Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon mielőbb szükséges a lakásügyet hosszú távon rendező koncepció kialakítása, kiemelt figyelmet fordítva a bérlakásrendszer átalakítására. A felmérések szerint a háztartások 29 százaléka el tudná képzelni, hogy bérlakásban lakjon. Ez jelentős piaci igényt jelent, amitől jelenleg nagyon távol áll a kínálat, ezért a lakáspolitikának mindenképpen segítenie kell a bérlakásépítést – mondta Gneth Zoltán, a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elnöke a szervezet által rendezett konferencia nyitóbeszédében. Az egyesület szerint a lakásbérlet hosszú távon is biztonságos otthonteremtési megoldás, részben azért, mert a legfontosabb kötelességeit (például lakbérfizetés) teljesítő lakóval kötött bérleti szerződést kizárólag nyomós okkal mondhatja fel a lakás tulajdonosa/kiadója, másrészt pedig a bérleti díj emelése jellemzően korlátozott. A bérlakás nem pusztán szociális bérlakást jelent, hanem hosszú távú invesztícióként is működhet. Míg a szociális bérlakások költségalapúak, az állam és az önkormányzat által támogatottak, addig a piaci bérlakásokat – amelyek lehetnek magán- vagy jogi személyek tulajdonában – nyereségszerzési céllal adják ki.
Az egyesület szerint fiatalok és idősek, szétváló családok, nagy mobilitású egyének számára, illetve rövid távú vagy átmeneti megoldásként lehet jó a bérlakás, de a hitelt felvenni nem tudóknak, illetve pillanatnyi lakásgondok esetében is jó alternatívát jelenthet. Az egyesület ezért javasolja az Európa több országában eredményesen működő közhasznú bérlakásrendszer kialakítását, a magántőke bevonását, valamint a támogatási rendszer átstrukturálását, hogy teret nyerhessenek a közhasznú bérlakások.
Kétmilliós támogatás kellene
Az egyesület megbízásából a Növekedéskutató Intézet tavaly ősszel dolgozta ki a Európai Otthonteremtési Programot (Europ), amelyben a 2006 és 2016 közötti időszakra tesz lakáspolitikai javaslatokat. A tanulmány tíz pontban sorolja fel a lakáspolitikai rendszer fejlesztését szolgáló stratégiai eszközöket – mondta a rendezvényen Sasvári Szilárd, az intézet kutatásvezető igazgatója, aki bemutatta a növekedéskutató vezetője, Matolcsy György nevével is fémjelzett program elemeit. E szerint mielőbb létre kell hozni az építőipar, a lakásépítés és az otthonteremtés támogatási rendszerének szakmai irányítását végző építési minisztériumot, valamint a jelenlegi 1–1,2 százalékról legalább az Európai Unióban átlagos szintnek mondható 1,5 százalékra kellene növelni a költségvetésből lakáspolitikai célokra szánt keretösszeget. A tanulmány szerint az „otthonteremtési költségvetési keretre” támaszkodva kellene létrehozni a komplex támogatási rendszert, amelyben a megtakarítás, az energiatakarékosság és a környezetbarát építés azonos súllyal esne latba. Ez azt jelentené, hogy a legalább egyéves előtakarékosságot folytató, energiatakarékossági szempontok figyelembevételével épített lakásba költöző egyén kaphatna támogatást. A fiatalok lakáshelyzetének javítása érdekében el kellene indítani az „első saját otthon programot”, amelynek során az ugyancsak legalább egyéves megtakarítással rendelkező, első lakásuk megvásárlását tervező fiatalok 2 millió forint összegű vissza nem térítendő támogatást kapnának. Az Europ egy másik pontja szerint létre kell hozni a devizaalapú hitelek – 100 milliárd forintos keretösszegű – árfolyamgarancia-alapját is, amelynek igénybevételével az ilyen típusú lakáskölcsönt felvevő biztosíthatná magát a törlesztőrészletet befolyásoló kockázatokkal szemben. A bérlakásokról szólva a szakember elmondta: jelentős tőkét kellene áramoltatni a lakáspiac ezen szegmensébe. Javaslata szerint osztrák mintára létre kell hozni a közhasznú lakásépítő szervezeteket, amelyek ötvenéves működésük során bizonyították létjogosultságukat. Ezen szervezetek alappillérei a kinti rendszernek, amely nem a háztartások, hanem az építkezések támogatását helyezi előtérbe.
