A jó rendszer "jövőálló"

Egy hálózat tervezésénél megkülönböztethetjük azt a két esetet, amikor a hálózat már valamilyen szinten működik, és "csak" modernizálásra, átépítésre szorul, valamint amikor egy hálózatot teljesen újonnan hozunk létre. A tervezés mind a két esetben hasonló, csak a teljesen új hálózatnál elméleti adatokkal számolunk, míg meglévő hálózatoknál általában rendelkezésre állnak forgalmi és terhelési adatok. A teljes tervezési munka két részre oszlik: a passzív hálózat (kábelezés) és az aktív hálózat tervezése.
A pontos tervezéshez szükséges egy alaprajz, és azt is figyelembe kell venni, hogy hol lehet a kábeleket esztétikusan elhelyezni (álpadló, álmennyezet, kábelcsatorna). Ezen túl figyelembe kell venni, hogy hány végpontot kell létrehozni, gondolva arra is, hogy később már ne kelljen kábelezni a megnövekvő igények miatt. Ezért érdemes a szükségesnél több csatlakozási helyet kialakítani. Meg kell vizsgálni, hogy hány rendezőre van szükség és ezeket hová tudjuk elhelyezni, milyen gerinccsatlakozásra van szükség (üveg vagy réz).
Az aktív hálózat tervezéséhez ismernünk kell a passzív hálózatot. A tervezéshez ez azonban nem elég. Ismernünk kell az alkalmazandó hálózati operációs rendszereket és protokollokat, a leendő alkalmazásokat, és ezek alapján ki kell számítani a várható terhelést. A jó rendszer ezenfelül "jövőálló" is, ami azt jelenti, hogy a jövőben egy nagyobb forgalmat is el kell tudnia viselni és az újabb technológiákra is késznek kell lennie anélkül, hogy az eszközöket le kellene cserélni. E szempontok alapján olyan hálózatot lehet tervezni, amely a legjobban illeszkedik a megrendelő szükségleteihez, a lehető legtovább tudja használni, és aminek a legkedvezőbb az ára. Látni kell azonban, hogy egy korszerű strukturált kábelezési rendszer - nagyságától függően - akár több millió forintba is kerülhet.
G. J.