Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Két ok miatt is újrakezdődött a vita a mobiltelefonok egészségügyi hatásairól annak kapcsán, hogy lassan elindulnak a harmadik generációs szolgáltatások. Egyrészt a 3G-s rendszerek technikai jellemzői eltérőek a 2G-sekétől, másrészt az új hálózatokban sűrűbben kell telepíteni a bázisállomásokat, mint a régiekben. Az utóbbi körülmény azzal a következménnyel jár, hogy több ember kerül közel az elektronikus jeleket sugárzó eszközökhöz, mint korábban. A mobiliparág képviselői értelmetlennek tartják a kérdés felmelegítését, álláspontjuk szerint az új technológiára is érvényes a Világ-egészségügyi Szervezet (WHO) követelményrendszere – ahogy a GSM-hálózatok rádiófrekvenciás kisugárzási értékei is belül maradtak e szabvány határértékein, úgy a 3G-s rendszerekéi sem lépik át ezeket a limiteket. Ugyanakkor vannak, akik szerint ez a követelményrendszer túlságosan laza. A svéd szakszervezetek szövetségének egyik szakbizottsága (TCO) például kidolgozta saját követelményrendszerét (Specific Absorption Rate, SAR), amely hatvan százalékkal alacsonyabbra teszi a mobiltelefonok használata közben az emberek fejét érő hőenergia megengedett határértékét, mint a WHO vagy az Európai Unió szabványa – írja összefoglalójában a Financial Times.
A készülékek harminc százaléka, főként az ázsiai gyártmányok felelnek meg a TCO szigorúbb elvárásainak – ennek alapján állítja Jan Rudling, a szervezet vezetője, hogy nem támasztanak teljesíthetetlen feltételeket az iparággal szemben. A zsebigyártók azonban ennek ellenére hangsúlyozzák, hogy „semmilyen tudományos eredmény nem támasztja alá a TCO szigorú követelményeinek megalapozottságát”. Rudling szerint ugyanakkor sok kutatás jutott arra a következtésre, hogy legalábbis kockázatos a mobilozás, ezért úgy véli, savanyú a szőlő: a mobilcégeknek kényelmesebb, olcsóbb a WHO-rendszer mögé bújni, mint megfelelő fejlesztésekkel tejesíteni a SAP elvárásokat.
A rádiófrekvenciás sugárzás hatásait a független szakértőkből álló brit Steward Committee vizsgálta a második generációs rendszerekre vonatkozóan 2000-ben. Ez a testület arra a megállapításra jutott, hogy „nincs egyértelmű bizonyíték” arra, hogy a mobiltelefon használata, illetve a bázisállomások működése hatással lenne az emberek egészségére. Bár ebben a felmérésben számos hullámhoszt és rádiójelet áttekintettek, ez nem jelenti azt, hogy az akkori következtetések átvihetők a 3G-s rendszerekre, amelyekkel kapcsolatban még igen kevés ismerettel rendelkezünk. Az egyik leginkább vitatott eredményre vezető összehasonlító vizsgálatot a holland TNO laboratórium tette közzé. Ebben azt állítják, hogy 3G-s bázisállomások környezetében fejfájást, hányingert éreztek és csengett a fülük olyan tesztelőknek, akiknek a 2G-s állomás semmi bajt nem okozott. A kutatást támogató holland kormány igyekezett hangsúlyozni, hogy egyedi tapasztalatokról van szó, a biztos tudás még számos kontrollvizsgálatot igényel. Vannak akik szerint a rádiósugárzás az emberek egy erre különösen érzékeny csoportjánál okoz káros hatásokat, akik töredékét teszik ki a teljes lakosságnak, ám mások még ezt az elméletet is vitatják, elismételve a megszokott érveket: erre sincs egyértelmű tudományos bizonyíték.
