Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kína valóságos szilíciumlázban ég, ahogy hazai és külföldi befektetők egymás után alapítják meg félvezetőgyáraikat, amelyekben mobiltelefonokba, komputerekbe és más elektronikus berendezésekbe való chipeket fejlesztenek és gyártanak. A japán NEC egy kínai állami céggel alapított vegyesvállalatot néhány hónapja, a Motorola augusztusban jelentette be, hogy megkétszerezi (1,9 milliárd dollárra emeli) az Tianjin városában lévő üzemébe fektetett összegeket, októberben az IBM, nemrégiben pedig az Intel közölte, hogy gyárat létesít Kínában - írja a The Economist. Mindez aggodalommal töltheti el a processzorgyártás japán és dél-koreai cégeit, minthogy a kínaiak minden bizonnyal ezeknek teremtenek majd konkurenciát.
A legnagyobb meglepetést mégsem ezek a tervek, hanem egy kínai-tajvani megállapodás megkötése jelentette. A kínai elnök egyik fia és Tajvan egyik leggazdagabb üzletembere 1,6 milliárd dollár értékű chipgyárat létesít Sanghajban - derült ki. Ez igencsak újszerű viszony a két ország elitjének tagjai között, tekintve, hogy Tajvant idegesít minden olyan kínai gazdasági fejlemény, aminek eredménye a nagy szomszéd katonai technológiájának fejlődése lehet.
Kívülálló szakmabeliek arra gyanakszanak, hogy a fejlemények mögött a kínai kormány mesterkedése van, hiszen központi segítség emelte mai szintjére a japán és a dél-koreai félvezetőgyártást is. Akár igaz ez a feltételezés, akár nem, az biztos, hogy az ország vezetése örül a chipipar fejlődésének. A befolyásos tartományi kormányzatok versenyeznek a beruházások megszerzéséért (például adókedvezményeket adnak), a sanghaji körzet vezetői odáig mennek abbéli vágyukban, hogy területükön megteremtsék Kína Szilícium-völgyét, hogy még egy ipari parkot is létrehoztak a fejlődés ösztönzésére.
Ha jobban szemügyre vesszük a helyzetet, akkor úgy tűnik, a gazdasági okok fontosabbak a politikaiaknál a chipboom kibontakozásában. Az első tényező mindjárt a belső piac fejlődése. Pillanatnyilag 68 millió mobiltelefont használnak az ázsiai országban, ami 2004-re 250 millióra nő. Ezzel Kína lesz a telefonokba való chipek egyik legnagyobb felvevőpiaca a világon. Emellett az autókban, okos játékokban és más eszközökben használt félvezetők iránt is óriási lesz a kereslet. A másik fontos gazdasági érv Kína mellett, hogy sehol a világon máshol nem lehet olyan olcsón jól képzett mérnöki munkaerőt találni, mint a világ legnépesebb országában. Az ottani szakemberek semmivel sem tudnak kevesebbet, mint japán, észak-amerikai vagy nyugat-európai társaik, ám azok bérének negyedéért, harmadáért dolgoznak. Végül a harmadik tényezőcsoportba olyan erőforrások tartoznak, mint például Sanghaj környékén a tiszta víz, a meglehetősen stabil elektromosenergia-ellátás, illetve - szemben Tajvannal - a földrengések által kevésbé veszélyeztetett geológiai környezet.
Kockázati tényezőt két körülmény jelent: az egyik a szerzői jogok gyenge védelme, a másik a bevitt technológia átszivárgása a hadiiparba. Az előbbire megoldást kínálhatnak az ez ügyben előkészületben lévő törvények, az utóbbival kapcsolatban arra kell ügyelniük a beruházóknak, hogy a legújabb, legokosabb processzorokat ne Kínában gyártassák.
