A képernyő előtti munkavégzésről szóló rendelet ma Magyarországon százezer munkáltatót és 700-800 ezer munkavállalót érint – közölte lapunkkal Ócsainé Tomecz Éva, az Országos Tisztiorvosi Hivatal főosztályvezetője. Az utoljára 2004 márciusában módosított rendelet hatálybalépését követően a munkahelyek 60-70 százalékát ellenőrizték a tisztiorvosok, ezek során egyelőre nem találkoztak kirívó szabályszegéssel. (Az elmúlt évet feldolgozó teljes jelentés várhatóan a közeljövőben lát napvilágot.)
A rendelet szerint képernyős munkakörnek minősül az, ahol a munkavállaló a napi munkaidejéből legalább négy órában monitort használ vagy „képernyőfigyelést” végez. A jogszabály szerint a képernyő előtti munkavégzést úgy kell megszerveznie a munkáltatónak, hogy a dolgozó legalább óránként tíz perc szünetet tarthasson. Persze nem lehet minden monitor mellé egy tisztiorvost vagy munkahelyi vezetőt állítani.
Az 50/1999 egészségügyi miniszteri rendelet nem csupán a szemet károsító folyamatokat próbálja megelőzni, hanem a mentális megterhelést, valamint a fizikai állapotromlást előidéző tényezőket is csökkentené. A jogszabályból kiderül, hogy nem elég, ha a munkáltató például megfelelő monitorral vagy szemüveggel látja el alkalmazottait, biztosítani kell a megfelelően kialakított képernyős munkahelyet is. Ebben benne foglaltatik a megfelelő szék, asztal és számítógép, valamint annak kiegészítő alkatrészei (billentyűzet, egér) elrendezése is. Szakértők új munkahely kialakítása esetén a CE jelzéssel ellátott gépek beszerzését ajánlják.
Foglakozás-egészségügyi szakemberek felmérései szerint a számítógépes munkahelyek terjedése is oka lehet többek között a látórendszer, valamint a csontozat és az izomzat bizonyos részei, illetve egyes idegek fokozott megterhelésének, az ebből eredő egészségügyi panaszoknak. Ezek hátterében általában a nem megfelelő módon kialakított képernyős munkahely lapul. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a számítógép billentyűzetének és az egérnek a kezelése jelentősen megterheli a kezet és a kart, ami súlyos izületi problémák kialakulásához vezethet.
A számítógép-használónak mindent el kell felejtenie, amit csecsemőkorától kezdve az ülésről tanult, ha túl akarja élni a komputerrel való mindennapos találkozást – állítják szakértők. Mindenekelőtt üljünk peckesen, egyenes háttal és ezt az öntudatos tartást támasszuk meg székünk háttámlájával! Rendszeres időközönként kérjük meg egyik kollégánkat, hogy masszírozza meg vállunkat. Székünk magasságát ugyan tetszés szerint beállíthatjuk, ám a számítógépasztalt már ehhez kell igazítanunk. Kezünk legyen vízszintesen és használjunk karfával ellátott széket, hogy könyökünket legyen mire támasztani munka – vagy engedetlen komputerünk szidalmazása – közben. (Ennek megfelelően a billentyűzetet és az egeret hordozó felület legyen egy síkban a karfa tetejével.)
Asztalunkon minden sűrűn használt eszközünket (telefon, határidőnapló, kólásüveg, a hitvesünk által készített tízórai avagy uzsonna, fegyveres testületek dolgozónál egyéni önvédelmi fegyver stb.) tegyük a kezünk közelébe, hogy ezek eléréséhez ne kelljen felállnunk vagy nyújtózkodnunk. Gépelés közben tartsuk egyenesen csuklónkat, minél kevesebbet hajlítgassuk bármilyen irányba és még arra is ügyeljünk, hogy finoman, könnyedén üssük le a billentyűket, mert ez is kíméli ujjaink, csuklónk és könyökünk izületeit.
A monitort ne srévizavé helyezzük el, hanem pontosan arcunkkal szemben – ez egyrészt így egészséges, másrészt mégis az a legbecsületesebb dolog, ha adott esetben szemtől szembe anyázzuk komputerünket. Fő szabályként elmondható, hogy a képernyőnek karnyújtásnyi távolságban kell lennie testünktől, de ezen esetleg változtathat, ha valaki rövid- vagy távollátó, és hiúságból avagy jól fejlett önkritikának engedve: környezete esztétikai szennyezését elkerülendő, nem hord szemüveget. Szemmagasságunkban a monitor felső széle legyen, azaz kissé lefelé nézve használjuk a számítógépet, amit azonban nem szabad a „munkatársunk” lenézéseként megélnünk.
Kerülni kell, hogy bármi visszatükröződjön a monitor felületén, illetve nem szabad elfeledkezni az üvegborítás ismételt, szakszerű, mosórongymentes megtisztításáról. Állítsuk be – vagy kérjünk meg erre egy hozzáértőt – a képernyő világosságát és kontrasztját, és semmiképpen se használjunk elavult, kiöregedett, vacak monitort, mert az tönkreteszi a látásunkat. Szánjunk erre pénzt! Ha valamilyen írott dokumentumból dolgozunk, célszerű azt a képernyő közelében, azzal egy magasságban mintegy kiplakátolni. (Ez akkor is hasznos, ha „illegálisan” használjuk gépünket, hiszen egyrészt a szorgos munkálkodás látszatát kelti, másrészt eltakarja a „bűncselekményt”.
Komócsin Sándor
Bakonyi Attila