Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Meglehetősen nagy a nyüzsgés az Egyesült Államokban azok körül a kutatások, kísérletek körül, amelyek célja, hogy megnövelje a vezeték nélküli összeköttetések csatornáiul szolgáló rádiófrekvencia-tartományok átviteli kapacitását.
A kormány egyetemi műhelyeket támogat ez ügyben, kockázati tőkealapok e témával foglalkozó kezdő vállalkozásokat keresnek és a nagy cégek kutatási-fejlesztési részlegeiben is intenzív munka folyik - tudósított a Business Week.
A Lucent Technologies Inc. Bell Labs laboratóriuma már 1998-ban nagy feltűnést keltett azzal az ötletével, hogy az egyébként az átvitel minőségét rontó rádióinterferenciák jelenségére építve oldja meg az információtovábbítást. A technológiát, amelynek fejlesztése idén a gyakorlati tesztelés szakaszába léphet, Bell Labs Layered Space-Time-nak (BLAST) nevezték el.
Az interferencia a rádióhullámok visszaverődése az útjukba kerülő különböző felületekről, visszhangosodásuk, amely annál intenzívebb, minél több adást akarunk továbbítani. Ez a jelenség zavarja az egyes frekvenciákon folyó információcserét, korlátozza azok kapacitását. A BLAST fejlesztői azt állítják, e káros jelenségre építve az egy adott frekvencián való átvitelhez képest többszörös kapacitású, hasznos információtovábbítási módszert hoztak létre.
A BLAST úgy működik, hogy az adó az elküldendő üzeneteket - akár egy mobiltelefon-hívásról, akár egy MP3-as formátumú zeneanyagról, akár bármi másról legyen szó - szétdarabolja és kisebb csomagokban küldi el, egymással összehangolt két vagy több antennáról. A fogadóoldalon ehhez hasonlóan két vagy több antenna veszi az üzeneteket. Menet közben e rádióhullámok visszaverődnek különböző felületekről, összekeverednek az egyéb interferenciákkal létrejött társaikkal, de ez egy cseppet sem zavarja a vevőberendezés okos mikroprocesszorát, amelynek az a dolga, hogy kihámozza az információcsomagokat a rádiózajból és összerakja azokból az eredeti üzenetet. Egy húsz antennából álló ilyen rendszerrel ugyanazt a sávszélességet és adóteljesítményt lehet elérni, mint egy normál antennával, csakhogy a kísérleti rendszer kapacitása hússzorosa hagyományos társáénak.
Szakértők szerint bizonyos megszorítások mellett az interferencia jelenségét kihasználó átvitel forradalmi újításnak tekinthető. Ha beválik, akkor helyi hálózatokban - akár irodák, gyárépületek összekötéséről, akár egy lakás szobáinak lefedéséről van szó - kiválóan helyettesítheti a kábeleket. A Lucent kísérletezik más rögzített állomásokat összekötő vezeték nélküli hálózatok BLAST-alapúvá tételével is. Mások ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy mobiltelefon-rendszereken aligha lenne alkalmazható az új technológia. Egyrészt egy zsebtelefonba legfeljebb két antennát lehet bepréselni, másrészt a mozgás közbeni dekódolás rendkívül számításigényes, ami meghaladhatja a vevőbe telepített chip képességeit.
A BLAST-nak emellett meg kell küzdenie a hasonló céllal kifejlesztett más eljárásokkal is. A Cisco Systems Inc. például 157 millió dollárt ajánlott a Stanford University szakemberei által alapított Clarity Wireless Inc.-ért, amely a Lucent Bell laborjában kifejlesztettel rokon eljáráson dolgozik. Ez a technológia ráadásul igen közel áll a piacérettséghez. A Cisco már meg is jelent egy rögzített állomások közötti vezeték nélküli összeköttetésekben használható rendszerrel, amely 50 megabit/másodperces sebességet tud. A Stanfordról kinőtt egy másik cég is, a Gigabit Wireless Inc., amely az előbbiekhez hasonló technológiát ajánl.
Egyelőre megjósolhatatlan, melyik eljárás értékesítésével, melyik vállalkozás lesz a fő haszonélvezője a pillanatnyilag korlátlannak látszó átvitelikapacitás-igényből fakadó piaci keresletnek. Összekuszálja a szálakat, hogy a BLAST-ban használt technológia körül többszereplős feltalálói jogvita zajlik. Szakértők a következő években az optikai vezetékek kapacitásnövekedésében az utóbbi években végbement robbanásszerű fejlődéshez hasonló változásokra számítanak a vezeték nélküli átvitel terén.
