Európában a légi járatok egyharmada több mint 15 percet késik, évi tízmilliárd dollár kárt okozva a légitársaságoknak és utasaiknak. A kontinens déli felén 1989 óta a tavalyi volt a hatodik olyan nyár, amikor majdnem összeomlott a légi forgalom - írja a The Economist.
A gondok egyik forrása, hogy szétaprózott a légiirányítás: az európai légi közlekedést 49 központból, 31 nemzeti rendszerrel, az informatikai háttérapparátusban 30 programnyelvet és 22-féle operációs rendszert használva koordinálják. A másik probléma - és ez már nemcsak az öreg kontinenst, hanem az egységes technológiát használó észak-amerikai légiirányítást is érinti - a repülőgépek igénybevételének növekedése. Szakértők a forgalom megduplázódására számítanak a következő 10-15 évben. Márpedig ennek egyszázalékos növekedése a késések ötszázalékos meghosszabbodását hozza maga után, miután a légiirányítás hüvelykujjszabálya szerint az összeütközések kockázata négyzetes arányban van a forgalomnövekedéssel, azaz az utóbbi kétszeres bővülése az előbbi négyszeressé válásával jár. Az európai országok meglehetősen merevek légterük közös felügyelet alá bocsátásával kapcsolatban. Negyven évvel ezelőtt megegyezhettek volna az egységes légiirányítás létrehozásától, de ettől ugyanúgy elzárkóztak, mint a közös hadsereg felállításától. Az eredmény az, hogy az öreg kontinens légterében minden 30-60 másodpercben átlép egy gép az egyik irányítószolgálat hatásköréből egy másikéba és az egész forgalom a leglassúbb rendszerhez kénytelen igazodni. Az USA-ban a regionális összeköttetésekben használt közepes méretű gépek okoznak gondot, mert bár ezek jó része gyorsabb és magasabban repül, mint a légcsavaros magánrepülők, de még így is túl lassúak a nagy utasszállítókhoz képest, következésképp úgy viselkednek a levegőben, mint amikor a földi országúton karavánnal találkozik az autós.
A megoldás a szervezeti átalakítások, az egységesítés, egyes országokban a légiirányítás privatizációja mellett a technológia jobb használatában keresendő. Az amerikaiak például e-maileket is használnak a föld-levegő kommunikációban, felszabadítva ezzel a beszédátviteli csatornák egy részét. A precíz műholdas navigáció kialakítása is könnyíthet a helyzeten, mert segítségével módosíthatók a légi folyosók, el lehet szakadni a korábban kiépített, merev földi irányítóláncoktól. Egyesek ugyanakkor a végső megoldást az emberi közreműködős nélküli, komputeres légiirányítás kifejlesztésében látják.
K. S.
