Információcsere raktározás helyett

Amikor esténként a Csemege-Julius Meinl üzletei országszerte bezárnak, a legkülönfélébb árucikkek értékesítési adatai útra kelnek. Ezek forgalmát, hála a vonalkódoknak és a számítógépes rendszernek, naponta pontosan rögzítik a budapesti központban, ahonnan a raktárkészlet adatait átküldik azokhoz a szállítókhoz, például a Procter & Gamble-hez, amelyekkel EDI-kapcsolatban vannak. Itt reggel kinyitják az elektronikus postaládát a számítógépen, s látják, hogy az előző napon miből mennyit adtak el a Csemege-boltokban. Ennek alapján állítják össze és küldik azt az árumennyiséget, amely ahhoz szükséges, hogy a kereskedő boltjaiban mindenkor optimális nagyságú készletek lehessenek. Ez a kapcsolat a kereskedő és a gyártó között nem más, mint a Nyugat-Európában és Amerikában is terjedőben lévő módszer, amelynek Efficient Consumer Response (ECR) a neve, azaz "hatékony válaszadás a fogyasztói igényekre".
Ahogyan a fenti cégek példája mutatja, a bolti vásárlásokra, az áruk fogyására a polcokról a szó szoros értelmében naprakészen lehet reagálni. Ehhez persze sok minden szükséges, mindenekelőtt az adatok és információk nyílt cseréje kereskedők és gyártók között, amit a szabványos elektronikus adatcsere, az Electronic Data Interchange (EDI) tesz hatékonnyá. A bevezetés eredménye a gyorsabb áruforgás, a kisebb készletek.
Az előnyök számbavételénél a Csemege-Julius Meinl számára lényeges szempont volt, hogy a háztartási vegyi áruk és a testápoló szerek cikkcsoportjában a Procter & Gamble termékei meghatározó szerepet játszanak. A szóban forgó termékek esetében már a próbaidőszak alatt is a raktárkészlet a korábbiakhoz képest 44 százalékkal csökkent, az áru 45 százalékkal gyorsabban forgott, a készlethiány alig haladta meg az egy százalékot. Az együttműködés a Procter & Gamble számára is eredményes volt, mert a lekötött forgótőkéje 50 százalékkal csökkent.
Az EDI használata révén tehát csökkennek a költségek, javul a kereskedelmi cégek versenyképessége, áraikat csökkenthetik, vagy másokénál kisebb mértékben kell növelniük. Az ECR valójában nem más, mint a partnerek egységes szemlélete és szoros együttműködése a gyártótól a fogyasztóig terjedő láncban. Mindez magában foglalja a logisztika optimalizálását, a kereskedelem és az ipar közti információ és áruáramlás automatizálását, a belső és külső adatok cseréjét az elektronikus adatátvitel révén, a törekvést a piaci viszonyok közös értelmezésére, közös választékstratégia kimunkálását és alkalmazását.
A fejlett országokban a kereskedelmi forgalom felét ma már az EDI alkalmazásával bonyolítják le. Túl nagy anyagi előnyöket jelent ez a módszer ahhoz, hogy aki helyt akar állni a versenyben, figyelmen kívül hagyhassa létezését.
Tény, hogy a közepes és a nagy kereskedelmi vállalatok számára a logisztikai lépéseknél megkerülhetetlen az EDI. A kis cégek csatlakozásának érdekében több cég is dolgozik olyan technológiák kialakításán, amellyel azok partnerei lehetnek a nagyoknak (lásd web-EDI című cikkünket).
Találkozhatunk olyan megoldással, amelyet beszerzési társulások alakításával lehet bevezetni, s amely a kisebb cégek, önálló kereskedők számára is kifizetődik. Ma már működnek önálló kereskedők által létrehozott társulások, amelyek több milliárd forint éves forgalmat bonyolítanak le. Ehhez saját, közös logisztikai rendszert alakítottak ki, amelynek előnyei egyrészt csatlakozásra, másrészt hasonló jellegű szervezetek létrehozására csábítanak. Az átlagosnál jobban virágzó üzlettel rendelkező kereskedők önállóan is használhatják az EDI-t és csatlakozhatnak a rendszerhez. Például Hollandiában és Belgiumban a nagy láncok térhódítása ellenére magas az önálló kereskedők aránya, miközben a forgalom 50 százalékát az EDI révén bonyolítják le.
Szakértők szerint rövid időn belül a kereskedelmi forgalom felének lebonyolításához Magyarországon is használni fogják az elektronikus adatátvitelt.
(NAPI)