Ha egy bezárt ajtó kulcsa a zsebünkben van, nem biztos, hogy a leghatékonyabb módszer baltával nekiesni az ajtónak és forgáccsá zúzni. A mindennapi tapasztalatok bölcsességére rendszerek feltörése esetén is támaszkodhatunk. Felesleges a programok biztonsági hibáinak (exploitok) tucatjait keresgélni, ha a rendszergazda jelszavának birtokában minden információt megszerezhetünk. A sniffelés (szimatolás) segítségével mind a virtuális, mind a valós életben hasznos információkra bukkanhatunk.
A felhasználók elképesztő felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot, amikor jelszavaikat sárga cetliken kiragasztgatják a monitor kávájára. Ez a cetli ugyanis nemcsak hogy messziről olvasható, de - a szemétbe kerülve - illetéktelen kezekbe is juthat. Ha a hacker mégis az informatikai megoldások híve, akkor Network Monitort, Etherealt vagy más, kifejezetten a hálózati forgalom elkapására kifejlesztett eszközt használ céljai elérésére. A vállalati Ethernet hálózatokon jobbára titkosítatlanul „közlekedik” minden adat: például a FIZETESEK.XLS, vagy a FONTOS.DOC. Jelszavaink ugyan titkosítottak, de snifferrel egybeépített jelszótörő programot is találunk az interneten. De még erre sincs szükség. A cégvezető hazamegy, otthonról - interneten keresztül - letölti a leveleit. Valahányszor e-mailt küldünk vagy fogadunk, jelszavaink titkosítatlanul jelennek meg a kábelen, a főnöknek pedig magas szintű jogosultságai vannak. Persze lehet titkosítani az adatátvitelt, de sajnos nem szokás.
A hackernek egyetlen „feladata” van: valahogy hozzá kell férnie a hálózati forgalomhoz. Talán nem véletlen, hogy a rendszerfeltörések nyolcvan százaléka vállalaton belülről indul: itt lehet szert tenni a legkönnyebben nevekre, jelszavakra. Még csak szemeteskukákban sem kell turkálni, mert a korszerűtlenebb - nem switchelt - hálózatokon minden információ megjelenik az összes csatlakoztatott számítógép hálózati kártyájánál, amit a már említett programokkal könnyű lehallgatni.
Fóti Marcell
