- A gyógyszer-gazdaságossági törvény tavaly decemberi módosításával a 2009. évi kutatás-fejlesztési ráfordítások alapján a gyógyszeripari ágazatot sújtó különadók 20 százalékát az állam a jövő év közepén visszatéríti a gyógyszergyártó vállalatoknak. Ön szerint elegendő-e ez a módosítás a k+f tevékenység bővüléséhez Magyarországon?
- A gyógyszer-gazdaságossági törvény 2007. eleji hatályba lépése által teremtett helyzetben megkérdőjeleződött a magyarországi gyógyszergyártás és ezáltal a kutatás-fejlesztés létjogosultsága. A törvény akkori intézkedései arra ösztönözték volna a gyógyszergyártókat, hogy vigyék a termelésüket másik országba, hiszen a hazai szabályok nemhogy preferálták, inkább büntették a helyi gyártást. Európában összesen körülbelül tizenhét olyan intézkedés létezik, amely valamilyen módon korlátozza a gyógyszerek szabad forgalmazását. Míg ezek közül egy-egy országban átlagosan hármat-ötöt-hetet alkalmaznak, addig Magyarországon tizenhatot. Az Európai Unió országai között elvileg Magyarország is kiemelten támogatja a kutatás-fejlesztést, a gyógyszer-gazdaságossági törvény azonban ezzel homlokegyenest szembe ment. A mostani módosítás ezt próbálja valamilyen módon és mértékben korrigálni. Ahhoz viszont, hogy a k+f tevékenység jelentősen bővüljön Magyarországon, ez önmagában kevés, ahhoz sokkal több pénzre van szükség. Arra talán elég lesz, hogy a meglévő kutatások fennmaradjanak és hogy a gyártók ne kényszerüljenek kivonulni az országból.
- Mi kell ma ahhoz, hogy megérje egy gyógyszercégnek Magyarországra hozni a kutatás-fejlesztését?
- A gyógyszerkutatás üzleti kérdés. Olyan ajánlatot kell adni a gyógyszergyárnak, hogy megérje neki idejönni: ami gyakorlatilag a hozzájárulást jelenti a k+f költségekhez. Ha sikerül elérni például, hogy egy cég az originális termékének a kutatás-fejlesztését Magyarországon vigye végig, akkor ez egyrészről akár több száz millió dollárba is kerülhet, másrészről viszont, ha termékké válik, évente sok milliárd dollárt hoz, tíz-húsz éven át. Ez egy jó üzlet, de kockázatos és nagy tőkét igényel. Ezért meg kell fontolni, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat milyen mértékben és hogyan koncentráljuk. Ha sok apró részre szórjuk a kutatási költséget, az nem fog semmit hozni. Mire felépülnek a kis kutatóintézetek, addigra már nem lesz elég pénz arra, hogy kutassanak is bennük.
- Magyarországon milyen feltételek adottak a kutatás-fejlesztési tevékenység fenntartásához?
- A gyógyszerkutatásban itthon még nagyon sok lehetőség van, a szürkeállomány nagyon jó, jelenleg is sok komoly kutatás folyik helyben. A szakemberek némelyike ma még át tudná adni a húsz évvel ezelőtti világszínvonalú magyar tudás jelentős részét, ha lenne egy olyan társaság az elkövetkező három-öt évben, akinek ez átadható. Ha pár éven belül nem kezdődik meg ez a folyamat, akkor kihalnak azok, akik látták még a magyar gyógyszeripart a világ élvonalában, és tudják, mit jelent a kutatás-fejlesztés. Enélkül később a nulláról kell indulni, ami tíz-húsz év hátrányt jelent és nagyon sok pénzt.
- A k+f tevékenységben ma azok a gyógyszercégek vannak jelen Magyarországon, akik már régóta itt vannak, míg az újabb vállalatok nem hoznak létre nálunk kutatóbázisokat. Ön szerint mi ennek az oka?
- Az a pár cég, amely ma jelentős kutatás-fejlesztést folytat Magyarországon, a volt magyar gyógyszergyárak közül került ki. Ezek a vállalatok iskolákat teremtettek és túlélték a rendszerváltást. Tudomásom szerint az egyetlen komoly nagyipar, amely sikeres volt a kilencvenes évek előtt és túlélte a rendszerváltást, az a gyógyszeripar. A rendszerváltás óta azonban a magyar gyógyszercégek folyamatosan kiszorultak a magyar gyógyszerpiacról, a mindenkori kormányzatok nem igazán támogatták őket abban, hogy legalább a hazai piacukat meg tudják őrizni. Bár sikeresek maradtak, ezt a sikert egyre inkább harmadik országokban érik el. Ezt a folyamatot a gyógyszer-gazdaságossági törvény jelentősen felgyorsította: olyan ellenséges környezetet hozott létre, hogy minden nagy külföldi befektetőnek el kellett gondolkoznia, szabad-e Magyarországra jönnie és itt beruháznia.
Ez lehet a magyarázata, miért nem létesítenek az újabb gyógyszercégek k+f bázisokat nálunk. Voltak olyan időszakok, amikor én magam sem értettem, miért nem viszik a "régiek" is, illetve mi miért nem visszük más országba a kutatás-fejlesztést és a termelést, olyan helyre, ahol preferálják a helyi gyártást.
- Elhangzottak olyan víziók a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításával kapcsolatban, hogy ezután a gyógyszergyárak az innovációra, az originális gyógyszerek előállítására helyezik majd a hangsúlyt, míg a generikus gyógyszergyártás a háttérbe szorul. Mi erről az ön véleménye?
- Mint említettem, egy originális gyógyszer kifejlesztése több száz millió dollárba kerül, egy törvénymódosítással pedig nem lehet ilyen hatalmas összegű kutatásokat csak úgy idehozni.
- Mi a véleménye a kormány által készített gyógyszeripari és biotechnológiai akciótervről?
- Annyi pozitívumot láttam benne, hogy a kormány végre felismerte: ahhoz, hogy a gazdaság előrébb jusson, néhány ágazatot ki kell emelni, mégpedig azokat, amelyeknek a legjobb a GDP-termelő képessége, és ezek között volt a gyógyszeripar is. Jó gondolat volt és nagyon időszerű is, valójában sokkal korábban kellett volna létrehozni. De majd meglátjuk, mi valósul meg belőle, mint ahogyan az is kérdés, hogyan fog viszonyulni a gyógyszeriparhoz a következő kormány: kell-e neki ez az iparág vagy nem.
