Google-szolgáltatás tudósoknak
Tudományos anyagok könnyebb hozzáférését lehetővé tevő szolgáltatást indított a Google. A rendszer működtetésében a keresőcég együttműködik az Institute of Electrical and Electronic Engineers, valamint az Online Computer Library Center szervezetekkel. A szolgáltatásban könyveket, jelentéseket és más tudományos anyagokat tekinthetnek meg közösen, internetes hozzáféréssel a tudomány emberei, emellett információt szerezhetnek olyan anyagok hollétéről, amelyekre szükségük van, ám online módon nem elérhetők. Anurag Acharya, a Google új termékek fejlesztéséért felelős vezetője szerint a Google a Scholar nevű szolgáltatással visszaad valamit a tudományos életnek abból a sok jóból, amivel az akadémiai világ segítette az internet és a hozzá kapcsolódó vállalkozások fejlődését. A rendszer a világ bármely pontjáról elérhető lesz és hirdetéseket csak a későbbiekben szándékoznak elhelyezni oldalaira – áll a New York Times tudósításában.
WLAN a brit könyvtárakban
Válaszul a könyvtárlátogatók élénk érdeklődésére, vezeték nélküli hálózatot telepítenek több brit könyvtárban. A WLAN segítségével mind az olvasótermekből, mind a büfékből, mind a dohányzókból elérhető lesz az internet. Egy nemrégen készült felmérésből az derült ki, hogy a könyvtárlátogatók 86 százaléka használ laptopot, és 16 százalékuk keresi fel üzleti kutakodás céljából a patinás intézményeket. Sokan rutinszerűen szakítják meg az olvasást azért, hogy megtekintse e-mailjeit vagy belépjen az online módon elérhető katalógusokba. A WLAN igénybevétele óránként 4,5 brit fontba kerül majd, havi előfizetési díja 35 font lesz. A rendszereket tesztelő pilot program május óta fut, ennek során heti 1200 „menetet nyomtak le” a felhasználók, amivel London egyik legforgalmasabb hot spotjává tették a könyvtári hálózatot – közölte a BBC.
Hamisítványkereső szoftver
A Dartmouth College kutatói olyan szoftvert fejlesztettek ki, amely segítséget nyújt a művészettörténészeknek a hamis festmények felismerésében. Az alkalmazás a szűrők egész sorozatán vezeti át a vizsgálandó műtárgy különlegesen nagy felbontású képeit, amelyek más és más elemeit „veszik szemügyre” a festménynek. Az így kapott adathalmazt azután egy különleges algoritmus átalakítja, ezzel mintegy mennyiségileg mérhetővé téve a festmény stílusát. Hany Farid, a Dartmouth kutatója, a program egyik fejlesztője azt állítja, hogy a festőművészek toll- és ecsetvonásainak olyan jellemzői vannak, amelyek nem érzékelhetők az emberi szem számára, ám a szoftver matematikai, statisztikai elemzések segítségével fel tudja ismerni ezeket. A technika segítségével nemrégiben bizonyították, hogy egy Pietro Peruginónak tulajdonított művet legkevesebb négyen alkottak, illetve, hogy Pieter Bruegel négy állítólagos festménye hamis, de nyolc valóban az övé. Művészettörténészi körökben fenntartásokkal fogadták az újítást: vannak, akik szerint ígéretes a szoftver, ám mások úgy vélik, sohasem lesz képes pótolni egy képzett, tapasztalt szakember hozzáértését. Farid annyiban egyetért ez utóbbiakkal, hogy a program semmi több, mint hatékony segédeszköz a szakértők kezében – jelentette a Wired News.
