- Milyen apropóból szervezték a konferenciát?
B. A.: - Nyakunkon az európai uniós csatlakozás, a közigazgatás hatalmas informatikai feladatok előtt áll. A közigazgatásban azonban nem vagyunk elég ismertek, annak ellenére, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtunk, amelyek jól hasznosíthatók ezen a területen. Úgy gondoltuk, hogy egy konferencia, ahol nem magunkat „fényezzük”, hanem hasznosítható ismereteket adunk át, növelheti az ismertségünket.
- Milyen tapasztalatokat tudtak átadni?
B. L.: - Mint informatikai cégnek, elsősorban informatikai tapasztalataink vannak, ezeket adtuk át. A közigazgatás részéről Debreceni Sándor, a Külügyminisztérium informatikai főosztályának vezetője előadásában vázolta, hogy milyen feladatokat kell az államigazgatásnak megoldania a csatlakozásig és utána. Az általa ismertetett feladatokra - például a dokumentumkezelés - próbáltunk megoldásokat felmutatni.
- Esett szó az e-kormányzati feladatokról?
B. A.: - Igen. Az előadásomban beszámoltam a finn e-kormányzati próbálkozásokról. A finnek már 1997-ben elkezdték egy chipkártya alapú személyi igazolvány bevezetését, amiből tízegynéhányezret ki is adtak, de a polgárok nem érdeklődnek iránta, mert nincs mögötte olyan szolgáltatás, amely miatt érdemes lenne használniuk. A tanulság - ami Magyarországra is érvényes - az, hogy hiába teremtik meg egy elektronikus szolgáltatás technológiai hátterét, ha az nem jár gyakorlati haszonnal. Hozzáteszem, hogy a közigazgatási folyamatok törvényben szabályozottak, és a törvények nagyon gyakran úgy fogalmaznak, hogy írásba kell foglalni a kérelmeket, határozatokat. Az elektronikus aláírásról szóló törvény tette lehetővé, hogy az írásbeliségről át lehessen térni az elektronikus ügyintézésre.
- Minden feltétel adott, és mégis lassan terjednek a kényelmes elektronikus megoldások. Mi lehet ennek az oka?
B. L.: - Egyrészt van egy pszichikai korlát vagy másképpen a megszokás. Megszoktuk, hogy papíron, aláírással hitelesítjük a dokumentumainkat. Belénk ivódott, hogy ez a „hiteles”, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a hamisíthatóságával. Másrészt ugyanez a dokumentum elektronikus formában sokkal megfoghatatlanabb, főként azok számára, akik nem értenek az informatikához.
- Segítene az, ha egy elektronikus aláírás alanyi jogon járna minden állampolgárnak?
B. L.: - Valószínűleg sokat segítene, mert a felhasználói oldalon megteremtődne az elektronikus ügyintézés egyik fontos feltétele. Akinek van internetkapcsolata, az ettől kezdve hitelesen kommunikálhatna a hatóságokkal. Ezzel megteremtenénk a használat technikai lehetőségét, de az államigazgatás szolgáltatói oldala még mindig hiányozna az „üzemeléshez”. Mindennek ellenére a finn példa lehet a követendő út, el kell kezdeni valamelyik oldalon a működést, és szép lassan mögéfejleszteni az államigazgatási szolgáltatásokat. Ez sajnos nagyon hosszú idő még akkor is, ha a szükséges források rendelkezésre állnak.
- Az EU-tól kapható támogatások segítségével mennyivel gyorsulhat fel ez a folyamat?
B. A.: - Biztos, hogy ilyen célokra lehet majd pénzeket pályázni az Európai Uniótól, és feltehetőleg ez gyorsítja a folyamatot, ennek ellenére úgy látom, hogy mire eljutunk az információs társadalom kialakulásához, minimum tíz év el fog telni. Mindenesetre itt - az államigazgatás, a közigazgatás területén - látok előrelépési lehetőséget, amely megerősítheti a szolgáltatói oldal informatikai hátterét, hiszen a csatlakozás ezen az oldalon kikényszerítheti az informatikai kultúra erősödését. Érdemes lenne ezt úgy kialakítani, hogy ne csak az EU felé irányuló kommunikációt szolgálja ki, hanem a magyar állampolgárokét is.
