Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon 2003 óta lényegében stagnál az otthoni számítógéppel rendelkező háztartások aránya – olvasható az ELTE-Ithaka, a BME ITTK és a Tárki Rt. közös elemzésében. A World Internet Project (WIP) 2005 magyarországi eredményei szerint még mindig csak a háztartások valamivel kevesebb mint 31 százaléka rendelkezik személyi számítógéppel, noha az utóbbi években jelentősen csökkent e berendezések ára, valamint a kormányzat a Sulinet program keretében ösztönözni kívánta az otthoni számítógépek terjedését. A kutatók feltételezése szerint az említett program előnyeit azok tudták kihasználni, akiknek már eleve volt otthon számítógépük. (A GKI eNet kismértékű növekedést regisztrált 2005-ben, az eltérés azonban az alkalmazott módszertan különbségeiből következik.)
2005-ben gyakorlatilag nem változott az otthoni internet-hozzáférések száma sem, igaz, növekedett a szélessávú szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek aránya. Megtorpant az internethasználat terjedése is az elmúlt évben, az adatok szerint a használók aránya nem nőtt. A 2005-ös WIP-felmérés szerint a valamely gyakorisággal internetezők aránya tavaly 25, míg a rendszeresen (legalább hetente) internetezők aránya 22 százalék volt. E tendenciák azt jelzik, hogy stabilizálódik a társadalom digitális megosztottsága.
Az egyenlőtlenségek e dimenziója szerint egy egyharmad–kétharmad arányban megosztott társadalom képét lehet felrajzolni. A magyar társadalom kisebb része rendelkezik azzal a kompetenciával (digitális írástudás), egyéb erőforrásokkal és motivációval, ami az információs társadalomban való aktív részvételhez szükséges. A lakosság 60-70 százaléka jelenleg nem képes és nem motivált arra, hogy online eszközöket használjon. A hozzáférésben és használatban megmutatkozó digitális megosztottság pedig tovább erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A magyarországi helyzet aggodalomra ad okot, mint a deklarált politikai szándékok ellenére számottevő új felhasználói csoportok bevonása mind ez ideig sikertelen volt. A számítógép- és internethasználók arányának növekedési üteme elmarad az Európai Unió átlagától.
A vizsgálat szerint a dinamikusabb növekedéshez mára már sok feltétel adott. Az infrastruktúra fejlesztése jó ütemben haladt, 2004 végére a teljes magyar lakosság 70 százaléka olyan településen élt, ahol elérhető volt az ADSL-szolgáltatás. A távközlési és internetszolgáltatási árak – bár nemzetközi összehasonlításban továbbra is magasak – csökkenő tendenciát mutatnak. A közösségi hozzáférési lehetőségek (az ún. e-Magyarország-pontok) gombamód szaporodtak az elmúlt két év folyamán. Kérdés, hogy érdemes volt-e erőltetni a közösségi hozzáférések számának növelését.
Magyarország sajnos sem az internet elterjedése, sem a digitális írástudás szintje szempontjából nem áll jól, s ennek hatásai gyakran visszatükröződnek az elektronikus közigazgatás használatának alacsony szintjeiben is – állapítják meg egy másik, a napokban közzétett elemzésükben a BME ITTK kutatói. „Az e-közigazgatás eredményei Magyarországon 2005-ben” című vizsgálat szerint, ha feltételezhető az oksági viszony az internethasználat elterjedtsége, az e-közigazgatás elterjedése és a gazdasági fejlődés között, akkor Magyarország komoly bajban van. Az internet használatával kapcsolatos aggasztó jelenség, hogy körülbelül két éve nem regisztrálható elmozdulás ezen a téren.
A világháló használatában tapasztalható megbicsaklás következtében természetesen kevésbé érvényesül a közigazgatás modernizációját az informatikai és kommunikációs technológiai (ikt) eszközök segítségével végrehajtani kívánó politikai akarat megjelenése, az ezt kikényszerítő társadalmi nyomás. E kényszerítő erő nélkül önmagában a közigazgatás nehezen fogja meghozni azokat a nagyon jelentős belső átalakításokat, amelyek révén növekedne az átláthatóság, megszűnnének az átfedések, a felesleges adminisztráció és bürokrácia pedig csökkenne.
A széthúzó kormányzati törekvések miatt változatlanul szigetszerű működés jellemzi a hazai önkormányzatok internetes fejlesztéseit – állapítja meg az elemzés. A mesterségesen szétválasztott központi és önkormányzati fejlesztési funkciók mellett óriási gond, hogy a közigazgatási hatás- és feladatkörök közötti informatikai integráció gyakorlatilag alig megoldott, hiányos az informatikai képzés, alacsony a közigazgatásban dolgozók informatikai „írástudása”.
Az e-közigazgatást érintően számos fontos esemény történt, közülük ki kell emelni, hogy megszületett a közigazgatási eljárásról szóló törvény (ket), amely egy közel 50 éves jogszabályt újít fel. A ket értelmében 2005 novemberétől az ügyfélnek nem kell a hivatalok között ingáznia különböző adatokért, ha azok valahol már szerepelnek az állami/önkormányzati adatbázisokban, az ügyfelet nem kötelezhetik olyan adatok beszerzésére, amelyek a magyar hatóságok nyilvántartásában valahol már szerepelnek. Ha mindezt a közigazgatás papíralapon fogja végezni, akkor működésképtelenné válik, hiszen már 2003-ban az önkormányzatoknál kezelt ügyiratok száma meghaladta a 27 milliót. Mindez azt jelenti, hogy egy igen erős és előremutató törvényi kényszer fogja kierőszakolni a „megváltást” hozó elektronikus ügymenetet a közigazgatásban – reménykednek a felmérés készítői.
