Nem is igazán a rendszergazdák, inkább a munkahelyi vezetők nagy ellensége az internetes játék. Előbbi főként a játékok által hívatlanul megjelenő kémprogramok, esetleg vírusok miatt aggódhat, utóbbi azonban a hanyatló munkakedv miatt kerülhet szorult helyzetbe, főként ha nagy a hajtás. A játékok mellett szólhat azonban az, hogy – ha már munkahelyről van szó – növelhetik a dolgozók kreativitását, szókincsét, sőt akár stratégiai érzékét is. Állítólag.
Mindez persze attól függ, hogy – a munka helyett – a dolgozó mely játék mellett teszi le a voksát. Nem árt megjegyezni, hogy az adott számítógép és rendszer függvényében viszonylag komolyan le lehet terhelni a munkahely hálózatát a játékokkal. Hiszen bár egy egyszerű weboldal lehívása ma már nem okozhat problémát a vállalati hálózatoknak, ám ha az oldalon viszonylag sok a hirdetés, úgy ezek, illetve a bannerek letöltése már időigényesebb. Ez pedig a rendszergazdák oldaláról kelthet némi ellenkezést, és akkor még nem is esett szó az online játszható, úgynevezett realtime programokról, amelyek nem csupán a sávszélességet foglalják, hiszen folyamatosan kapcsolatban vannak a kiszolgálóval, hanem általában szükséges hozzájuk egy kisebb-nagyobb tárigényű kliens letöltése is. Ezek a kliensek pedig tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyek utat nyitnak a kártevőknek.
A lapunk által végzett felmérésből – amelyet főként a játéklinkgyűjtemény alapján végeztünk – kiderült, hogy a legelterjedtebbek a stratégiai és a logikai vagy kvízjátékok. A stratégiai játékok közé tartozik többek között az egyik legrégebbi magyar fejlesztésű internetes játék, a Hódító, valamint a mostanában egyre felkapottabb Lemuria. (A Hódítón egyébiránt egy egész nemzedék nőtt fel, akik még az egyetemi évek alatt kezdtek játszani, s ha szenvedélyük nem is lett a játék, ám a virtuális országát mindenki félti, így az „jött” velük a munkahelyre is.) A stratégiai játékok lényege, hogy minden játékos egy országot irányít, amelyet „tűzzel-vassal”, vagy éppen megfelelő diplomáciai érzékkel növelhet a többi játékos kárára, vagy másokkal szövetségben. Így ezek a programok főként a világuralmi terveket szövögető elméknek nyújthatnak némi kielégülést. Ezen játékok egyébként nem az úgynevezett valós idejű programokhoz tartoznak, ezért alkalmanként csak néhány perces időtöltést jelentenek, igaz, azt naponta többször.
Ezzel szemben a kvízjátékok folyamatos élvezetet nyújthatnak a tanulni vágyóknak, hiszen itt nem kell a „körváltásra” várni, hanem a játékos azonnal megkapja a következő ellenfelet vagy kérdést. Az intelligencián és az alapvető kulturális ismereteken alapuló kvízjátékok egyik leggyorsabban fejlődő és legismertebb képviselője az interneten a Honfoglaló. A játék kitalálójának egyik korábbi nyilatkozata szerint voltak olyan napok, mikor a honlapot hatvanezren látogatták meg, sőt a tavaly márciusban mért letöltési rekord 3,8 millió kattintás volt. A regisztrált felhasználók száma pedig 600 ezerre tehető, akik többsége a fiatalabb korosztályba tartozik. (A program egyébiránt annyira sikeres, hogy az üzemeltető cég külföldi terjeszkedésben is gondolkodik.)
A kilencvenes évek közepén érkezett meg Európába a tamagocsijáték, amelyben egy kis, virtuális kedvencet kellett etetnie, gondoznia a „szülőnek”. Vélhetően ennek mintájára született meg az internetes „háziállat” is, mint például a netes teve, a Tétova Teve Club gondozásában. Itt egy, a már említett – párosujjú patáit púppal súlyosbító – állat gondozása volt cél, ám a napi etetés és itatás mellett különböző kunsztokra is megtaníthattuk a dromedárt, mint a főzés vagy az autóvezetés. A sivatag hajója mellett fellelhető egy másik hasonló típusú program, a Hősemberképző, ahol egy ősember minden megpróbáltatásával szembe kell néznie a játékosnak.
Mindezek mellett egyre népszerűbbek a tőzsdeprogramok, ahol saját vagyonunk kockáztatása helyett virtuális pénzzel fizethetünk a részvényekért, vagy – ahogy az Álomtőzsdében – adott játék témakörébe tartozó termékekkel, szolgáltatásokkal, személyekkel, fogalmakkal. Aki pedig mégiscsak a hagyományos részvényes kereskedést kívánja gyakorolni, forduljon a Sztártőzsdéhez. Vagy a munkajogászához, ha elbocsátják a munkája elhanyagolásáért.
Bakonyi Attila