Becslések szerint 2050-ben már kilencmilliárd ember számára kell élelmiszert biztosítani, ehhez azonban meg kell többszörözni a mezőgazdaságban előállított alapélelmiszerek mennyiségét. Az esetek többségében erre az indokra hivatkoznak a genetikailag módosított (gm) élelmiszerek elterjesztését támogató szervezetek. Az ellenzők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem azért van éhínség, mert nincs élelem, hanem azért, mert azt nincs miből megvásárolni. Vagyis a probléma nem szűkíthető le az alapanyagok mennyiségére és a gmo-növények termesztői nemcsak az éhínség ellenszerét keresik.
Az EU hatályos mezőgazdasági direktívái felemásan kezelik a gm-kérdést: az unió elviekben támogatná, ugyanakkor a tagállamok kompetenciájára bízza, beengedik-e az országba a módosított termékeket vagy sem, a hatályos jogszabályok viszont nem engedélyezik a termelés növeléséhez szükséges géntechnológia alkalmazását. Az, hogy a főleg észak- és dél-amerikai import ugyan szigorú szabályok szerint, de bejöhet az unióba, azzal jár, hogy az EU saját gazdáit fosztja meg a verseny lehetőségétől, hiszen 1998 óta egyetlen genetikailag módosított kukoricafajtát sem engedélyezett termesztésre - mondta lapunknak Máté József, a Pioneer Hi-Bred Zrt. kelet-európai külkapcsolati igazgatója.
Miközben a géntechnológia szélesebb körű mezőgazdasági alkalmazásai az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Indiában, Kínában, Ausztráliában zöld utat kaptak, az unió egyelőre ettől még elzárkózik. A jogi szabályozás kettősségének hátterében húzódó okok politikai természetűek - mondta Máté. Az uniós döntéshozók számára ugyanis politikailag nem kifizetődő szembe menni a zöldszervezetek géntechnológiai ellenkampányaival.
A géntechnológiai nemesítés lényege, hogy adott növény DNS-ébe egy másik - többnyire baktériumból származó - gént juttatnak be, amely egy olyan tulajdonságot hordoz, amit a növény eredetileg nem. A legjellemzőbb megoldások közé tartozik, hogy a rovarrezisztenciát erősítendő a növény toxint termel, de növelhető az ellenálló képesség a szárazság ellen vagy egyszerűen emelhető a terméshozam. A gm-növényekkel szembeni ellenérzések gyökere az első generációs gm-növények felhasználásában keresendő, melynek főként agronómiai és környezetvédelmi célja volt és csak közvetetten szolgálta a fogyasztók érdekeit - mondta Máté.
A nagyobb terméshozamú gabonafélék termesztése révén jelentős hasznot reméltek a gazdák, a fogyasztók azonban nem érzékelték az előnyös tulajdonságokat. Elutasítóvá váltak a génmódosított élelmiszerekkel szemben, holott az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság kockázatbecslése szerint az unióban engedélyezett gm-élelmiszerekben nem találtak bizonyítékokat a géntechnológiai eljárás káros egészségügyi vagy környezeti hatásaira - szögezte le Máté.
Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a különböző fajtatulajdonosokkal szemben gyakori az a kritika, hogy nem engednek független szakértőket vizsgálódni. A különböző fajtákon folytatott kísérletek (mert azért természetesen vannak ilyenek) ráadásul nem lehetnek elég meggyőzőek a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban, hiszen egészen egyszerűen túl fiatal tudományról van szó. A génmódosított növényeket 1983 óta termesztik, a tömegtermesztés pedig 1996-ban indult.
A különböző kísérletek - a Magyar Tudományos Akadémia is folytatott ilyeneket - több esetben is kiderítették, hogy például a rovarrezisztens kukorica által termelt toxin tovább kimutatható a talajban, mint a hétköznapi permetszer. Emellett bizonyos fajták a talajban élő gombákra is hatottak, amely gombák mellesleg a szárazabb időszakokban segítették a hatékonyabb tápanyag-felszívódást. Persze a különböző fajták esetében eltérő a környezetre gyakorolt hatás.
A géntechnológiával lehetőség nyílna a permetezés, növényvédőszer-kiszórás jelenlegi alkalmazásának drasztikus visszafogására, ami lényegesen csökkentené a környezetterhelést is. A géntechnológia ésszerű alkalmazása tehát nagyban hozzájárulna a talajkímélő mezőgazdasági metódusok elterjedéséhez is - tette hozzá az igazgató. Ráadásul a hagyományos növénynemesítés végeredményben ugyanarra irányul, mint a géntechnológia alkalmazása a nemesítésben: minél ellenállóbbá tenni a növényt a kártevőkkel, betegségekkel, növényvédő szerekkel, a szárazsággal szemben. Az eljárást, vagyis a genetikai módosítást a mezőgazdaság mellett a gyógyszerkutatásban vagy a kozmetikai iparban is használják. Ezekben az ágazatokban is szigorú szabályoknak kell megfelelni, de nem lehetetlenítik el a szektor képviselőit - mondta a szakember.
Csajági Mátyás