Jön a bérlakás-koncepció
Borsi László, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) elnöke a koncepciót jó kiindulópontnak nevezte, ugyanakkor szerinte még összegezni kell a tapasztalatokat, illetve finomítani az OLÉH saját koncepcióját, amelyet rövidesen – napokon, heteken belül – a nyilvánosság elé tárnak. Borsi közölte: a tervezet kidolgozásakor a költségvetés teherbíró képességét szem előtt kellett tartani, így nem indul egy csapásra növekedésnek a nyugat-európaitól jóval elmaradó, a teljes piacra vetítve 7–9 százalékos hazai bérlakásállomány. A tervezet egyik legfontosabb célja a felzárkózás. A készülő koncepció szerint olyan társadalmi rétegek számára is elérhetővé válik az otthonteremtés, amelyeknek eddig erre nem volt lehetőségük. Borsi szerint is nagy a bérlakások iránti igény, ami egyebek mellett azzal magyarázható, hogy az emberek nem tudnak hitelt felvenni vagy felújítani az adott lakást. Hozzáfűzte: a minden részletre kiterjedő koncepció hosszú távra szól, segítségével európai színvonalú bérlakásrendszer alakulhat ki Magyarországon. Az elnök szerint az idén 4-5 ezer bérlakás átadásával elindítható a program, amely nem csak a vállalkozói alapú bérlakásépítésre koncentrál, hanem a bővítést felújításokkal és visszavásárlásokkal is elképzelhetőnek tartja. Borsi elismerően szólt a Sasvári által már említett osztrák rendszerről, van mit átvenni onnan – fogalmazott.
Ausztria: a követendő példa
Az osztrák támogatási rendszer egyik legfontosabb elemét a közhasznú építési egyesülések jelentik. Ausztriában az állomány 20 százaléka, mintegy 700 ezer lakás van a közhasznú építési egyesülések kezelésében. Az állam jellemzően e társaságokon keresztül elsősorban az építkezéseket támogatja, kisebb részt juttat közvetlenül a háztartásoknak. Az előírások szerint a szövetségi kormány és a tartományok szerződésben rögzítik, hogyan osztják szét a lakástámogatási pénzt. Ezek a szerződések a választásokon átnyúlva, négy évre köttetnek, jellemzően a ciklus közepén prolongálják az újabb szerződéseket, így a lakáspolitikai támogatások nem válnak a politikai viták tárgyává. A források 72 százaléka az államtól származik, a többi a lakáskölcsönök visszafizetéséből, illetve tartományi hozzájárulásokból jön össze – ismertette a rendszer alapvető elemeit Wolfgang Ammann, az FGW lakásépítési kutatóintézet igazgatója. A közhasznú építési szövetkezetek egy szövetségbe tömörültek, amely felügyeli a tagok működését, ellátja az érdekképviseletet és lobbitevékenységet végez. A szövetkezeteknek szigorú gazdálkodást kell folytatniuk, nyereségüket szinte teljes mértékben újabb lakáscélú beruházásokra kell fordítaniuk. A lakosok érdekeit védendő, a lakástámogatási rendszer meghatározott bérleti díjakat ír elő, így a finanszírozási és építési költségeket kell csökkenteniük a szövetkezeteknek. Amikor a bérlő beköltözik, az építési költségek 10 százalékát befizeti, amikor kiköltözik, visszakapja.
