- Mit ért el a kamara az elmúlt húsz év alatt és kezdeti célkitűzéseikből mennyit sikerült megvalósítaniuk?
- A húsz évvel ezelőtti céljaink sorában az első volt a mérnöktársadalom elismertségének javítása, reputációja. Világosan kell látnunk, hogy a társadalom elismerését csak úgy szerezhetjük meg, ha részt veszünk a közéletben. Az értelmiség hivatása ugyanis, hogy a közügyek intézésében részt vegyünk, szakmai kérdésekben világos álláspontot képviseljünk. Eredményeink között a legelső, hogy van kamara. Megvannak a működéshez szükséges törvényes feltételek, szabályzatok. Lehet, hogy nemcsak egyedül a kamara érdeme, de sikerült egyben tartani a mérnöktársadalmat egy szétszakadt országban, úgy, hogy a mérnöktársadalom és a kamara politikailag nem megosztott. Olajozottan és naprakészen működik a regisztráció, megvalósult a továbbképzés. Az egyesületté alakulást mindig is csak az első lépésnek tekintettük, és azonnal hozzáláttunk egy köztestületi kamarai törvény előkészítéséhez, melyet aztán tervező és szakértő mérnökök kamarájaként lehetett elfogadtatni. Minden mérnök tagja lehetett a kamarának, akkor is, ha nem volt tervező vagy szakértő, így aztán a kivitelezésben, az oktatásban, a közigazgatásban dolgozó mérnökök is tagok lehettek.
- Eszerint elégedetten hátradőlhetnek?
- Természetes, hogy a kamarával száz százalékban sem a tagok, sem pedig a kívülállók nincsenek megelégedve. Érdekes azonban feltenni azt a kérdést: mi lenne, ha nem lenne kamara, ha húsz évvel ezelőtt nem alakulunk meg és azóta nem igyekeznénk rendet teremteni a műszaki folyamatokban. A kérdés persze történelmietlen, nem lehet egzakt módon megválaszolni, de biztos, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb lenne a káosz, a szabályozatlanság, s a műszaki értelmiség - nem éppen acélos - érdekérvényesítése még kérdésesebb volna. Az idei esztendő nagyon fontos a kamara életében, eljött az idő a generációváltásra. Májusban lesz a következő választás, ennek megfontolt végrehajtása meghatározza a kamara, a mérnökség, de talán egy kicsit az ország jövőjét is. A világmindenség térben és időben végtelen, de törvényeit nem az emberi szubjektum, hanem a mechanika határozza meg. Ennek törvényei kiszámíthatók és változatlanok, a világ egyensúlyban van. Mindebből kiindulva csak azt kérjük, hogy a szakmai kérdésekben szakmai válaszok szülessenek.
- Mit tudnak tenni azért, hogy erre a szakmaiságra minél jobban felhívják a társadalom figyelmét?
- Számos rendezvényt tartunk a műszaki kérdések megismertetésére, az új lehetőségek bemutatására, bár tény, hogy ezek többnyire a szakmán belül maradnak, ám itt kapcsolódik be a média felelőssége, hogy ezeket tolmácsolják a szélesebb társadalom felé. Május közepén rendezzük meg immár harmadik alkalommal a Magyar Műszaki Értelmiség Napját, melynek fő témája most az energetika. Nem vitás, hogy Magyarországon energiaéhség van, miközben rendkívül gazdaságtalan az energiafelhasználásunk. Szeretnénk bemutatni a legkiválóbb szakemberek segítségével azokat a megoldásokat, amelyek az alternatív energiaforrásokon keresztül, az atomenergia, a megújuló energiák, a víz, a szél és számos más lehetőség számbavételével jövőbe mutatóak. Fontos emellett az oktatás kérdése is, hiszen a mérnöktársadalom alkotó munkájának jövőbeni minőségét csak megfelelő képzési háttérrel tudja biztosítani. A húsz évvel ezelőtti alakuló ülésen is elhangzott, hogy az oktatás színvonala gyengül. Az azóta eltelt két évtizedben tovább gyengült. Az oktatási intézmények szerencsére még ellenállnak a minőség csökkenésének, hiszen a felvett hallgatók 40 százaléka eljut a diplomáig. De miért nem lehet az amúgy is kihulló 60 százalékot már eleve egy felvételi vizsgán kiszűrni?
- Hogyan érinti a válság a mérnöktársadalmat?
- Ha nincs beruházás, nincs építés, termelés, előbb-utóbb mérnök-munkanélküliség vagy mérnökelvándorlás lesz. A takarékosság mindenáron nem vezet sehová, ilyenkor infrastruktúra-fejlesztéssel, innovációval juthat előre egy okos ország, hiszen nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb megindul a gazdasági fejlődés és akkor megvan az alap az újraindulásra. Persze lehet takarékoskodni, de mindent visszafogni öngyilkosság, az egész társadalom jövőjét veszélyezteti. Az ilyen válsághelyzetben kell az új műszaki fejlesztéseket, technológiákat, anyagokat, hatékony energiafelhasználást elterjeszteni, és csak a tényleg felesleges kiadásokat szabad lefaragni.
Mayer György