerő-igényű feladatoknál számít.
- Közép-Európában milyen kormányzati politikát várnának el a feldolgozóipari vezetők?
- A nagy feldolgozóipari multinacionális cégek számára a legfontosabb a termelőmunkát terhelő járulékok és adók csökkentése, valamint a bürokrácia egyszerűsítése. Ennél hosszabb távú elkötelezettséget igényel az államtól az oktatás piaci szempontokat figyelembe vevő átalakítása. A feldolgozóiparban nem csupán magasan képzett, kreatív mérnökökre van szükség, hanem szakmunkásokra is, ezért a szakképzésre is hangsúlyt kell fektetni. Az oktatás nem kizárólag állami feladat, a hosszabb időre betelepülő vállalatokat bevonhatják a képzésbe; ez az államnak és a cégeknek is előnyös megoldás lehet.
- Az oktatáson és adórendszeren kívül mivel törhet ki egy ország a periferikus helyzetből?
- Sokat számít, ha az állam támogatja vagy ösztönzi az innovációt: minél jelentősebb forrásokat kell a kutatás-fejlesztés és a tudományos alapkutatás rendelkezésére bocsátani, és meg kell kísérelni rávenni a nagyobb vállalatokat, hogy a termelőkapacitásaikon túl a fejlesztőközpontjaikat is az adott országba hozzák. Nem szabad lebecsülni az ország által kínált lehetőségek marketingjét sem: hiába vannak kedvező lehetőségek, ha a potenciális befektetők nem tudnak róluk. Fontos továbbá megőrizni a külföldi cégek bizalmát: az árfolyamok szélsőséges ingadozása vagy az adórendszer túl gyakori átszabása romboló hatással lehet. A gazdaságpolitikának azt is figyelembe kell vennie, hogy a nagyobb rendszerek átalakítása után öt-tíz évbe is beletelik, amíg a jótékony hatások érezhetővé válnak.
- Hogyan látják a vezető feldolgozóipari menedzserek az ágazat jövőjét a következő egy évben? Egyelőre nem állítható, hogy a piac a fellendülés zökkenőmentes folytatódására számít.
- A válság miatt stagnáló piacokon nem szűnt meg a kereslet, a fogyasztók - gazdasági helyzetük romlása, a hitelínség és a bizalomvesztés miatt - egyszerűen késleltetik a vásárlásaikat; ezért a feldolgozóipari termelésben hatalmas tartalékok vannak. Mivel a feltörekvő államok belső piaca gyorsabban bővül, mint a termelési kapacitás, a fejlett európai országok is tudnak hová exportálni, miközben belső piacaik a megszorítások miatt gyengélkednek.
