Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A számítástechnikai rendszerek millenniumi problémájának - amit napjainkra szinte már el is feledtünk -, messze nem volt akkora hatása, mint amekkorára a szakemberek a 2000. év beköszöntét megelőzően számítottak, ugyanakkor a baj elkerülésére való felkészülés lekötötte a vállalatok informatikai költségvetésének jelentős részét. Ez komoly káros hatást gyakorolt a vállalati erőforrás-gazdálkodási programok fejlesztésével foglalkozó cégekre, mivel elvonta meglévő ügyfeleik pénzét a rendszerek frissítésétől, potenciális vásárlóikat pedig ez irányú befektetéseik elhalasztására kényszerítette.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kisebb szolgáltatók jobban megszenvedték a csapást, ami egy szakértő szerint olyan volt az informatikai ipar e vállalkozásai számára, mintha egy nukleáris katasztrófa utáni hosszú telet kellett volna átvészelniük.
Két egyesült államokbeli cég, a korábban elsősorban emberi erőforrás-tervezési szoftvereket fejlesztő, az utóbbi időben beszállítói láncok számítógépes segítésével is foglalkozó PeopleSoft és a pénzügyi, számviteli rendszerek terén erős, de beszállítói láncok menedzselésére is alkalmas programokat is fejlesztő JD Edwards ugyanazzal a problémával nézett szembe: az Y2K miatt fagyos 1999-es év után közvetlenül az internetkorszak kihívásával találkoztak.
Ráadásul mindkét vállalkozás élén vezetőváltás történt. A bonyolult problémák kezelésére részben azonos, részben eltérő válaszokat adnak - írja a Financial Times elemzője.
A PeopleSoftnál a céget 12 éve alapító Dave Duffield helyét az Oracle-től igazolt Craig Conway vette át 1999 szeptemberében. Conway értékelése szerint az informatikában tízévenként paradigmaváltás történik, aminek még jelentős, nagy cégek is áldozatul eshetnek. A Dun & Bradstreet és az MSA egy évtizede a világ legnagyobb szoftvercégei között voltak, ám ma alig hallani róluk. A magyarázat az, hogy nem voltak képesek követni az architektúrák változását, nem tudtak átállni a mainframe-es megoldásokról a kliens-szerver típusú hálózatok kiszolgálására.
Az internetkorszakra való átállás semmivel sem kevésbé jelentős kihívás a tíz évvel ezelőttinél és következményei is hasonlóak lesznek. Néhány vállalkozás, amely nem tud időben váltani, olyannyira meggyengülhet, hogy elveszti függetlenségét. Az egyik példa a dán Baan vállalati erőforrás-gazdálkodási szoftvereket fejlesztő vállalkozásé, amelyet 2000 nyarán brit befektető vásárolt fel (NAPI Informatika, 2000. augusztus, 12-13. oldal). Conway úgy látja, a webes alkalmazásra való áttérés nem jelenti azt, hogy egyszerűen áttelepítik a szoftvereket az asztali gépekről az interenetre, esetleg az új médium igényeinek megfelelően új felhasználói kezelőfelületekkel felfrissítve azokat. A Dun & Bradstreet és az MSA éppen azért veszítették el korábbi jelentőségüket, mert egyszerűen megpróbálták egyik architektúráról a másikra áttelepíteni termékeiket ahelyett, hogy alapjaiktól kezdve újraírták volna azokat. „Rendkívül sokba kerül elemi kódjaiktól elindulva újra kitalálni a szoftvereket, de az eredmény az, hogy rendelkezésünkre áll egy tisztán internetes architektúra - mondja Conway. - Ezt úgy értem, hogy az új programoknak már nincs határozott, adott kliens oldala, azaz az alkalmazások adott esetben akár mobiltelefonról is elérhetőek.”
E stratégia jegyében a PeopleSoft 500 millió dollárt áldozott termékei újraírására az elmúlt két és fél évben. A cég kutatás-fejlesztési költségvetése az elmúlt 12 hónapban a jövedelem 27 százalékát emésztette fel. Mindez ablakon kidobott pénz lehet, ha a vállalatok vezetői mégsem akarnak majd hozzáférni cégük erőforrás-gazdálkodási rendszeréhez mobiltelefonjukról. A cégvezető nem tart ettől. Szerinte az e-biznisz lényege, hogy a vállalatok a korábbinál sokkal gyorsabban pörgetik üzleteiket, ami azzal jár, hogy távolról, utazás közben is intéznek ügyeket. Az új technológia az üzletvitel új lehetőségeit teremti meg, amit tükrözniük kell az erőforrás-gazdálkodási programoknak is. Az egyik ilyen lehetőség amit az újfajta üzleti intelligencia biztosít, a vállalattal és termékeivel kapcsolatos eseményekben megjelenő minta jellegű ismétlődés felismerése. Ha például a Ford az elmúlt években birtokában lett volna ennek a technológiának, akkor régen felismerhette volna bizonyos események, balesetek ismétlődését és ezek összefüggését a Firestone gumikkal. Ezzel megelőzhette volna Explorer SUV-jainak igen költséges és kínos visszahívási botrányát.
