A magyar feltalálóknak két tipikus fajtája létezik: az egyik csoportba az egzisztenciális problémákkal küszködő „kényszerfeltalálók” és azok a nyugdíjasok tartoznak, akik „bélyeggyűjtés helyett találnak fel”. Ők előveszik régóta dédelgetett ötletüket, és ezzel járják a gyártókat, hivatalokat. Ez általában sehova sem vezet: maga az ötlet sem piacképes, és többnyire azt sem tudják, hova kell fordulni az ügyben. A másik típusba tartozók – ők vannak kisebbségben – kutatóintézetben dolgoznak vagy tényleg feltaláltak valami újat, és ezt próbálják hasznosítani. Ők általában a szabadalmaztatás menetét is ismerik.A gazdasági körülmények meggátolják az értékes találmányok többségének hasznosulását – mondta a NAPI Gazdaságnak Reményi Péter, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) osztályvezető-helyettese. A magyarországi szabadalmaztatást az esetek harmadában külföldi bejelentés is követi, és a feltalálók nagy pénzeket ölnek bele, hogy egyengessék a találmányuk útját, de külső segítséget csak nagyon ritkán kapnak. A gyártókat – akik addig egy viszonylag biztosan eladható terméket állítottak elő – pedig nagyon nehéz meggyőzni, hogy újjal foglalkozzanak, mert az néhány év múlva valószínűleg jóval keresettebb lesz, mint a régi. Legtöbbször a kényelmet választják, nem pedig az újdonságot és a vele járó kockázatot. Míg Magyarországon szinte lehetetlen egy találmánnyal érvényesülni, külföldön is nehéz a helyzet, mert nem bíznak a „Keletről jött, furcsa” feltalálókban. Igazi találmányból nincs sok Magyarországon. Ami pedig értékes, amögött gyakran komoly kutatások és műszaki fejlesztések állnak. A fő probléma az, hogy a kutatólaboratóriumokban sincs elég pénz a kutatásra, szabadalmaztatásra, a találmány menedzselésére pedig végképp. Emiatt sokszor el sem indulnak ezen az úton, mert tudják, hova vezet. Pedig ötletek lennének – tette hozzá az osztályvezető-helyettes.Az MSZH két évvel ezelőtt tanulmányt készített 26 olyan magyar találmány sorsáról, amelyeket külföldön is bejelentettek, és tíz év után is élnek. A várakozással ellentétben azonban nem sikertörténeteket meséltek a feltalálók: a többség ugyanis ilyen hosszú idő alatt sem jutott előbbre találmányával – még az olyanokkal sem, amelyekre Magyarországon egész iparágakat lehetne építeni. Ebből is látszik, hogy a szabadalom megszerzése ugyan feltétele egy találmány Magyarországon vagy külföldön történő hasznosításának, de nem a lényege. Ami igazán fontos, hogy mennyire sikerül hasznosítani. Ez pedig az üzleti életben dől el. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire fontos szerepe van az innovációnak egy ország gazdasági életében, jólétében – igazi változások azonban nem láthatók e téren. Ha a tanulmányban szereplő találmányokat hasznosították volna, az komoly gazdasági fejlődést jelentett volna az országnak. Az újabb és újabb kutatások finanszírozása helyett a már meglévő eredményeket kellene felkarolni – véli Reményi.
Molnár Annamária