Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az innovációs ötletek felkarolásában meglehetősen konzervatívak a hazai pénzintézetek - ami érthető is. A jórészt csak tervekkel
rendelkező, induló vállalkozások a kereskedelmi bankoknál csak megfelelő fedezet mellett remélhetnek hitelt - mivel eddigi teljesítményükre értelemszerűen nem lehet alapozni.
A fedezet készpénz, illetve értékpapír óvadék vagy céges, illetve magántulajdonú ingatlanra bejegyzett első ranghelyű jelzálogfedezet, illetve ezt kiegészítő készfizető kezesség, garancia/és vagy árbevétel-engedményezés lehet. Ezek előteremtése persze sok esetben rögtön az elején igen szűkre szabja az ilyen tervek megvalósíthatóságát. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi bankok nem zárkóznak el attól, hogy az induló cégek tőkehátterét például egy kockázati tőketársaság biztosítsa, ám ahogy azt Ipacs Viktor, a K&H Bank kkv-marketingigazgatóságának vezetője megjegyezte: az ezzel kapcsolatos vállalkozói-befektetési és kockázatitőke-kultúrának nálunk még nincs meg az angolszász országokban szokványos háttere, leszámítva egy-két, néhány száz ügyféllel foglalkozó inkubátorházat és a néhány fellelhető üzleti angyalt. A bankok jó része ugyanakkor nyitott arra, hogy a hozzájuk forduló cégeknek segítsenek a tőke, illetve a biztosítéki háttér biztosításában. Balogh Péter, az MKB Bank főosztályvezetője szerint azon túl, hogy a bank kapcsolati rendszerén keresztül igyekszik hozzásegíteni leendő ügyfelét a szükséges tőkebevonáshoz, sok esetben maga az MKB is megjelenik egy-egy projektben mint fejlesztő- és tőketárs - igaz, ez a fajta kockázatvállalás inkább csak az ingatlanberuházásokra igaz. A Budapest Banknál ugyanakkor ilyen esetekre az állami tőketámogatási rendszer egyre jobban kiépülő elemeihez történő kapcsolódás megszervezésében ígérnek közvetítést - az MFB Invest, illetve a Start Tőkegarancia Zrt. szolgáltatásait ajánlják.
A konkrét ötleteket a projekthitelek esetében ugyanakkor már korántsem csak szűk látókörű pénzügyi szemléletben vizsgálják a hitelintézetek. Mint azt a CIB Banknál elmondták: míg a forgóeszközhiteleknél nagyon fontos mutató az árbevétel/forgalom, addig a beruházási hiteleknél ez nem biztos, hogy szerepet játszik. Tamás Gábor, az UniCredit Bank ügyvezető igazgatója szerint ha egy leendő ügyfelük ígéretes projektelképzeléssel jelentkezik náluk, akkor az üzleti terve, egy ágazati elemzés és a cég pénzügyi mutatói alapján már valamennyire előre jelezhető a megálmodott projekt jövője. Biztosítékokat persze csak a konkrét projektterv alapján tudnak meghatározni.
Az MKB-nál arra hívták fel a figyelmet, hogy az ilyen jellegű döntések meghozatalakor alapvető fontosságú a pénzáramok minél biztosabb előrejelzése, illetve annak vizsgálata, hogy azok milyen kockázattal fognak befolyni a következő tíz-húsz, akár huszonöt évben, azaz a hitel futamideje alatt. A legbiztosabb ezekben az esetekben az, ha a hitelfelvevő és egy vagy több harmadik - lehetőség szerint tőkeerős, jó fizetőképességű - fél között a projektre létrejövő előszerződés garantálja, hogy a megfinanszírozott fejlesztés, innováció piacra jut, bevételt termel.
Miután azonban az ötleteknél, a tényleges innovációknál az induláskor ilyen "bombabiztos" megoldás általában nem létezik, a bankok piaci elemzésekre, szakértőkre támaszkodnak. Ez érthető, hiszen - mint azt a K&H-nál elmondták - ilyen esetekben a felelős döntést már olyan piaci, műszaki vagy épp környezetvédelmi ismeretekre kell alapozniuk, amelyek már meghaladják az alapvető banki információk körét.
A biztosítéki rendszert kiegészíti az is, hogy a pénzintézet a megvalósuló fejlesztések többletbiztosítékaként a hitel-visszafizetés szintjéig árbevétel-engedményezést is előír szerződött partnereinek. Az UniCreditnél arra hívják fel a figyelmet, hogy a biztosítékok szempontjából fontosak a garanciavállalási intézmények: a Hitelgarancia Zrt. vagy a hazai piacon egyedülálló lehetőségként a bank partnere, az Európai Beruházási Alap garanciája, amely lehetővé teszi, hogy akár a nem megfelelő fedezeti háttérrel rendelkező projekteket is finanszírozzák.
A hazai bankoknak az innovációs ötletek felkarolásánál a legkomolyabb gondot az okozza, hogy egy-egy ilyen találmány sikerpályára állítása nemegyszer akár évtizedes munkát is igényelhet, márpedig a bankok - bár szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy tíz évet meghaladó, akár huszonöt éves finanszírozást is vállalnak - ódzkodnak attól, hogy ilyen hosszú távra elkötelezzék magukat egy vállalkozás és annak ötlete mellett. Ipacs Viktor arra hívja fel a figyelmet, hogy annál a beruházásnál, amely ilyen hosszú megtérülési idejű, a futamidő a hitel visszafizetéséhez kapcsolható fizetőképesség rovására is mehet, igaz - ismeri el a szakember -, ez a kockázatok és biztosítékok teljes körű mérlegelésével ma még kezelhető problémának látszik.
