Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A GKI Gazdaságkutató Rt. tanulmánya szerint 2006-ra a lakásépítések száma újra meghaladja a 40 ezret - hangzott el a Társaság a Lakásépítésért konferenciáján. Ez lenne az az éves lakásépítési szám, amelyet a szakértők kívánatosnak tartanak a lakáshelyzet megoldására. (Ezt egészítik ki a hasonlóan fontos fejújítások, korszerűsítések és a bérlakás-építési program is.) A lakásépítések mélypontja a kilencvenes éves elején, illetve végén volt, amikor alig 20 ezer épült évente, ezt megelőzően ilyen alacsony lakásépítési számot csak az 50-es évek első felében mértek. (A mai lakásállomány 23 százaléka 1945 előtt keletkezett.) A csúcspontot a hetvenes évek közepe jelentette, évi 90-100 ezer új lakás felépítésével.
A lakáshitelek kamattámogatása adott lökést a piacnak, a kedvező feltételek vagy az újabb szigorításoktól való félelmek kapcsán előrehozott hitelfelvételeknek tulajdonítható, hogy újra mind több lakás épül.
A lakásfinanszírozásba fektetett adóforintok többet hoznak az államnak, mint amennyit kiad - állítja a GKI. Úgy vélik, hogy 100 milliárd forint állami támogatás 180 milliárd forint beruházást mozgat meg, ebből pedig 110 milliárd forint állami többletbevétel keletkezik. Ez több csatornán folyik be: a lakásberuházások áfatartalma 35,5 milliárd forint, az építőiparban újonnan megjelenő foglalkoztatottak személyijövedelemadó- és tb-befizetése 53,2 milliárd, az iparűzési adóbevétel többlete 5,5 milliárd, a tánya többlete 4 milliárd, az ismét dolgozni kezdő munkanélküliek segélyének megtakarítása 2, a többletfogyasztás áfatartalma 9,8 milliárd forintot hoz a büdzsének. A konferencián felszólalók viszont nem értettek egyet abban, hogy a munkaerőpiacon újonnan megjelenők valóban a máshol munkát nem találó, legálisan munkát vállaló rétegből vagy a külföldiek és a feketén foglalkoztatottak közül kerül majd ki, ez pedig valójában nem hoz szja- és tb-bevételt.
Az Ecorys felmérése szerint a lakótelepi lakásárak között óriásira nyílt az olló 1990 és 2002 között a fővárosban. Ugyanis míg a kilencvenes évek elején 40 ezer forint körüli nominális négyzetméterárak körül szóródott minden budapesti kerületben az ár, addig 1999-ben már 50 és 110 ezer forint között, a szélsőértékek távolodása közel egy évtized alatt, fokozatosan következett be.
Lapunk vélekedése szerint nem véletlen, hogy a lakáspiaci olló szélesebbre nyílása egybeesett a mind nagyobb arányú lakáshitel-felvétellel, aminek árfelhajtó hatása volt. Az olcsóbb hitelhez jutást az eladók hamar beárazták a lakásárakba. Az 1999-es és a 2000-es évben folytatódó áremelkedési trend eredményeként 90 ezer forint körüli alsó és 200 ezer körüli felső határ alakult ki a négyzetméteráraknál, egyes helyeken ugyan hajszálnyival csökkenve. Mára elhelyezkedéstől függően tökéletesen nivellálódott a panellakások ára; az, hogy a közeljövőben esetleg felújításra szorulnak, meglepő módon nem jár együtt árcsökkenéssel.
