Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A MobileStar, a Wayport és még néhány hozzájuk hasonló cég vezeték nélküli helyi hálózatokat (LAN-okat) telepít repülőtereken, egyetemek előadóiban, szállodákban, stadionokban az úgynevezett 802.11b-s vezeték nélküli adatátviteli standardra alapozva. Tevékenységük lendületet kaphat a Microsoft és a Starbucks szoftvercégek azon korábbi bejelentése nyomán, miszerint a két vállalat e szabványt támogató programok közös fejlesztésébe kezdett. Mindez egyes szakértők szerint azt jelzi, hogy a 802.11b számottevő versenytársa lehet a nála sokkal ismertebb, hasonló célú és alapelvű Bluetooth, illetve HOMERF technológiáknak, de akár még a következő generációs cellás mobiltelefon-hálózatoknak is.
A bátor jóslatok alapja az, hogy ez a standard viszonylag gyors, 11 megabit/másodperces átvitelt tesz lehetővé (ez 200-szorosa egy gyors PC-modem sebességének). Amint az USA illetékes hatósága két évvel ezelőtt kiadta az engedélyt a 802.11b használatára, a nagy hálózatos cégek, a Cisco és a Lucent Technologies megkezdte az alkalmazásához szükséges hardverek fejlesztését és gyártását, amivel elindították a technológiát a karrier útján.
Az Apple volt az első komputercég, amely 802.11b-s terméket ajánlott (AirPort néven). Ma minden piacra kerülő gépébe beépítenek egy antennát és egy hálózatos kártyát. Ezek segítségével a felhasználó úgy érheti el az internetet, hogy kapcsolatba lép a hálózatra kötött bázisállomásokkal. A rendszer hatótávolsága 45 méter, ezen belül széles sávú, nagy sebességű adatátvitelt tesz lehetővé. A PC-laptopok tulajdonosai hitelkártya nagyságú, gépük kártyabemenetébe illeszkedő, antennaként is működő hardverelem beépítésével tehetik 802.11b-képessé hordozható számítógépüket. Az internet eléréséhez PC-jüket használhatják bázisállomásként. Az utóbbiakba való kiegészítőszet ára 400 dollár körül mozog - Kaliforniában szívesen ajándékoztak ilyeneket egymásnak az emberek az elmúlt karácsonykor.
A vezeték nélküli LAN-ok előnye, hogy egy bázisállomás sok eszközt kiszolgálhat, feleslegessé téve az irodákban a gépek közötti kábeldzsungelt. A berendezéseket könnyen lehet ide-oda rakosgatni és az irodai hálózatot egyszerűen ki lehet terjeszteni az épületeken kívülre is. A San Franciscó-i Presidio korábban katonai bázisként használt óriásparkjában például bárki leülhet egy padra és laptopjával onnan internetezhet. E lehetőséget a SFLan kísérleti internetszolgáltató vállalkozás teremtette meg. Vezetője, Brewster Kahle abban reménykedik, hogy a Linux nyílt kódú operációs rendszert fejlesztő programozók mozgalmához hasonló anarchikus kooperáció keretében városi méretűvé nőhet a park rendszere. Önkéntesek sokasága helyezhet el házán rádióantennát, telepíthet ahhoz átjátszóállomást, így bővítve ki a vezeték nélküli rendszer hatókörét. Hasonló kezdeményezést indított Londonban a Consume.net, illetve a Massachusetts állambeli Cambridge-ben a Guerrilla.net vállalkozás.
E spontán mozgalmak terjedésének útjában a szolgáltatás ingyenessége áll: nincs kialakult modell a vezeték nélküli hálózatok működési költségeinek fedezésére. Üzleti vállalkozások nyilván csak valamilyen plusz szolgáltatásért (hirdetési lehetőség stb.) cserébe járulnának hozzá ezek fedezéséhez. Emellett felmerülnek technikai problémák is.
A 802.11b standardot használó berendezések a 2,4 gigahertzes frekvencián működnek, amely már ma is túlterhelt (például az otthoni vezetékes telefonhoz kapcsolódó mobilkészülékek forgalmaznak ezen). A felhasználóknak jól kell értenie a komputerekhez, hogy telepíteni tudja a vezeték nélküli LAN-t és a szabvány megalkotásakor nem volt elsőrendű követelmény a biztonság, következésképpen a cégek mobilhálózata rést nyit a vállalati informatikai rendszeren a hackerek előtt.
K. S.
