Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ázsiai kontinensen rohamosan terjednek a hitelkártyacsalások - tudósít a Business Week. A legújabb módszerek lényege, hogy előbb kifinomult technikákkal lemásolják a plasztiklapokon őrzött azonosítóadatokat, ezek segítségével hamis kártyákat gyártanak, majd ezekkel jól bevásárolnak, végül az így szerzett javakat eladják és a pénzt visszaforgatják egyéb bűnügyek (például a drogkereskedelem) finanszírozására.
A modern technológia segít a tolvajoknak abban, hogy mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járjanak. A másolásra általában beléptetőrendszerekben használatos, 25 dollárért vásárolható kártyaleolvasókat használnak. Ezek birtokában két tipikus módszert dolgoztak ki a kártyák lemásolására. Az egyik esetén éttermek, szállodák alkalmazottait vesztegetik meg, akik maguknál hordanak egy ilyen másolóeszközt, és amikor a vendég átadja nekik hitelkártyáját a fizetéshez, annak adatait a zsebükben lévő berendezés adattárolójába is lemásolják. Ennek alapján készülnek később a hamis kártyák. A másik módszer az, hogy betörnek áruházakba és felhelyeznek egy speciális chipet valamelyik pénztárgép kártyaleolvasójába. Később visszatérnek és elviszik a piciny berendezést a benne tárolt adatokkal együtt.
Egy nemzetközi banda hongkongi tagja egy kávéházban másolgatta a betérő japán vendégek hitelkártyáit, majd a megszerzett adatokat faxon Japánba továbbította, ahol elkészítették a hamis plasztiklapokat, és amíg a gyanútlan kártyabirtokos turistaúton volt Hongkongban, odahaza szépen bevásároltak hitelkerete terhére. A megvesztegetett alkalmazott kártyánként 130 dollár „jutalékot” tett zsebre.
A csalók legkedveltebb célpontjai a japánok. Az őket érintő visszaélések száma 45 százalékkal emelkedett az elmúlt három évben, a Japánban kibocsátott kártyákról készült másolatok száma a nyolcszorosára nőtt. Statisztikák szerint minden tízezer dollár kártyaterhelésből 1,6 dollárnyi a csalás. Ez ugyan még mindig csak fele az USA megfelelő értékének, de a különbség gyorsan csökken.
A japánokat az teszi jó célponttá, hogy egyrészt a szigetországban magasak a hitellimitek, másrészt ezzel egyidejűleg enyhék a másolt kártyákkal kapcsolatos jogszabályok - csalás gyanújának esetén a rendőrségnek kell bizonyítania, hogy egy ilyen kártya sérti az adózási szabályokat, a márkanévhez fűződő jogokat vagy egyáltalán a hamisítás tilalmát. A japán gazdasági életben, ahol nagyon elterjedt a hitelkártyák használata, sokkal nehezebb kiszűrni e káros tevékenységet, mint egy könnyebben áttekinthető gazdaságú országban.
A növekvő bűnözés ellen az érintett országok rendőrségei és a kártyatársaságok is igyekeznek hatékonyan fellépni. A hongkongi Independent Commission Against Corruption (ICAC) - amely együttműködik a japán hatóságokkal is - az elmúlt tíz évben 200 ügyben indított eljárást. A kibocsátók eközben egyrészt oktatási kampányokat indítottak, amelyeken igyekeznek megtanítani az elfogadóhelyek üzemeltetőit, hogyan különböztethetik meg a hologramokat, a négyjegyű kódokat és más ismertetőjegyeket tartalmazó eredeti hitelkártyákat a hamisaktól, másrészt a bankok kérésre figyelemmel kísérik a kártyahasználatot a gyanús jelek felfedése céljából. (Egy-egy kártya esetén egy bizonyos rövid időperiódus tranzakcióit összevetik a plasztiklap jogos tulajdonosának korábbi szokásaival, s a változások alapján jó eséllyel észrevehetik, ha más fizet a bankkártyával.)
A tolvajokat ugyanakkor egyelőre semmi sem állítja meg, rugalmasan követik a kibocsátókat új piacaikra. A legfrissebb célpont Kína, ahol várhatóan gyorsan terjed majd a közeljövőben a bankkártyák használata. A világ legnagyobb népességű országa ideális terepnek ígérkezik, hiszen itt is enyhék a visszaélésekkel kapcsolatos jogi szankciók és óriási hagyományai vannak mindenféle koppintásnak.
K. S.