A lakáspolitikai célokra szánt teljes keret mintegy 2,5 milliárd eurót tesz ki Ausztriában. A lakásépítés támogatása ugyanakkor nem haladja meg a GDP egy százalékát, így elmarad az európai átlagtól, ennek ellenére Ausztriában kimagasló a lakásellátottság. Egy főre 38 négyzetméter lakóterület jut, azaz a lakások jellemzően 75–80 négyzetméteresek. Az építések során a támogatott kivitelezőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy alacsony költséggel fenntartható lakóingatlanokat hozzanak létre, így a háztartások bevételének csak 18 százaléka megy el a teljes rezsire.
A szlovénok hosszú távra terveznek
Hosszú távú koncepción alapul a szlovén lakáspolitika is. Barbara Staric Strajnar, a szlovén környezetvédelmi és területfejlesztési minisztérium tagozatvezetője elmondta: Szlovéniában 1991-ben, a privatizáció kezdetekor a lakások 63 százaléka volt a háztartások saját tulajdonában, míg a bérlemények aránya 37 százalék volt. A két évig tartó átmeneti időszak lezárultával, 1993-ban már 12 százalék, a 2000-es adatok szerint pedig már csak 8 százalék volt a bérelt lakások aránya a teljes lakáspiacon. A lakáspiac fejlesztése, illetve a lakásállomány fiatalítása érdekében hozták létre a 90-es évek elején a lakásügyi alapot, amely funkciójában leginkább egy ingatlanalaphoz hasonlítható. Az állami szervezet hosszú távú kölcsönöket nyújt magánembereknek, jogi személyeknek ingatlanprojektek lebonyolításához. Az alap eddig 82 ezer magánszeméllyel kötött öt vagy tíz év futamidejű szerződést. A 2000-ben indult tízéves lakáskoncepció évi 10 ezer lakóegység, ezen belül mintegy 5 ezer bérlakás létrehozásával számol. A program végrehajtásában a nemzeti alap az önkormányzatokkal közösen vesz részt, társfinanszírozást biztosítanak az egyébként nem nyereségorientált bérlakások építéséhez. Azoknak, akik szociális okokból nem képesek kifizetni az új lakások bérleti díját, az alap négyzetméterenként 3,5 eurós lakhatási segélyt fizet, amelyhez még az állami támogatás is jár. Így a maximális támogatási összeg elérheti a teljes bérleti díj 80 százalékát.
Belgiumban szociális, Hollandiában piacorientált
A belgiumi bérlakásrendszer fő feladata az, hogy lakást biztosítson az alacsony jövedelműek számára, de ez nem jár azzal, hogy minőségileg gyengébb lakóegységekben kellene a rászorulóknak lakniuk – mondta Luc Stijnen, egy belga lakásfenntartó cég vezetője. A magas színvonalra kell koncentrálni, mert ezzel akár felével is csökkenthetők a lakás fenntartásának költségei. Ezt elsősorban jó szigeteléssel, energiatakarékos berendezések használatával és napkollektorok alkalmazásával lehet elérni. A bérleti díj rendszere differenciált, 7 ezer euró alatti éves jövedelem esetén 90 euró a havi díj, a magasabb jövedelműek azonban többet kötelesek fizetni. A Hollandiából érkezett Hubert van Eyk szerint a bérlakások esetében az állam szerepvállalását csökkentendő piacorientáltságra van szükség. A holland lakásügyi, területfejlesztési és környezetvédelmi minisztérium nemzetközi lakásügyi igazgatója közölte: Hollandiában 46 százalék a bérlakások aránya, ebből a szociális bérlakásokat elsősorban az építőszövetkezetek működtetik. Ezek a szervezetek nem profitorientáltak, de nem is veszteségesek. Korábban erős volt a kormánytól való függőségük, de ahogy gazdaságilag megerősödtek, egyre inkább enyhült a kötődés – ez is jelzi, hogy a piaci alapú bérlakásrendszernek van létjogosultsága és Hollandia törekszik is szélesítésére. Hubert van Eyk végezetül elmondta: az egyéni vagy szociális bérleti támogatás hollandiai rendszere összesen egymillió háztartást, mintegy 2,3 millió főt érint, erre a kormány összesen 1,5 milliárd eurót fordít.
