Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lényegesen megváltoztak az internetszolgáltatás körülményei azóta, hogy a Freeserve Plc. brit internetszolgáltató (Internet Service Provider - ISP) elsőként elindította ingyenes hozzáférési szolgáltatását. E modellben a bevétel részben abból származik, hogy az ISP és a telefonvonal üzemeltetője osztoznak az internetező által a hálón töltött idő alapján számlázott telefondíjon, részben reklámbevételekre számíthat a szolgáltató. A múlt év e szisztémával szemben az átalánydíjas megoldás előretörését hozta, ahol is a felhasználó adott havi összeget fizet, amiért bizonyos összidőt internetezhet vagy korlátlan hozzáférést kap. Ezzel megúszhatja a használatarányos telefonköltséget, továbbá azoknak a hívásoknak az árát is, amelyekkel támogatást kér a szolgáltatótól valamilyen gondja orvoslására - derül ki a Financial Times cikkéből. Az ügyfél és az ISP közti átalánydíjas viszonyban rejlő lehetőségek ösztönözték a nagy internetszolgáltatókat, például az America Online-t (AOL) vagy az MCI Worldcomot, hogy kilobbizzák a brit, a német, a holland és a francia távközlési hatóságoknál: bírják rá a nagy telefoncégeket átalánydíjas tarifák bevezetésére az ISP-kel kötött szerződéseikben.
Nagy-Britanniában és Hollandiában már meg is születtek a megfelelő határozatok, és ha Németországban is köthetnek majd ilyen szerződést az internetszolgáltatók, az szakértők szerint komoly áttörést hozhat. Jelenleg ugyanis - mivel nekik havidíjas ügyfeleik után is percdíjat kell fizetniük a távközlési szolgáltatóknak - nem nyereséges az átalánydíjas szolgáltatásuk.
Ahogy az AOL egyik szakembere mondotta: „az internethasználat terjedése előtt tornyosuló legnagyobb akadály a felhasználók félelme a magas telefonköltségektől. A fogyasztó tudni akarja internetezés közben, hogyan is áll anyagilag, gyűlöli az utólagosan kiderülő nagy kiadásokat”. Ezt a megállapítást igazolja, hogy az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok szerint az ingyenes hozzáférésről átalánydíjasra áttérő ügyfelek sokkal több időt töltenek a hálón, mint korábban. Esetenként napi 15 percről egy órára is növekedhet ez az idő.
Sokan úgy vélik, ugyanúgy lehet internet-hozzáférést biztosítani, ahogy a kereskedelmi rádiók működnek (amelyek ingyenesen foghatók és reklámbevételeikből élnek). Csakhogy az ingyenes szolgáltatás egyik legnagyobb gondja, hogy segítségével nem lehet elég reklámbevételt generálni, mert a felhasználók nem töltenek ehhez elég sok időt a hálón. Ezzel szemben az előfizetéses modellben az ISP és ügyfelei folyamatos szerződéses kapcsolatban állnak egymással, ami eleve lehetőséget biztosít az előbbinek a folyamatos bevételek és nyereség produkálására. (Az idei év high-tech-visszaesése bebizonyította, hogy hosszabb távon enélkül nem működik az internetgazdaság sem.) Emellett a folyamatos kapcsolatban a szolgáltató alaposabban megismerheti ügyfeleit, feltérképezheti vásárlási szokásaikat, rászoktathatja őket a háló használatára, aminek nyomán könnyebben rákaphatnak az e-kereskedelemben való részvételre is - újabb bevételi lehetőséget teremtve az e-kereskedőkkel szerződő ISP-knek.
Szakértők szerint a tartós szolgáltató-ügyfél kapcsolat mellett szól a széles sávú átvitel lassan induló, de a jövőben egyre nagyobb jelentőségre szert tevő terjedése. Ez a technológia átalánydíjas folyamatos hozzáférés formájában „érzi jól magát” (így működik lehetőségeinek megfelelően, hatékonyan). Ez még inkább igaz a vezeték nélküli internetszolgáltatásra.
Mindez nem jelenti az ingyenes modell teljes eltűnését: helyi és más kisebb szolgáltatók kitarthatnak mellette. Más kérdés, hogy az ilyen ISP-k önállóak maradnak-e, piaci elemzők szerint ugyanis túl sok szereplő van ebben az üzletben, ami az internetgazdaság összehúzódásával párhuzamosan konszolidációhoz fog vezetni. Óriások jutnak majd dominanciához ezen a téren is - vélik egyes elemzők.
