Hasznosításra vár az Üllői úti egykori kaszárnyaépület

A Mária Terézia gyalogsági laktanyát 1845 és 1848 között, a Pesten állomásozó katonaság elszállásolására építették Hild József tervei alapján. Az elmúlt évtizedekben funkciója és neve is többször változott: 1919-ben például Martinovics laktanyának hívták, ahol néhány év múlva a Magyar Királyi Hadmúzeum kapott helyet, 1931-től pedig egyik szárnya adott otthont a Horthy Miklós-kollégiumnak. A II. világháború után Szent László, majd Kilián laktanyaként ismerték és ez utóbbi néven jelentős szerepet játszott az '56-os forradalomban. Napjainkban az ötvenes évek végén itt kialakított, mára kiürült szükséglakások bérirodaként, míg a tágas udvarok fizetőparkolóként üzemelnek 17 ezer négyzetméteren a fővárosi és mintegy 400 négyzetméteren a ferencvárosi önkormányzat ingyenes használati joga mellett.
A már az 1920-as években műemlékként számon tartott, a klasszicista építészet egyik értékes magyar emléke jelenlegi állaga nem mondható rossznak, azonban a végleges hasznosítás eldöntésekor a funkciónak megfelelő felújítási-korszerűsítési munkákat a szakemberek szerint el kell kezdeni. Ezek közé tartozik a központi fűtés, a belső vízellátási, gépészeti és a csatornarendszerek átalakítása. Az épületfelújítási munkák közül az egyik legfontosabb az utcai homlokzatok rekonstruálása, architektúrájuk megőrzése mellett. Mindezeket a felújításokat, amelyek az épület belső és külső részeit, helyiségeit és udvarait is érinti, néhány milliárd forintra becsülik a szakértők, az összeg függ a volt kaszárnyaépület jövendő funkciójától.
Az egyik kincstári előterjesztés szerint - amely döntően állami tőkeinvesztícióval számol - a körülbelül 45 ezer négyzetméter alapterületű, 200 méter hosszú, öt udvart körülvevő épületben az eredeti állapot (széles, körben futó folyosók, nagy terek, helyiségek) visszaállításával ideális helye lehetne egy országos múzeumi és kulturális központnak. Ide kerülhetne egyebek mellett a néprajzi, valamint az építészeti múzeum és helyet kaphatna több, jelenleg állandó kiállítóhellyel nem rendelkező kortárs tárlat. Megfelelő terület lenne a múzeumokhoz tartozó raktárak, restaurátor-műhelyek, könyv- és irattárak, fotó- és hangtárak kialakításához is. Az épület alagsorában vállalkozók által működtetett kisebb-nagyobb idegenforgalmi üzletek, vendéglátóegységek, valamint rendezvények, népi és iparművészeti vásárok várnák az idelátogató közönséget.
A másik elképzelés nagyobb teret engedne a felújított épület vállalkozói hasznosításának. E terv szerint befektetői tőke bevonásával, a műemléki előírásoknak megfelelően olyan turisztikai központot lehetne itt kialakítani, ahol a szálloda- és konferenciabázis mellett kulturális események - színházi előadások, zenei rendezvények, kiállítások - kapnának helyet, kibővítve az előző funkciónál is tervezett vendéglőkkel és üzletekkel. Arról, hogy végül melyik javaslat valósul meg, várhatóan az év második felében születik meg a kormány döntése.
SZ. E.