Az autóiparban azok az innovációs fejlesztések a legnépszerűbbek, amelyek úgymond a végtermékre vonatkoznak. Legyen szó akár a motor, akár a kasztni vagy a gumi, elektronika fejlesztéséről, minden terület tartogat kihívásokat. Az azonban sem rövid, sem hosszú távon nem éri meg, hogy jelentős fejlesztéseket hajtsanak végre a vállalatok magában a gyártásban. Ez ugyanis egyrészt nagyon drága, másrészt pillanatok alatt lemásolja a konkurencia.
A kutatás-fejlesztés helyszínét általában nem az határozza meg leginkább, hogy a munkaerő olcsó legyen. Ez ugyanis csak egy szempont a sok közül, összességében pedig akár ráfizetéses is lehet a váltás. A fejlesztők szellemi hozzáadott értéke sokkal többet nyom a latba, mint a munkabér kérdése. Arról nem is szólva, hogy egy kutatás-fejlesztési központ átköltöztetése roppant drága mulatság. A helyszínt vagy az határozza meg, hogy hol kezdődött a kutatás - itt komoly pozícióban vannak az európai államok - vagy az a döntő, hogy hol adják el a legtöbb autót.
Ami a kutatást illeti, a motorok hatékonyságnövelése az egyik legfontosabb szempont, a belső égésű motorok fejlesztése során elsősorban a motorikus jellemzők optimalizálását tartják szem előtt. Az autógyártás első időszakában az elektromos meghajtásban gondolkodtak a fejlesztők, ám ezt igen hamar legyűrte a belső égésű benzinmotor. Ötven év után, manapság a hibrid meghajtás egyre népszerűbb a gyártók hosszú távú tervei között, ám egyelőre úgy tűnik, felső középkategóriás járművekben a tisztán elektromos meghajtás műszakilag nem kivitelezhető.
VI-VII. oldal
