Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata még 1996-ban elkészítette a város szomszédságában húzódó repülőtérre, a 44-es főút Gyulára vezető szakasza melletti 110 hektáros területre a megvalósíthatósági tanulmányt. Csakhogy hiába nyújtotta be ez alapján pályázatát az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumhoz, nem tudott nyerni, mert az akkori kiírás feltételei között szereplő minimum 25 hektár földterület feletti tulajdonjogot nem sikerült megszereznie.
Tudtuk, hogy nem felelünk meg a tender feltételeinek, de abban bíztunk, hogy menet közben sikerrel végződnek a HM-mel folytatott tárgyalások - mondta a NAPI Gazdaságnak Sztankó János, a megvalósíthatósági tanulmány előkészítésében szerepet játszó, döntően önkormányzati tulajdonú Békéscsabai Vállalkozói Centrum Kft. ügyvezető igazgatója. A határidőket azonban lekéste Békéscsaba és még a második fordulóra, 1998 márciusára sem vezettek eredményre a csabai törekvések, így ismét kudarcba fulladtak az ipari parkos elképzelések.
A helyi önkormányzat a siker érdekében 250 millió forintot helyezett tartalékba azért, hogy az ingatlannak az ipari park létrehozására kiválasztott 110 hektáros részéhez elvezesse a szükséges közműveket és megvizsgáltatta a repülőtér további üzemeltetésének lehetőségét is. Kiderült, hogy nem kell felszámolni Békéscsabán a repülést az ipari park miatt, mert a szakemberek szerint az A pályára tervezett park mögötti B elnevezésű pálya alkalmas a sportcélú hasznosításra. A város kifejezte azt a szándékát is, hogy ha szükséges, akkor közreműködik olyan források megszerzésében, amelyek lehetővé teszik a B pálya lebetonozását, alkalmassá téve ezzel a kis és közepes repülőgépek fogadására is.
Az A pályára tervezett ipari park ingatlanjának jók az adottságai: párhuzamos a négy nyomsávúra tervezett 44-es főúttal, s a közművek odavezetését követően szinte azonnal megkezdődhetne bármilyen beruházás a sík, beépítetlen területen. A város vezetőinek megítélése szerint a kárpótlást követően gyakorlatilag csak ez a 110 hektár szabad terület maradt, amerre Békéscsaba ipari övezete terjeszkedhetne. A tulajdonjog hiánya azonban nem csak az ipartelepítés elhúzódását, a tervek átütemezését eredményezte, hanem azt is, hogy a város jelentős megyei és országos területfejlesztési és PHARE-támogatásoktól esett el. Pedig Sztankó János szerint Békéscsabán az önkormányzati támogatás mellett mindazon humán infrastruktúra is rendelkezésre áll, amely képes kiszolgálni a külföldi befektetőket. A meglévő munkaerő mellett modern átképző központ segíti kielégíteni a befektetők speciális szakemberigényeit. Mindemellett egy újnak számító főiskola és kórház, pezsgő kulturális és sportélet is biztosítja az ide érkező menedzserek minél színvonalasabb kiszolgálását.
Keleti György korábbi honvédelmi miniszter Békéscsabán 1998 tavaszán azt mondta, hogy a HM nem zárkózik el a terület átadásától, ám igényt tart annak 80 millió forintos becsült ellenértékére. Erre egyébként törvény is kötelezi, hiszen a kincstári vagyont a kezelő nem adhatja át térítésmentesen Békéscsabának, hanem csak pályázat útján értékesítheti a repülőteret - szögezte le az akkori miniszter. Éppen ezt nem akarja azonban Békéscsaba, hiszen egyrészt már így is jelentős összegeket különített el a park kialakítására, s a vételár további kiadást jelentene. Másrészt egy esetleges nyilvános versenytárgyaláson úgy felverhetnék az árakat, hogy a város képtelen lenne azt megfizetni. Megoldást jelenthetne az önkormányzat számára, ha a csabai repülőtér HM-kezelésből az ÁPV Rt.-hez kerülne. Ebben az esetben nincs törvényi akadálya annak, hogy akár ingyenesen hozzájusson a város az ingatlanhoz.
Folyamatosan tárgyalunk a HM és a Pénzügyminisztérium képviselőivel - válaszolta lapunk kérdésére Végh László alpolgármester, Békéscsaba fideszes országgyűlési képviselője, aki hozzátette: nem mond le a város arról, hogy a közeljövőben valamilyen formában hozzájusson az ingatlanhoz, eleget téve az ipari park cím elnyeréséhez szükséges feltételnek.
N. KRAUSZ TAMÁS
