Az immár kétszáz esztendős ipari társadalom után szemünk előtt bontakozik ki az információs társadalom, alapjainak - az új társadalmat meghatározó információs technológiáknak - lerakásában döntő szerepet vittek a magyarok: Neumann János, Gábor Dénes és a többiek.
A feladat tehát adott: Hass! Hass úgy a gazdaságra, jövőre, hogy a törekvésed irányát kövesse! Kinek a dolga ez?
A jövő változásait egyes kiemelkedő gondolkodók előre sejtik, jelzik. Csakhogy önmagukban kevesen vannak. A piacgazdaságok véletlen változásain túl szükség van az államvezetés stratégiai viselkedésére is. Ez azonban még mindig kevés!
Szükség van arra, hogy - a piacgazdaság keretei között - a vállalkozók, mérnökök létrehozzák, felajánlják azokat az eszközöket, termékeket, szolgáltatásokat, amelyek társadalmi méretű használatával az előnyös jövő elérhető. Ugyanakkor még ez is kevés, ha a társadalom egésze elutasítja ezeket az eszközöket, nem azonosul az ezek segítségével megvalósuló jövővel. Félelemből, kényelemből vagy nem tudásból.
Ezért tehát a jövő feltalálása elsősorban társadalmi akarat kérdése, s mint ilyen, kulturális kérdés. Képes-e a társadalom egésze annak megsejtésére, azon erőfeszítés megtételére, mely egy kívánatos jövőt, s nem lecsúszást hordoz. A jövő kulcskérdése tehát az oktatás. A társadalmi méretű tanulás. Az információs társadalom alaperőforrásait ismerő "új írástudás" elsajátítása.
Ezért is szokták azt mondani, hogy az információs társadalom a tudás társadalma vagy "tudás- alapú" társadalom.
Nem véletlen, hogy egy szükségszerűen konzervatív intézmény első számú vezetője, II. János Pál pápa legújabb tanítólevele, a "Fides et Ratio" az emberi gondolkodás új szerepére reflektál. (Jellemző módon magam e magyarul még nem olvasható enciklikát a világhálózatról, az internetről "töltöttem" le.) Az enciklika újszerű, friss szemlélettel öleli fel az emberi kreativitás, gondolkodás lehetőségeit, feladatát. Az emberi lét két elválaszthatatlan része a hit és a gondolkodás, amelyek csak átmenetileg mondhatnak egymásnak ellent. Ezért dolgunk az, hogy mindkettőt képességünk és tudásunk szerint szabadon műveljük.
A kormányzatnak, a vállalkozóknak, a mérnököknek, a társadalomnak ezt a jövőt formáló, szabad, együttes mozgását közös alapelvek - stratégia - kell hogy irányítsák. Ezért alkották meg az egyes országok informatikai stratégiájukat, mi magyarok először 1995-ben (nemzeti informatikai stratégia). A stratégia alapján sok minden létrejött. Jó távközlési infrastruktúránk van, árnyalt iskolai programok működnek, a számítógépek és az internet használata növekszik, államigazgatásunkba bekerülnek az új információs technológiai eszközök. A társadalom számára elektronikus "kávéházak" nyíltak. Mindez azonban csak a kezdet. Öt év után, új társadalmi prioritások mellett, jelenleg folyik a stratégia újragondolása, a legfontosabb teendők felvázolása.
Miért e nagy felbuzdulás? Van Magyarországnak egyáltalán esélye e versenyben sikerrel részt venni? Az igenlő választ nem csak az a történelmi analógia mondatja, hogy tíz-húsz békeesztendő a magyar társadalom jelentős váltását tudta hozni 1867 után is, 1919 után is.
Egy amerikai felmérés szerint 44 változó értékelése alapján Magyarországot versenyhelyzete - és ezzel lehetőségei - a világ országai között a huszonhetedik helyre teszik. Ez ugyan nem eminens hely, de sok mindent lehet vele kezdeni. A legfontosabb e pozíciót nem feladni - de ha lehet, javítani kell és lehet is.
Mi a fedezetünk erre? Az iskolarendszer, a szociokulturális környezet, amely az informatikai kultúra magyar aranyfontját már eddig is kitermelte: Neumann-Gábor-Kemény-Simonyi-Gróf.
Ez az a magyar iskola, amely feltalálta a jövőt.
Amerika ma egy új, ideiglenes vízumtípussal, a H-1B-vel megduplázza az országba évente beengedhető informatikusok számát, mert kevés van belőlük. A vízumot megalapozó törvény előkészítésének vitájában - a Computer című folyóirat hasábjain - az amerikai Phil Armour úgy érvelt a bevezetés mellett, hogy mi lett volna az amerikai számítástechnikából Neumann János és az Intel elnöke, Andy Grove - azaz mi, magyarok - nélkül, a mi innovációnk nélkül.
(NAPI)
**** KERETBEN ****
Gábor Dénes halálának huszadik évfordulójára "Jövőnk feltalálása" címmel emlékülést szervezett a Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Novoferr Alapítvány a Szellemi, Műszaki Alkotásért, valamint Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. A Nobel-díjas tudós emlékét felelevenítették pályatársai, s máig ható munkásságát olyan előadók elemezték, mint Greguss Pál professzor, Nagy Ferenc, a Magyar Tudóslexikon főszerkesztője, Havass Miklós, az MTSZ alelnöke, illetve Bojár Gábor, a Graphisoft elnök-vezérigazgatója és Tarlós István polgármester. Megtekinthettük Czigány Magda, a Gábor Dénes hagyatékát őrző Imperial College könyvtárának igazgatója, Kovács Magda, a Gábor Dénes Főiskola kuratóriumának elnöke, valamint Michelberger Pál, az MTESZ elnöke videobeszélgetését. A Gábor Dénes szülőházán lévő emléktábla megkoszorúzásakor, többek között, megemlékezett róla Marx György és Nyiri Lajos.