A KVI a kezelésében lévő műemlék ingatlanok közül a korábbi évekhez hasonlóan idén is néhányat eladásra, többet pedig vagyonkezelésre kínál fel. Ezek között szerepel nem egy olyan is, amelyet az elmúlt évben ugyan már pályáztattak - ám a több érdeklődő ellenére sikertelenül. A tavaly eladósorba került ingatlanok között találjuk például a Budapest XII. kerületében, a Diana utcában álló, Hild József tervei alapján épült Herz-villát, amely menet közben végül lekerült a listáról: egy kelet-magyarországi ingatlannal - melyet a földművelésügyi tárca regionális használatára jelölt ki a kormányzat - való csere révén egy vállalkozás szerezte meg. A KVI műemlék és kulturális örökség főosztályától kapott információ szerint részt vett és sikerrel szerepelt a tavalyi pályázaton a részben barokk, részben klasszicista stílusban a XIX. század elején épült vácdukai Latinovits-Bottlik-kúria. A földszintes, mintegy nyolcezer négyzetméter alapterületű, műemlék jellegű épület 1948-as államosításáig a Latinovits, a Bottlik és a Serényi családok birtokában volt, majd 1957-től évtizedekig a Brunszvik Teréz nevelőotthonnak adott helyet. A hegyekkel övezett, kő- és téglaépítésű, komfortos ingatlan - melynek felújítási költségét mintegy 50 millió forintra becsülik a szakemberek - három pályázó közül végül egy hazai vállalkozó tulajdonába került, aki lovasturisztikai központtá alakítja a nagy kiterjedésű, ősfás parkkal körülvett épületet.
Ugyancsak gazdára talált a váchartyáni Rudnay-kastély, amelyben felújítás után informatikai oktatóközpontot működtet majd az új tulajdonos hazai vállalkozás.
Bár többen is érdeklődtek, végül mégsem érkezett pályázat az 1830 táján épült, Tolna megyei gyönki Magyary-Kossa-kúriára, így idén is meghirdetik - igaz, zárt körben - az épület tulajdonjogát. Az egyszintes, alápincézett, több mint 800 négyzetméter hasznos alapterületű épületet, melyhez ma már csak alig több mint egyhektárnyi park tartozik, a tulajdonos család tönkremenetele után az 1900-as évek elején egy jogász vásárolta meg, mígnem 1947-ben az állam birtokába került. Az ingatlant kezelő helyi termelőszövetkezet, amely évtizedekig használta az épületet, elmulasztotta a karbantartást és állagmegóvást, így a nyolcvanas évekre alaposan leromlott. Az ekkor beindított rekonstrukció során a források szűkössége miatt csak az állagromlást megállító legfontosabb munkákat végezték el, így jelenlegi ára is mindössze 15 millió forint, helyreállítási költségét azonban több tízmillió forintra becsülik a szakemberek.
A rövidesen tartós vagyonkezelésbe bocsátandó ingatlanok közül a KVI immár negyedszerre szeretné maximum 99 évre szóló kezelésbe adni a Komárom-Esztergom megyei Bajna településen lévő Sándor-Metternich-kastélyt. A tizenkét hektáros parkban álló, 3600 négyzetméteres fő- és 2200 négyzetmétert kitevő melléképületből álló, idegenforgalmi, turisztikai célra alkalmas ingatlanegyüttes a legjelentősebb hazai főúri kastélyépületeink egyike. A '90-es évek közepén a Műemlékek Állami Gondnoksága az Országos Műemlékvédelmi Főfelügyelőséggel karöltve megkezdte a kastély, a volt uradalmi istálló és a többi melléképület állagmegóvását, ami az elmúlt években a KVI égisze alatt tovább folytatódott. A közel 200 millió forintot igénybe vevő munkálatok során megerősítették a kastélyépület födém- és tetőszerkezetét, restaurálták az értékes faliképeket, valamint a telekhatárig kiépítették a gáz- és csatornavezetékeket. Az állami források szűkössége azonban gátat szab a teljes felújítás - becslések szerint 1,5-2 milliárd forintot felemésztő - megkezdésének, így külső befektetői tőkével szeretnék a helyreállítást felgyorsítani. A szakemberek szerint az idegenforgalmi célok mellett a műemléki objektum alkalmas lehet oktatási-konferenciaközpontnak is, de a szervezet nem zárkózik el a tartós vagyonkezelési pályázatra jelentkező, jelentős tőkét hozó befektetők egyéb javaslatai elől sem.
Szintén negyedszerre írják ki vagyonkezelői hasznosításra a barokk stílusú nágocsi Zichy-kastélyt, amelynek építését a szakirodalom az 1710-es évek elejére teszi. Az épületet az évszázadok során többször átépítették, s ennek, illetve a folyamatos állagmegóvási munkáknak az elmaradása eredményeként az eredeti épületegyüttes sérült állapotban maradt fenn. A kastélyhoz tartozó melléképületek nagy részét is lebontották, miközben felhúztak néhány új épületet. Az alápincézett, egyszintes, 1700 négyzetméter hasznos alapterületű főépület klasszicizáló jellegű kiépítésére a szakemberek szerint 1820 táján, Zichy János tulajdonlása idején került sor, majd az 1860-as években kapta az épület homlokzata - az akkor divatba jött romantikus építészeti irányzat hatására - mai romantikus jegyeit. Ennek során például az oldalszárny nyitott árkádjait befalazták, az északi homlokzat elé pedig a stílusnak megfelelően teraszt építettek. Az ötvenes évektől az épületegyüttes gépállomásként működött, majd a hatvanas években gyermekotthonná alakították át. Bár a műemlékingatlan-együttes viszonylag jó állapotban van, teljes felújítása a becslések alapján így is több mint kétszázmillió forintba kerülhet.
A nagyobb értékű és jelentős tőkeinvesztíciót igénylő kastélyépületek egyenkénti, sikertelen pályáztatása után 2000-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kezdeményezésére elindult az a nemzeti kastélyprogram, amelynek végrehajtásával a MÁG-ot bízták meg. Ennek keretében első lépcsőben egy tizenkét reprezentáns kastélyingatlant tartalmazó mintacsomagot állítottak össze, melyet - miután a szakemberek elkészítették a komplex hasznosítási tervet, a portfolió menedzselési stratégiáját, a befektetői tájékoztatókat és a pályázatokat - a most folyó jogi és finanszírozási alternatívák finomítása és jóváhagyása után, tágabb befektetői kört megcélozva, nemzetközi porondon hirdetnek meg. Csány Éva, a MÁG igazgatója lapunknak elmondta: a cél az, hogy a hasznosítás során a hazai és nemzetközi magán- és intézményi tőke bevonásával racionalizálható legyen az állam szerepvállalása, ugyanakkor a nemzeti kultúra részét képező ingatlanok megőrizzék értéküket.
Szilágyi Eta
