Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az optikai kábelek azzal forradalmasították az információátvitelt, hogy bebizonyították: a fény nemcsak egyenesen képes terjedni, azaz úgy is továbbítható vezetékeken keresztül, mint az elektromos áram. Vannak azonban olyan hátrányaik, amelyek miatt szakértők nagy reményeket fűznek a levegőn át haladó lézernyalábokkal történő adatátvitelhez - írja a The Economist.
E technológiának három előnyét tartják számon. Az első, hogy telepítése sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint az optikai kábeléké. Elég ugyanis felállítani az adó- és a vevőállomást, nincs szükség a felszín felbontására a vezetékfektetéshez. Ugyanilyen könnyű az eszközök korszerűsítése, kapacitásuk növelése. Sokan ezért úgy vélik, hogy az úgynevezett utolsó kilométeren (a szolgáltató és a felhasználó közti kapcsolat kritikus részén) olcsóbb lehet a levegőn át kiépíteni a szélessávú kapcsolatot. Hetek, hónapok helyett órák alatt telepíthető lenne az összeköttetés.
A lézeres eljárás másik előnye, hogy lehetővé teszi a WDM (wavelenght division multiplexing) eljárás használatát, amivel egyetlen optikai útvonalban párhuzamosan működő átviteli csatornák ezrei foghatók össze, feltéve, hogy kissé eltérő színárnyalatként kódolják őket. A hagyományos optikai szálak WDM-képessé tétele nehéz feladat. Egy-egy ilyen szál csak néhány WDM-színnel kompatibilis, emellett az üvegszál kémiai összetételének kicsiny egyenetlenségei miatt még azokat a frekvenciákat is szétszórhatja, amelyek átvitelére egyébként képes. Végül ha „különböző színű” csatornákat vezetünk az optikai kábelekbe, akkor különböző erősítőket és kapcsolókat kell használnunk azok továbbítása során, ami szintén nehéz és költséges dolog. A levegőn át folyó kommunikáció nem szenved ezektől a hibáktól: a levegő széles frekvenciatartomány átvitelét engedi meg, általában (a rossz időtől eltekintve) nem szórja szét a sugarakat, erősítőként pedig bázisállomásai szolgálnak.
A lézeres átvitel további előnye, hogy - elvileg - alkalmazható rajta a teljes biztonságot ígérő, kvantummechanikai alapú titkosítási eljárás. Ennek nagy hátránya, nevezetesen hogy dedikált kapcsolatot igényel, azaz nem telepíthető hálózatokra, a levegőn át vezető lézeres kapcsolat esetén nem jelent gondot (hiszen ez pont-pont kapcsolat), már „csak” a megbízható összeköttetés kiépítése van hátra. Angol kutatók az Alpokban 23 kilométeres távolságot hidaltak át ilyen lézeres kapcsolattal éjszaka, míg az Egyesült Államokban tíz kilométerre sikerült lézerezni információkat napfényben. Ez a két kísérlet katonai célokat szolgált (a végcél a földi csapatok jobb műholdas kapcsolatának megteremtése), de szakértők úgy vélik, kialakíthatók a polgári alkalmazások is. Bár az eső, a köd, az átrepülő madarak csökkentik a levegőn való adatátvitel rendelkezésre állási idejét, sok felhasználót talán kárpótol ezért, hogy segítségével gyorsan hozzájuthat a szélessávú átvitelhez.
K. S.
