– Kevés olyan informatikai cég található ma Magyarországon, amelyik nem a kis- és közepes vállalkozások szegmensében szeretné növelni a bevételeit. Az egyik ilyen az AAM, amely deklaráltan a nagyvállalati és államigazgatási szektorban próbál érvényesülni. Beválhat az árral szemben úszás taktikája?
– Abban, hogy a nagy informatikai cégek „felfedezték” a kkv-szektort, annak a felismerésnek volt döntő szerepe, hogy a nagyvállalati szegmens korlátozott a számukra. Nagyon hasonlít a kkv-kre az önkormányzati szegmens: sokszereplős, önmagukban relatíve kis súllyal rendelkeznek a résztvevők, ám együtt mégis nagy piacot képeznek. Elindulni egy termékkel, szolgáltatással a kkv-szektorban olyan hatalmas befektetést igényel, hogy erre egy olyan kis-közepes vállalat, mint amilyen mi vagyunk, nem képes. Így valóban nem törekszünk erre a piacra, viszont az államigazgatás területén rengeteg a feladat, s ahogy most látjuk, talán a források is rendelkezésre fognak állni. Még inkább igaz ez a vezetési tanácsadásra, vállalatunk egyik meghatározó tevékenységére.
– Egy több milliárd forint árbevételű tanácsadó cégnek nincs esélye az önkormányzatoknál vagy a kkv-piacon?
– Sajnos a magyar kis- és közepes vállalatok ma olyan üzleti környezetben dolgoznak, ami fényévekre van például a bajor társaikétól. Az önkormányzati szegmens átalakítása, régiósítása is annyira le van maradva, hogy még bízni is alig lehet abban, hogy egyszer majd csak elkezdődik valami ezen a területen. Papíron már nagyon sok önkormányzati intézményt átalakítottak, de igazi, tartalmi változásokra nem került sor. Attól, hogy átfestik a táblákat, még nem lesz világosabb a kép. Természetesen azt értékelni kell, hogy egyáltalán elindult valami ezen a területen.
– A zűrzavar növekedése miben nyilvánul meg?
– Több, ma már regionálisan működő szervezettel van munkakapcsolatunk. E szervezetek többségének működésében zavart érzékelek, nincsenek készen a folyamatszabályozásaik, így érzékelhetően akadozik az ügyintézés is.
– Mikorra várható, hogy a régiós szerkezetre váltás kifejtse a várt, pozitív hatását?
– Nagyon fontos, hogy ez az átalakítás ne torpanjon meg. Be kell látnunk, hogy évtizedes hagyományokat kell átalakítani, ami valóban nehéz feladat. A baj azonban az, hogy nem látjuk azokat az elkülönített pénzeket, amelyeket az átalakításra kell, kellene fordítani. Ha jövőre meglesznek az erre szánt összegek, akkor talán 2008 végén, 2009 elején érezhető lesz a szerkezetátalakítás hatása.
– Említette a rengeteg feladatot az államigazgatás területén. Itt sem állnak rendelkezésre a szükséges források?
– Egyelőre nem, és ez az idén sajnos így is marad. Ennél sokkal nagyobb probléma azonban, hogy ha rendelkezésre is állna a megfelelő összeg, akkor sem biztos, hogy tudnák az illetékesek, hogy miként és mire költené azt az állam. Nincsenek meg a feltételei, hogy megtervezzék a jövőbeni uniós források hasznosítását. Nem látjuk nyomát annak, hogy a tervezésre valahol valaki forrásokat különített volna el, hogy lenne kompetencia, hogy lenne pályázati rendszer, hogy készen lenne az az információs rendszer, amely a feltétele ezek működtetésének – a megfelelő humán erőforrások rendelkezésre állásáról már ne is beszéljünk. Pedig 7 ezer milliárd forint felhasználásáról van szó. Amikor lezárult a nemzeti fejlesztési terv első hároméves szakasza, szembesültünk azzal a fájdalmas ténnyel, hogy a befektetett és támogatásul kapott források igen nagy százalékban rosszul hasznosultak.
– Mindez annak ellenére történt, hogy magasan képzett, az üzleti életből „importált” szakemberek tömegei dolgoznak a szakállamtitkárságon, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen. Létezik, hogy itt nem csinálnak semmit?
– Biztos komoly munka folyik, csak a hatása egyelőre nem érzékelhető. Azt, hogy a már egy éve megalakított ügynökség tevékenysége nem látványos, a rendelkezésükre álló források hiánya is okozza, ez pedig egyértelműen kormányzati felelősség. Az Új Magyarország fejlesztési tervet ugyan május 9-én elfogadta az Európai Bizottság, azonban a kormányzati kommunikáció állításaival szemben az idén még egyetlen euró sem folyt be az EU-tól, s nem is fog a második félév kezdetéig. Ahogyan most állnak a dolgok, az idei pályázatok zömét is csak az év végére hirdethetik meg.
– Igaz, hogy ez az állami szerencsétlenkedés gyakori az EU-ban?
– Nem. Előfordul, előfordult egy-két ország esetében hasonló tétovázás, de hogy ez lenne a jellemző, azt határozottan cáfolom. 2004 óta azt halljuk, hogy ránk fognak szakadni az uniós milliárdok, csak győzzük majd elkölteni. Ez még nem történt meg. Az állam mint megrendelő kivonult a piacról. A források és a megrendelések hiánya miatt szenvednek a vállalkozások, és nem csupán az informatikai szegmens, de az összes iparág. Nagyon sok vállalkozás nem fogja megélni 2008-at. Rengeteg „hihetetlenül fontos” témával foglalkozik a politika, a média, de hogy miképpen és miből fog fejlődni az ország, arról keveset hallani.
– Értettük. A médián kívül ki a felelős ezért a helyzetért?
– Egyértelműen a politika, a politikusok. Azért, mert nem születtek meg azok a megállapodások, amelyek a tervezéshez, a végrehajtáshoz szükségesek. A gúzsba kötött vezető tisztségviselők a politika és az adminisztráció határán próbálnak egyensúlyozni, gyakran döntésképtelenek, nem képesek a folyamatok átláthatóságát biztosítani – az előbb említett politikai megállapodások hiányában.
Girnt József (admin)