Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Két texasi kutató, Douglas C. Burger és Stephen W. Ceckler a mikroprocesszorok forradalmi átalakításán dolgozik. Mint mondják, újraalkotják a komputert. Az IBM szoros együttműködéssel támogatja a munkájukat és persze a hadsereg is feltűnt a színen: a Pentagon Defence Advanced Research Project Agency ügynöksége már 2001-ben 11 millió dollárral nyúlt a hónuk alá. Az IBM ma már ott tart, hogy hamarosan elkészítik az első forradalmian új mikroprocesszort, amelynek teljesítménye a fejlesztők ígérete szerint felveszi majd a versenyt az 1997-ben Garri Kaszparovot legyőző szuperkomputerével, az 50 millió dollár értékű Big Blue-ével. Ez azonban a kisebb kunszt, a nagyobb az, hogy a chip képes lesz újraírni saját magát, aminek következtében például a Macintoshokra és a pc-kre írt, eddig beszélő viszonyban sem lévő szoftverek is futhatnak majd azon a gépen, amelybe beszerelik az új processzort, vagy egy iPod hordozható zenelejátszó egyszer csak átalakulhat kézi számítógéppé, netán mobiltelefonná stb. – ismerteti a fejleményeket a Business Week.
Nem az IBM az egyetlen nagy számítástechnikai cég, amely fantáziát lát az újdonságban, gyakorlatilag mindenki ott tolong az úgynevezett logic chipek fejlesztésénél, aki számít: a Hewlett-Packard, az Intel, a NEC, a Philips Electronics, a Texas Instruments, illetve tucatnyi kezdő vállalkozás is, mint amilyen a Velogix, a picoChip Desings vagy a MathStar. Mindez nem meglepő, a chiptervezés gyökeres átalakulása ugyanis elodázhatatlan. Manapság az egyetlen lehetőség a processzorteljesítmény fokozására az egyre újabb tranzisztorok bepasszírozása a chipekbe, aminek eredményeként szakértők szerint 2008-ban egy új mikroprocesszorban 35 kilométernyi áramkör helyezkedik majd el. Ez túl bonyolult és elviselhetetlenül sok hőt termelő konstrukciót eredményez. A megoldás a processzorok „sorba kötése”, azaz a több chip teljesítményének egyesítése, ami azonban magában hordja az ötletet, hogy ezek különböző módon való hálózatba rendezése lehetővé teszi, hogy különböző operációs rendszereket szolgáljanak ki, folyamatosan váltogatva felépítésüket. Ilyen rendszerek bevezetését mind az Intel, mind az AMD tervezi.
A technológiát a Sony év végén megjelenő PlayStation 3 videojáték-konzoljában is alkalmazzák majd: a szerkezetben kilenc processzor lesz, egy PowerPC lesz közülük a „főnök”, amely kilenc nála butábbat fog ellenőrizni. A Cell névre keresztelt megoldást a Sony, az IBM és a Toshiba közösen eszelte ki, a Sony állítása szerint teljesítményben fel fogja venni a versenyt a Big Blue-val. A Cell ezenkívül önjavító képességgel is rendelkezik majd, ha hibát észlel valamelyik áramkö-rében, képes lesz megkerülni egy másikkal. Az IBM ezt a képességet beépítette Power5 nevű chipjébe, ám elsősorban arra használja, hogy kaméleonná tegye azt: a kész mikroprocesszor konfigurálható úgy is, hogy egy Macintoshban működjön, és úgy is, hogy egy pc-ben. Ez gazdasági szempontból nagyon hasznos, hiszen eddig egy-egy fejlesztésnél meg kellett becsülni, hogy az adott chipfajtából mennyire lesz majd piaci igény, míg most lehet egyfélét gyártani, és azt mindig úgy alakítani, ahogy a kedves vevő kéri. Hosszabb távon a processzorok folyamatosan alkalmazkodóvá fognak válni, azaz úgy működnek majd, mint egy olyan távkapcsoló, amely képes működtetni a használója tévéjét, hifiberendezését, DVD-lejátszóját stb. Egyelőre az ilyen nagy teljesítményű kaméleon chipeket csak speciális rendszerekben használják, mint például a Cray Inc. XD1 elnevezésű szuperszámítógépe. Ezzel százszor gyorsabbá tudták tenni az olajcégeket érdeklő földtani adatok elemzését.
Az említett texasi chip nem lesz ilyen bonyolult, hiszen éppen arra tervezik, hogy egyszerűbbé tegye a dolgokat: azonos logikai rendszeren többféle alapfeladatot akarnak velük elvégeztetni. Szakértői becslések szerint 2007-től a gyártók csak adaptív chipek felhasználásával fognak majd új termékeket fejleszteni.
