Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év elején a harminc vezető ipari országot tömörítő OECD tagjai konszenzusra jutottak számos, az e-kereskedelem megadóztatását érintő kérdésben. Meghatározták azokat az eseteket, amikor egy cég e-adó-kötelesnek tekinthető. Az egyezség szerint például egy amerikai társaság nem kötelezhető adófizetésre Németországban csak azért, mert német fogyasztók Németországból árut rendeltek a weboldalán keresztül. A cég viszont adófizetésre kötelezhető abban az országban, ahol a szerver található. Ezzel viszont az a probléma, hogy a cégek az alacsony adókulcsú országokat céloznák meg.
Az OECD 1998-as ottawai találkozóján fogadták el azt az álláspontot, hogy a digitalizált képek, hangok, továbbá a tanácsadás nem terméknek, hanem szolgáltatásnak minősül. Abban is megegyeztek az államok, hogy új adókat nem vetnek ki az elektronikus szolgáltatásokra, bár korábban felvetődött egy informatikai, más nevén bitadó bevezetése. Megállapodtak abban is, hogy nem tesznek különbséget az elektronikus és a hagyományos szolgáltatások között, vagyis az offline-piacon már alkalmazott hozzáadottérték-adót róják ki az elektronikus piactérre is. Az államok fontosnak tartották, hogy az online-szerencsejátékokra is kiterjedjen az adózás.
Az Európai Bizottság 2000 júniusában azt javasolta, hogy vessenek ki áfát azokra a termékekre, amelyek elektronikus úton is eljutnak a fogyasztókhoz, mint például egyes szoftverek, zenék vagy videójátékok. Az interneten keresztül rendelt, de fizikai formában érkező termékekre a szabályozás nem vonatkozna, azokra a meglévők érvényesek. Ez azt jelenti, hogy ha a szolgáltató Európai Unión (EU) kívüli országban található, a fogyasztó azonban az EU-ban, a tranzakció, illetve a termék áfaköteles. Fordított esetben, amikor a szolgáltató valamelyik EU-tagországból származik, a fogyasztó azonban nem, a termék az EU-normák szerint nem áfaköteles. A szabályok csak azokra a nem uniós vállalatokra vonatkoznának, amelyek évi 100 ezer euró feletti forgalmat bonyolítanak, az adó behajtása többé-kevésbé „önkéntes” alapon működne.
Az amerikai Kongresszus nemrég arról döntött, hogy további évekre meghosszabbítja az elsőként 1998-ban három évre szövetségi szinten meghatározott netadó-fizetési moratóriumot (Internet Tax Freedom Act). Ez idén októberben járt volna le, meghosszabbítását élénk viták előzték meg. Néhány befolyásos szenátor és képviselő februári törvényjavaslata további ötéves hosszabbítást javasolt - adta hírül a Business2.com.
A netadó bevezetését ellenzők szerint az adóbevétel nem minden, a gazdaság állapota amúgy is törékeny, és sok munkahely függ az internetes szektortól. Christopher Cox kongresszusi képviselő honlapján úgy érvelt, az USA, illetve az amerikai fogyasztó nyer a legtöbbet a „globális szabadkereskedelmi övezet” bevezetésével. Az adóztatáspártiak ellenben azzal érveltek, hogy a hagyományos kereskedők hátrányba kerülhetnek online forgalmazó versenytársaikkal szemben. Az állam az adóalap csökkenésétől tart. Maryland állam kormányzója is a moratórium meghosszabbítása ellen harcol, maga mellé állítva 28 államot - írja a The Washington Post. Számítások szerint Maryland 2000-ben 36 millió dollárt veszített a meg nem adóztatott internetes vásárlások következtében, ami 2003-ra 148 millió dollárra növekedhet. Az adószabályok azonban államonként eltérnek.
Az E-Commerce Times szerint sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az 1998-as törvény nem tiltja meg az interneten keresztül eladott termékek megadóztatását. A törvény kifejezetten csak háromfajta adót tilt: az internet-hozzáférésre kivetett közterhet, a kettős adózást olyan tranzakciókra, amelyeket két vagy több állam is megcsapolhat, valamint azokat a diszkriminatív elvonásokat, amelyekkel az offline világban ismeretlen termékeket adóztatnák meg. Ennek ellenére az elmúlt években az online-forgalmiadó a viták kereszttüzébe került, mivel még egy 1967-es bírósági határozat megtiltotta a forgalmi adó beszedését azoktól a cégektől, amelyek fizikailag nem voltak jelen az adott államban - írja a The Standard. Akkoriban ez a csomagküldő áruházakra vonatkozott, ám 1992-ben a bíróság ezt gyakorlatilag újra megerősítette. A hozzáadott érték típusú forgalmi adót az Egyesült Államokban nem alkalmazzák, Európában azonban igen, ám ott is komoly fejtörést okoz az országonként eltérő áfakulcsok miatt.
Az adóztatás kiterjesztésének egyik fő gátlója az adóellenőrzés megoldatlansága. Korábbi elképzelések szerint erre egy külön online-intézmény jött volna létre, ám ez adatvédelmi problémákat vetett fel. Szóba került, hogy a bankok a hitelkártya-forgalom során vonják le az adót, ám ez az ötlet a pénzintézetek ellenállásán megbukott. Elvéreztek azok a tervek is, amelyek szerint a legelterjedtebb böngészőprogramokba építettek volna ellenőrző rendszert.
R. Á. - B. Z.
