Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A megyei közigazgatási hivatalok, valamint a vízügyi kirendeltségek adatai szerint az elmúlt évtizedek során feltöltésekkel közel tízhektárnyi területet raboltak el a Balatontól a tóparti ingatlanok tulajdonosai, az engedély nélküli vagy az előírásoknak csak részben megfelelő építkezések száma pedig becslések szerint több ezerre tehető a magyar tenger körül. A hatóságok hivatalosan ennél ugyan jóval kevesebb építési szabálysértésről tudnak, ám ma Magyarországon – legyen szó új beruházásról vagy felújításról – alig készül valami az eredetileg jóváhagyott tervek szerint. Mindezek ellenére a nálunk szabálytalanul építkezőknek nem kell attól tartaniuk, hogy a hatóságok a horvátországi Vir szigeten történtekhez hasonló határozottsággal lépnek fel. Tavaly Magyarországon a hatóságok közel 25 ezer esetben kötelezték az építtetőt a szabálytalanság megszüntetésére, ám mindössze mintegy 1500 esetben rendeltek el bontást. Ennek az az oka, hogy ha a lebukás után az építő együttműködik a hatóságokkal, akkor jó eséllyel végül megkapja a fennmaradási engedélyt. Bontást csak akkor rendelnek el a hatóságok, ha a beruházás egyébként sem kaphatott volna hozzájárulást, hatósági bontásra pedig csak akkor kerül sor, ha az építő nem lelhető fel vagy nem tudja fizetni a bontás költségeit (például egy csődbe ment társaság esetében).
A horvát hatóságokéhoz hasonló határozott fellépésre csak akkor lenne esély Magyarországon, ha kormányzati akarat párosulna a szabálytalanságok felszámolására indítandó akcióprogrammal. (Az önkormányzatoknak ugyanis se pénzük, se eszközük nincs a bontáshoz.) Ilyen akarat azonban nincs és Fegyverneki Sándor, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) elnökhelyettese szerint nincs is szükség rá, mint ahogyan nincs szükség a Vir szigetihez hasonló eljárásra sem.
Elmondása szerint ennek az az oka, hogy nálunk nincsenek olyan szélsőséges esetek, mint a horvát szigeten, ahol engedély nélkül több ezer ingatlant húztak fel néhány év alatt. Magyarországon egyedi esetek vannak, ezek pedig egyedi elbírálást igényelnek. A Balaton körül illetékes három megyei közigazgatási hivatal szakemberei például két évvel ezelőtt felmérést készítettek a tó körül szabálytalanul épített házakról, stégekről, illetve a feltöltésekről. Bár az összeírás végül nem készült el teljesen, de a felfedezett szabálytalanságok esetében a hivatalok eljárást indítottak. Fegyverneki szerint az, hogy ez az akció nem kapott különösebb visszhangot, azt bizonyítja, hogy a helyzet nem olyan súlyos nálunk, mint ahogyan azt sokan gondolják. A vizsgálat során a hatóságok nem tapasztaltak a közérdeket jelentősen sértő, tömeges visszaéléseket, így nem volt indokolt a horvátországihoz hasonló fellépés.
Balatonföldvár polgármestere, Bezeréti Katalin szerint Magyarországon nem szokás bontani, a szabálytalanul építkezőt a hatóság legjobb esetben építési bírsággal sújtja és az ingatlan végül megkapja a fennmaradási engedélyt. A polgármester a környéken egyetlen olyan esetről tud (az egyik szomszédos településen), ahol megpróbáltak érvényt szerezni a bontási határozatnak, ám országos cirkusz lett belőle. A fellebbezési lehetőségek miatt az ügyek egyébként is hosszú évekig húzódnak, s az is előfordult már, hogy mire véget ért az eljárás, az ingatlannak már második, nemritkán harmadik tulajdonosa volt. A parti feltöltésekkel kapcsolatban a polgármester elmondta: a probléma időről időre, általában kampányjelleggel előkerül, majd szép lassan elcsendesedik minden. Ugyanakkor az is igaz, hogy korábban a szükséges adatok sem álltak teljesen rendelkezésre. Immár pontos légi felvételek bizonyítják, hol és milyen mértékű szabálytalanságok vannak, s azt is pontosan tudni lehet, hogy hol végződik a Balaton és hol kezdődik a part. A helyhatóságok sokat tehetnek annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, más kérdés, hogy a konfliktusokat – pláne egy kisebb településen – senki sem vállalja fel szívesen. A Balaton-törvényben meghatározott harminc méteres parti sáv ügyében pedig az a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok jelentős részének nincs forrása a kisajátításra, ráadásul sok esetben a tulajdonában lévő ingatlanokkal az állam sem mutat jó példát. Balatonföldváron e tekintetben nincs gond, ez egyrészt az adottságokkal magyarázható, hiszen a tóparti villák már a múlt században is úgy épültek, hogy előttük sétány volt, másrészt a város a privatizációs időszakban is ügyelt arra, hogy a kérdéses területeken a harmincméteres parti sávra tulajdonjogot jegyeztessen be.
A vízügyi igazgatóság balatoni kirendeltségének tapasztalatai szerint Horvátországgal ellentétben az engedély nélkül épített balatoni létesítményeket, legyenek azok mólók, kikötők vagy épületek, szinte lehetetlen elbontani. Néhány évvel ezelőtt egyébként történt erre kísérlet, ám a jog útvesztőjében megfeneklettek az erőfeszítések. A kirendeltség szakemberei, akik egyébként hivatalosan a tómeder kezelői, ha szabálytalanságot észlelnek, feljelentést tehetnek. Ezt követően megkezdődik a rendszerint évekig tartó hatósági procedúra, amely bírósági eljáráshoz vezethet. A vízügyi szakemberek szerint az elmúlt években alig volt arra példa, hogy jelentős létesítményt lebontsanak. Nem kis erőfeszítésbe kerül a stégek és ugyancsak illegálisan megépített bejárók, kikötők felszámolása is, amelyek helyére nemritkán ugyanott vagy másutt újakat építenek. Nem véletlen, hogy a bontási határozatoknak sem mindig tudnak érvényt szerezni. Siófokon például egy engedély nélkül épített mólót már közel egy évtizede nem tudtak lebontatni, Balatonakaliban pedig csaknem tettlegességre került a sor, amikor egy horgásztanyát kívántak felszámolni. Balatonfenyvesen egy illegális partfeltöltés miatt tettek bejelentést a hatósághoz, ám épp a közelmúltban állapították meg, hogy az ügyben máig nem történt semmi.
A siófoki önkormányzat építési hatóságától kapott információk szerint a következetes s visszatartó erejű bírságolás is eredményes lehet. Szabtak már ki 25 milliós, 30 milliós, sőt 62 millió forintos bírságot az építési szabályok súlyos megsértése miatt, igaz, bontásra általában csak abban az esetben kerül sor, ha nem sikerül a tulajdonos kilétére fényt deríteni. A helyhatóságnál elmondták: a városban a mai napig érezteti hatását, hogy még az 1990-es évek elején szabálytalan, engedély nélküli építkezés miatt több házat is lebontottak. Úgy vélik, az illegális partfeltöltésekre is a pénzbüntetés lehet az egyik legjobb megoldás. A jogszabály több százezer forintos természetvédelmi bírság kiszabására ad lehetőséget, amellyel az önkormányzatoknak élniük kell.