Ami a jövőt illeti, Conway ezt az „evernet - örökháló” jelzővel illeti. Ezen azt érti, hogy megteremtődnek a feltételei az örökös behálózottságnak, annak, hogy a menedzser a világhálón keresztül folyton jelen legyen az irodájában. Persze felmerül a kérdés, akar-e bárki is állandóan kvázi az íróasztalánál ülni. Csakhogy a lényeg nem ez, hanem az, hogy ennek adott lesz a lehetősége, hiszen a menedzser mobileszközeiről elérheti cége informatikai alkalmazásait, így az azokba ültetett üzleti folyamatokat is, s ezzel azonnal észlelheti az olyan kihívásokat, amelyekre reagálnia kell.
A JD Edwardsnál profitválságot okozott az 58 éves Ed McVaney 1998. októberi távozása. A tulajdonos-menedzser tavaly áprilisban visszatért a dolgok rendbe tételére. A feladat nem volt aprócska: a befektetők bizalma megingott, látva, hogy a cég termékei alig-alig bírják a versenyt az olyan nagy konkurensekéivel, mint az Oracle. A technológiai részvények év eleji emelkedése még valamennyire magával ragadta a JD Edwards papírjait is, de szinte csak azért, hogy azok a gyenge májusi pénzügyi eredmények hatására minél magasabbról eshessenek vissza. McVaney szerint ugyanakkor a cég mára visszatért a rendes kerékvágásba.
A régi-új vezető önmagát okolja a kudarcért: mielőtt távozott, nem talált utódot magának. Korábban egyértelmű volt ki a főnök: ő volt a cég alapítója és többségi tulajdonosa. Távozása után vagy tíz negyvenes éveiben járó vezető között oszlott meg a hatalom, akik vitáztak egymással, miközben elveszett a cég egyértelmű irányítása. A régi főnök visszatérte után átszervezésbe kezdtek, csökkentették a költségeket (ami McVaney szavaival „brutális” beavatkozás volt) és megszabták a vállalkozás új céljait.
Az internethez való adaptáció a JD Edwards esetében is nyilvánvaló követelmény volt. Ezt szolgálja vezető termékük, a OneWorld e-üzleti újraírása, amivel már el is készültek. Miközben a cégvezetés nem hagyja figyelmen kívül az internet nagy stratégiai jelentőségét, McVaney hite szerint egy kevésbé látványos és „dicsőséges” technológiai változás még ennél is mélyebben átszabja a vállalati erőforrás-gazdálkodási szoftverek világát. Ez az enterprise application integration (EAI), azaz a vállalati alkalmazások egyesülése.
Az EAI azt a feladatot tűzi a fejlesztők elé, hogy teremtsék meg a vállalati erőforrás-gazdálkodási alkalmazások terén a legjobb megoldások, azaz a különböző szállítóktól származó emberi erőforrás-tervezési, pénzügyi, számviteli stb. szoftverek együttműködésének lehetőségét. Ez ugyan egyszerűnek hangzik és felvetődik a kérdés, hogy eddig miért nem oldották meg ezt a problémát, ám a fejlesztő vállalatok egyáltalán nem törődnek azzal, hogy termékeik hogyan működnek majd heterogén környezetben, más szoftvercégek programjai mellett. A különböző forrásból származó szoftverek közötti legminimálisabb együttműködés megteremtése is lidércnyomásszerű problémákat okoz a felhasználóknak.
A helyzetet a következő példával érzékelteti McVaney: ha egy cég a PeopleSoft emberierőforrás-szoftverét és a JD Edwards számviteli programját akarja egyidejűleg használni, akkor mérnökök kis csapatát kell alkalmaznia, akik megváltoztatják mind a PeopleSoft, mind JD Edwards szoftverkódjait annak érdekében, hogy a két termék együttműködjön egymással. Ha sikerül is végrehajtani ezt a mutatványt, annak sem örülhet sokáig a felhasználó, mert a programok új verzióinak megjelenésekor kezdheti az egész műveletet elölről.
Az EAI mint új stratégia meghirdetésével a szoftverfejlesztő vállalat szakít 22 éven át hirdetett korábbi jelmondatával, miszerint „Bármit is akar, megkaphatja a JD Edwardstól”, s ehelyett a mások termékeivel való integráció felé nyit. Az internetre alapuló e-biznisz az „EAI-ért kiált”, hiszen olyan vállalatokat kapcsol össze, amelyeknek eltérő informatikai rendszereik vannak. Az e-üzlet feltétele ezek összekapcsolása, aminek alapja az EAI-technológia lehet.
K. S.
