Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt egy év során összességében tovább csökkentek a balatoni ingatlanárak. Az ingatlanforgalmazással foglalkozó cégek vezetői szerint az öt éve tartó tendenciában a folyamatosan növekvő kínálat mellett fontos szerepe van a változatlanul vérszegény turizmusnak és az emelkedő fenntartási költségeknek. Nem véletlen, hogy immár a vevők diktálnak a piacon. Sümeg Nándorné, a dél-balatoni térség egyik legnagyobb forgalmú ingatlanközvetítő cége, a Ba-S-Ha Kft. ügyvezető igazgatója szerint belátható időn belül nem is várható változás a jelenlegi negatív trendben. Siófoktól Keszthelyig a kínálat a korábbi évhez képest szinte minden szegmensben tovább nőtt, s ez meghatározza a piacot. Míg tavaly értékesítési átlagáruk alig haladta meg a 10 millió forintot, ma már el sem éri azt – fogalmazott Sümegné. (Ez a szám 2002-ben még 13 millió forint volt.) Ráadásul az értékesítésre váró ingatlanok átlagára mostanra reálisabb lett, ami azt jelenti, hogy egyre több eladónak komoly a szándéka, sőt a lehető leggyorsabban szeretne üzletet kötni. A Ba-S-Ha-nál tavaly még mintegy 40 százalékra becsülték azok számát, akik csupán akkor kívántak üzletet kötni, ha jó árat kapnak ingatlanukért, ma 15-20 százalék, ebbe a kategóriába tartozó ingatlan van jelen a piacon.
Sümegné szerint az ingatlanok értékesítésének indokai alapvetően nem változtak. Továbbra is döntő szempont a fenntartási költségek folyamatos növekedése és a közlekedés drágulása. Nem ritka az olyan dél-balatoni település, ahol az éves üdülőhelyi díj egy átlagos nagyságú nyaraló esetében már meghaladja a 40 ezer forintot. Emellett az autópályadíj bevezetése sok esetben az utolsó csepp lehetett több száz hezitálónál, hiszen évente több tízezer forintos pluszköltséget sokan nem tudnak felvállalni. A cégvezető szerint élénkülés csupán a közvetlen vízparti vagy a csendes helyen lévő, panorámás ingatlanok piacán van, bár itt is döntő szempont az ár. Mindemellett viszonylag keresettek még a teljesen lepusztult, telekkel együtt maximum 7-8 milliós üdülők. Egy-egy kevésbé frekventált dél-balatoni településen, például Balatonfenyvesen, Balatonmáriafürdőn vagy Balatonberényben a tótól távolabb – tavalyhoz képest változatlan áron – már néhány éves, 250–300 négyzetméteres telken álló, 60–80 négyzetméteres ikernyaralókat árulnak 8-9 millió forintért, ráadásul nem egy eladó részletfizetési lehetőséget is kínál.
A siófoki önkormányzat egyik ingatlanügyekkel foglalkozó szakembere szerint a balatoni ingatlanpiacot az utóbbi két évben elsősorban a külföldi, főként német és osztrák tulajdonosok kivonulása állította a feje tetejére. Míg a 90-es években százszámra vásároltak, ma ennek épp az ellenkezője az igaz. Az okok között náluk is előkelő helyen szerepel a magas fenntartási és utazási költségek, a rövid szezon, amely korlátozza a hasznosítást, ráadásul a balatoni ingatlanpiacnak többek között a spanyol, olasz és horvát kínálattal kell felvennie a versenyt. A helyhatóság munkatársa szerint az általában kiváló minőségben felújított, külföldi tulajdonban lévő, maximum 80–100 négyzetméter alapterületű házakat ma többnyire áron alul kínálják. Ha nem is csökkent drasztikusan, de megtorpant az új építésű, általában nyaralónak használt társasházak iránti kereslet is. Ebben a korábban említettek mellett része van a hitelfelvételi lehetőségek szigorításának is, ráadásul – különösen a tópart legnagyobb városaiban, főként Siófokon, illetve Balatonfüreden és Keszthelyen – hatalmas a túlkínálat.
Ezzel kapcsolatban a térségben ugyancsak érdekelt OTP Ingatlan Rt. egyik vezető szakembere úgy fogalmaz: csak a kiváló minőségű, jól felszerelt, zárt parkolóval kínált ingatlanokat lehet értékesíteni, s azokat se olyan ütemben, mint pár évvel ezelőtt. Az említett kategóriába tartozó, vízparti lakások esetében a 300–400 ezer forint közötti négyzetméterár gyakorlatilag stagnál. Négyszázezer forint felett már csak légkondicionált, úszómedencés, szaunás, folyamatos portaszolgálattal rendelkező lakásokat lehet eladni, bár mint azt az egyik siófoki beruházó őszintén hozzáteszi, náluk sem tolonganak a vevők. Míg néhány éve egy szezon alatt elkelt egy hat-, jobb esetben tizenkét lakásos ház, ma évekig árulják. Aligha véletlen, hogy – pláne Balatonföldvártól délnyugatra – egyre több az olyan társasház, amely évek óta épül, ám a beruházó még egyetlenegyet sem tudott értékesíteni. A tótól távolabb lévő, új építésű társasházak ára településenként változó, de általában négyzetméterenként 230–290 ezer forint között lehet megvásárolni őket. A használt lakások ára – néhány kivételtől eltekintve – 200 ezer forint alatt van.
