Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Sonynál töltött 36 éves karrierje alatt Doi Toshi olyan eszközök kifejlesztésében vett részt, mint például a compact disc (CD), ám az utóbbi időben – ahogy ő fogalmaz, rámutatva az előtte ácsorgó robot-oroszlánkölyökre – teljesen haszontalan dolgok megalkotásával tölti idejét – idézi a The Economist a Sony mérnökét. Csakhogy a karácsony éppen olyan időszak, amikor jól fogynak a haszontalan dolgok. Igaz ez a szórakoztató robot műfaji megnevezéssel piacra dobott, robotkutya elődjéhez hasonlóan Aibónak nevezett oroszlánkölyökre is, amelyből 1500 dolláros ára ellenére 45 ezer darabot adtak el az ünnepek előtt. (Ez jelentősen meghaladja az előd forgalmi adatait.)
Aki nem engedheti meg magának a high-tech robotok árát, az válogathat náluk szerényebb tudású társaik közül, a Cookie névre keresztelt ideges géphörcsögöktől a ronda, szőrős, tojásrakó Wulvuvokon át a Wonderborg nevű, hihetetlenül lassú álrákokig. Mindezen porfogók népszerűsége oly nagy, hogy Doi szerint a szórakoztató robotokat gyártó ipar méretei tíz-harminc éven belül meghaladják majd a személyiszámítógép-gyártás nagyságát.
A robotok már meghódítottak a japán ipart. Gépkocsik és szórakoztatóelektronikai cikkek összeszerelésében vesznek részt, de gyártanak már segítségükkel további robotokat is. Mostanáig azonban az irodákban és a háztartásokban nem tűntek fel, illetve legfeljebb a modern Japán népi kultúra szerves részét képező tudományos-fantasztikus regényekben, képregényekben és filmekben jelentek meg e területeken is. Ezen a helyzeten Aibo kutya megjelenése változtatott. E vezeték nélkül távvezérelhető robotot meg lehetett tanítani bizonyos hangok kiadására és néhány mozdulatra. Egyik utódja, a még Doi műhelyében lévő SDR-3X, egy kis termetű ember formájú robot – melynek ára egy családi autó árával vetekszik – képes táncolni, megfordulni a tengelye körül vagy akár fél lábon egyensúlyozni. Mind Aibo, mind az SDR-3X része a Sony azon törekvésének, hogy egy nyílt szabványokon alapuló robotszoftveripart hozzon létre.
Hasonló ambíciókat ápol a Honda, amely novemberben mutatta be Asimót, az űrhajós-kinézetű, két lábon járó robotot, amely fel tud menni a lépcsőn és 1,6 kilométer/órás sebességgel képes haladni sík terepen. Az autóscég irodai „alkalmazottnak", illetve öregeket segítő nővérasszisztensnek szánja e robotot. Japán újságok szerint a Honda idén száz Asimo eladására számít 100 ezer dolláros darabonkénti áron.
A két lábon járás egyszerűnek látszik, ám a gépek világában igen bonyolult feladat, megoldása igazi precizitást igényel. Doinak három évébe telt, mire megtanította járni SDR-3X-et. A módszer, akárcsak az emberek világában, a próba – szerencse volt. Asimo i-walknak nevezett technológiája 14 évi kutatás és számos prototípus elhasználásának eredménye. Az egyik legnagyobb probléma a mozdulatokat elindító erősítő erő szabályozása, annak elkerülése, hogy a túlzott lendület felbuktassa a robotot. Asimo elődje, az 1,6 méter magas P3 130 kilót nyomott. Ha bekerült volna egy háztartásba és véletlenül rádőlt volna a nagyira, palacsintává lapította volna szegényt, és bizonyosan nem tudott volna mit kezdeni a lábához dörgölődző macskával: átbukva rajta elejtette volna a kezében lévő tálalótálcát. Asimo súlya csak 43 kilogramm, előállítási költsége azonban nem csökkent súlyával arányosan. A két lábon való járás rendkívül pontos (és ezért drága) aktuátorokat igényel. Ezek a motorokból és váltóberendezésekből álló rendszerek utánozzák (úgy-ahogy) az emberi izmokat. Legkisebb hibájuk a szerkezet felborulásához vezet.
A négy lábon járó robotokkal valamivel könnyebb a helyzet. Aibo oroszlánkölyök tudása a fejében lévő, 64 bites processzor által vezért, másodpercenként ezer műveletet végző számítógépben van. Ez dolgozza fel a kis gép hang-, kép-, hőmérséklet-, infravörös-, érintés- és rezgésérzékelő szenzorainak jeleit és teszi lehetővé, hogy a robot kifejezzen hat érzést: örömöt, meglepetést, dühöt, keserűséget, félelmet és nemtetszést.
Bár még korai leírni a hagyományos személyi számítógépeket, a high-tech robotok már most megmutatták egyik egyértelmű előnyüket velük szemben, azt, hogy – nem úgy, mint a PC-k, amelyekkel igen sokat veszekednek az emberek – a gépállatok jó viszonyban vannak birtokosaikkal. Doi számtalan levelet kapott Aibo-tulajdonosoktól, amelyekben azok arról számoltak be, hogy a gépkutya segített nekik gondjaik, fájdalmaik legyőzésében, enyhítette a családon belüli feszültségeket.
kert
A robotok a szórakoztatáson túl mindennapi problémák megoldásában is segíthetnek és közelebb vihetik az informatikát olyan rétegekhez, amelyek erősen idegenkednek attól. Az egyik japán helyi oktatási szervezet például olyan gyermekek készségének fejlesztésére használt Aibókat, akik kommunikációs zavaraik miatt nem mertek iskolába menni. Tapasztalatok szerint a robotkutya vásárlóinak 90 százaléka 50-es, 60-as éveiben járó ember, akik még attól is ódzkodnak, hogy beprogramozzák videomagnójukat. Nekik Aibójuk az informatika barátságos arcát mutatja meg.
