Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elégtelen innovációs képesség azon tényezők egyike, amelyek gátolják Magyarország hatékonyabb alkalmazkodását az elsősorban a feltörekvő országok okozta versenyhelyzethez, valamint azt, hogy a technológiai változás és a globalizáció lehetőségeit kiaknázhassa - állapította meg az OECD tudomány- és technológiapolitikai bizottsága a tavaly ősszel publikált országtanulmányában, amelynek magyar verzióját a közelmúltban jelentette meg a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (Napi, 2008. november 27.).
Az OECD-országok tapasztalatai szerint a kormányzati politika meghatározó szerepet játszhat az innovációs teljesítmény javításában kedvező keretfeltételek megteremtésével, valamint egyes piaci és rendszerszintű kudarcok kiküszöbölését szolgáló intézkedésekkel. Ezzel kapcsolatban Magyarországnak arra érdemes törekednie, hogy az új tervezési időszakban (2013-ig) jól használja fel a k+f-re és innovációs beruházásokra elérhető, bővülő EU-forrásokat. E források hatékony felhasználásához világos stratégiai elképzelések, a tudomány-, technológia- és innovációpolitikában jól működő kormányzási (governance) mechanizmusok alkalmazása, eltökéltség, valamint a végrehajtás területén bevált "jó gyakorlatok" átvétele szükséges - hangzik a tanács.
Az elemzés szerint Magyarország jelenleg csak korlátozottan képes a termelékenység további növelését tartósan az innováció újabb generációira alapozni, mivel e teljesítménye jelentős mértékben elmarad a lehetőségektől. Az innovációs teljesítmény mérésére használt számos mutatószám is azt jelzi, hogy az ilyen tevékenység általános szintje alacsony, a k+f-en alapuló innováció pedig még ennél is gyengébb. Magyarország a "duális gazdaság" jellegzetességeit mutatja. Vannak egyfelől a nemzetközi termelésbe, értékesítésbe és - néhány esetben - a k+f+i hálózatokba jól beágyazott, s többnyire külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok, amelyek azonban nem mindig kapcsolódnak megfelelően a magyar innovációs rendszer többi részéhez. Másfelől a gazdaságban számos, alacsony termelékenységgel és elégtelen innovációs képességgel jellemezhető, magyar tulajdonú kis- és középvállalkozás (kkv) működik, amelyek jellemzően a nem túl igényes keresletet jelentő helyi piacokon működnek. Néhány, reményre okot adó fejlemény (minőségi beszállítók, valamint egy pár gyorsan növekvő, k+f-re alapozó cég feltűnése a járműiparban) mellett a magas innovációs hajlandósággal rendelkező, közepes méretű vállalatok szinte teljesen hiányoznak.
Magyarország útelágazáshoz érkezett - állapítja meg az elemzés. Az ország megteremtette annak a feltételeit, hogy a korábbiaknál erőteljesebben innovációvezérelt növekedési pályán indulhasson el. Ehhez kihasználhatja az elmúlt két évtizedben kialakított intézményi és keretfeltételek által kínált lehetőségeket. Oktatási és tudományos rendszerének vannak olyan jelentős részei, melyek az ország erősségei közé tartoznak. A folyamatot egyéb, kívülről meghatározott tényezők is segíthetik, például az EU Strukturális és Kohéziós Alapjaiból érkező források, ám e lehetőségek kiaknázásához az eddigieknél nagyobb erőfeszítésre lesz szükség.
Az országtanulmány készítői többféle javaslatot is megfogalmaztak. Ezek közé tartozik az innováció ösztönzése a vállalati szektorban: erősíteni kell a vállalkozások (különösen a kkv-k) innovációs kapacitásait és innovációs tevékenységüket; a vállalkozások és a kutatói szféra együttműködésének, a hazai kkv-k és a nagyvállalatok stratégiai partnerségének fokozása szükséges, elősegítve ezzel az innovációs központok, a beszállítói hálózatok és a klaszterek kiépítését; meg kell őrizni a közfinanszírozás fenntarthatóságát a nemzeti innovációban, erősíteni a dinamikus magán- és közfinanszírozású befektetéseket az innovációban. Emellett szükségesnek tartják a közfinanszírozású kutatásokban a reformok folytatását, ennek része az alapkutatás támogatásának növelése és a k+f nemzetközivé válásából származó előnyök minél teljesebb kiaknázása. A természettudományi és műszaki diplomások arányát növelni szükséges és elősegíteni a kutatói mobilitást. Mindehhez pedig egy hosszú távú, kiszámítható tudomány-, technológiai és innovációs szakpolitika is kell, amelynek megvalósításához nélkülözhetetlen az erős, konszenzuson alapuló politikai elkötelezettség is.
