Év végéig biztosított a józsefvárosi rehabilitáció

Budapest VIII. kerületében a nemritkán százéves, lepusztult állapotú épületek nemcsak hogy nem illeszkednek a főváros jövőbeni képéhez, de alacsonyra szorítják az ingatlanárakat is. Ezt felismerve a józsefvárosi helyhatóság és a Fővárosi Önkormányzat az OTP Bankkal közösen létrehozta 1997 szeptemberében a Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési (RÉV) Rt.-t. Ezzel párhuzamosan a főváros "akcióterületté" nyilvánította a belső- és a középső-józsefvárosi részt. Ezt megelőzően az önkormányzatok megegyeztek abban, hogy a kerület városrehabilitációját hosszú távon kiemelt városfejlesztési feladatként kezelik. Az 1997-ben elindult és a tervek szerint még az idén lezáruló fejlesztési szakaszra 1,4 milliárd forintot sikerült összegyűjteni, amelyből Józsefváros 739 millió forintja mellé a főváros 653 millió forintot adott. Ebből az összegből a két területen tizenkét épület, a Horváth Mihály tér és a Práter utca felújítása történik meg. 1998-ban a tervek kidolgozása, a közbeszerzési pályázatok lefolytatása, illetve két épület, a Krúdy Gyula utca 5. és a Mária utca 29. felújítása és átadása zajlott. A program első számú területének, a Belső-Józsefvárosnak a rendbetételénél az önkormányzatoknak az a szándéka, hogy az itteni ingatlanárakat a belvárosi szinthez igazítsák. Ezen a területen a Baross utca 30., 32. és a Krúdy Gyula utca 3., illetve 9.-es számú házakat újítják fel. Az esetleges forráselvonás miatt kétségessé vált a Baross utca 44. rendbetétele.
A másik "akcióterületen", a Középső-Józsefvárosban a közműfelújításokkal egybekötött rehabilitáció során lakásösszevonások is lesznek. Például a Nap utca 29.-ben 3, a Futó utca 13.-ban 6, a Bókay utca 56.-ban pedig 12 lakás szűnik meg. Ezek pótlására 43,25 millió forintot nyert el az önkormányzat a fővárostól.
A kerület jelenlegi nehéz anyagi helyzete - amin például a lakbérek drasztikus emelésével igyekszik javítani az önkormányzat - nem veszélyezteti az említett szakaszt, hiszen az 1,4 milliárd forintból egymilliárdot nem használtak még fel. A rehabilitációs folyamat jövője azonban bizonytalanná válhat, ha csupán a fővárostól elnyerhető pályázatoktól válik függővé. A Fővárosi Önkormányzat ugyanis a forrásmegosztásban nem minden szempontból tesz különbséget az önkormányzatok között. Nem veszi figyelembe, hogy melyik kerületben hány lakás maradt önkormányzati tulajdonban, így például a kiemelkedően sok, 13 ezer önkormányzati tulajdonú lakású Józsefváros nem kap elegendő támogatást a lakóház-működtetési és -felújítási normatíva teljesítéséhez. Ez pedig azt eredményezi, hogy máshonnan kell elvonni a pénzt a lakások felújításához, állapotuk megőrzéséhez - például a rehabilitációs programtól. Remélhetőleg találnak más megoldást és itt is az a ferencvárosi pozitív tendencia érvényesül majd, amely szerint az önkormányzat, illetve a főváros jelentős beruházása nyomán a területre a vállalkozók is szívesebben fektetik be a pénzüket.
HORNIÁK BALÁZS