A balatonlellei Ingatlan Invest Kft. munkatársa úgy fogalmaz, maximum 100 négyzetméteres, 20 millió forint alatt kínált, nem túl régi családi házakra van kereslet. A folyamatos árcsökkenésben a külföldiek kivonulásán túl döntő szerepe van annak, hogy végérvényesen lejárt a szobáztató vendéglátás ideje. Ma egyre több, a 60-as, 70-es években kifejezetten ilyen célra épült, általában tetőtér-beépítéses, felújításra szoruló ingatlan van a közvetítők kínálatában. Az egész tópartra igaz, hogy legfeljebb a közvetlen vízparti, új építésű, igényesen parkosított házakat lehet kiadni. Egyébként ebben a térségben is sok az eladó panzió és étterem, ám aki ilyet akar venni, számolnia kell azzal, hogy csak teljes felújítást követően van esélye az eredményes hasznosításra. A szakember szerint a dél-balatoni térségben a teljes infrastruktúrával ellátott, vízparti, illetve annak közvetlen közelében lévő telkekért átlagosan 28–29 ezer, a vasút és a Balaton közöttiekért 14–19 ezer, a 7-es út és a vasút közöttiekért 10–14 ezer, míg az ettől délebbre lévőkért 4–8 ezer forintos négyzetméterárat kérnek. Továbbra is kivételnek számít a panorámás balatonföldvári és felső-bélatelepi „hegy”, míg egyre jelentősebb árcsökkentő tényező a főút vagy a vasút közelsége.
Krikó Miklós, a hévízi székhelyű Immobilien Ingatlanközvetítő Iroda tulajdonosa lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az árak a nyugat-balatoni térségben is gyakorlatilag öt éve stagnálnak, ez az inflációt is figyelembe véve 20–25 százalékos értékcsökkenést jelent. A piacon valóságos harc folyik az értékesítésért, persze nemcsak az eladók, hanem az ingatlanközvetítők között is. Ha nem elég szép a kert, ha a házban nincs lift vagy felújításra szorul a fürdőszoba, a vevő az esetek döntő többségében odébbáll, mert ott is több százezer forintot tud alkudni, ahol szinte minden rendben van. Nem túl nagy a kereslet a hévízi belváros új építésű, továbbra is 400 ezer forint körüli négyzetméteráron kínált lakásaira, de az ennél négyzetméterenként immár 130–150 ezerrel kevesebbre tartott használt ingatlanokra sem. Ennyi pénzért egyébként Ausztria legjobban kiépített gyógyfürdőhelyein is lehet ingatlant vásárolni. Ugyanakkor a túlkínálat következtében a város külső részén egyre reálisabb áron, immár négyzetméterenként 200 ezer forint alatt is lehet kiváló állapotban lévő házat, lakást vásárolni. Ráadásul csökkent a népszerűsége a háttértelepüléseknek is. Az Immobilien tulajdonosa szerint 4–6, maximum 8 millió forintért még van kereslet a Balatontól távolabb lévő, de panorámás telkek iránt, igaz, a vevők ezeknél az ingatlanoknál is egyre több követelményt támasztanak.
Az északi parti ingatlanforgalmazók, valamint önkormányzati szakemberek szerint az árak náluk ma is mintegy 5–10 százalékkal meghaladják a déli parti ingatlanokét, ám a tendencia ugyanaz. Még a leginkább keresett vízparti ingatlanokból is egyre nagyobb a kínálat. Az északi parton ma is valamivel többen érdeklődnek új építésű családi házak, főként kisebb lakások, apartmanok iránt, mint a délin. Az utóbbiak esetében az átlagos négyzetméterár változatlanul 230–300 ezer forint közötti, míg az új, kisméretű (maximum 80–90 négyzetméteres), igényesen felszerelt családi házak 20, maximum 25 millió forintig eladhatók. A legnagyobb forgalmú helyeket kivéve jelenleg még a korábbi évek átlagánál is nehezebben értékesíthetők a különböző kereskedelmi létesítmények, vendéglők, üzletek, borivók. Nem csekély a kínálat a luxuskategóriában sem, ráadásul a kereslet csökkent: 100–150 milliós áron csak olyan, legalább 250–300 négyzetméteres, új vagy teljesen felújított rezidenciák értékesíthetők, amelyek minden elemükben megfelelnek a követelményeknek. Ma – és még úgy tűnik, jó ideig – a Balaton-parton a vevők diktálják az árakat.
