Kié a felelősség a számítógépes rendszerek összeomlásáért?

A kilencvenes években a világ eddig soha nem látott mértékben vált az információfeldolgozás függvényévé; a szakadatlanul áramló adatok között a döntési folyamat jelentősen felgyorsult, s ilyen körülmények között az adatok elvesztése vagy akár átmeneti elérhetetlensége súlyos következményekkel járhat. Ennél is veszélyesebb ugyanakkor, hogy az adatok ilyen viszonyok között megbízhatatlanok lesznek, s így rendkívüli mértékben megnő a döntéshozatal kockázata.
Bár a bajok gyökerei a számítástechnikában keresendők, az úgynevezett millenniumi hiba nem puszta technikai probléma. Így az államigazgatást sem kerüli el a probléma, hiszen az adóhivatal, a népesség-nyilvántartás, az egészségügy dátumok millióit tartja nyilván.
A valóságban a millenniumi hiba szerteágazó kockázatkezelési gondként jelenik meg. A kockázati tényezőket az érintett szervezetek csúcsvezetésének szükséges átlátni és a megoldási stratégia kialakítása, elfogadása is e szint felelőssége. A pénzvilág, az államigazgatás, a gazdálkodó szervezetek többségénél bonyolult rendszerek működnek, s ezek meghibásodása, bizonytalan működése vagy működésképtelenné válása óriási veszteséget jelenthet. A gazdasági és társadalmi élet milliónyi ponton összefüggő szervezet, így bárhol jelenik meg az informatikai káosz veszélye, az óhatatlanul hat a többire is.
A világon a vezetők többsége számára ma már nyilvánvalóvá vált, hogy a problémának súlyos üzleti következményei lehetnek, még akkor is, ha egyelőre a szervezeten belül semmilyen látható nyomuk sincs. A felkészületlenség lehetséges pénzügyi következményei miatt a menedzsmenttől elvárható, hogy a tulajdonosokat az éves jelentésben időben tájékoztassa, a könyvvizsgálónak pedig gyakorlatilag ez kötelessége, hiszen a probléma előfordulása, akár a cég működésképtelenségét is eredményezheti. Nem kizárható, hogy ahol a menedzsment felelőssége, nem kellő gondossága bizonyítható, a tulajdonosok követeléseket támasztanak velük szemben. Egy részvénytársaság vezetőségének a felelőssége pedig ilyen esetben korlátlan és egyetemleges.
A gazdasági életben minden vállalkozás nagyon sok más vállalkozástól függ. Vevők, szállítók, szolgáltatók, ügyfelek hálózatáról van szó, amelyben, ha az egyik fél minden belső 2000-es gondot meg is old, azért még a többiek ilyen jellegű hiányosságai továbbra is súlyos károkat okozhatnak számára. Gazdaságilag biztos vállalkozások láncolata omolhat össze egy banki hitel kapcsán, ha az egyik láncszem gyenge, azaz egyszerű 2000-megfelelési probléma jelentkezik valamelyiknél. Egy bank számára viszont az is elég, ha a távközlési szolgáltatásokban keletkezik komolyabb fennakadás és tartósan ellehetetlenül a saját hálózatával való összeköttetése.
A lehetséges megoldások mindegyike önmagában is jó lehet. A gondokat a mennyiség okozza. Nagyon sok programot és berendezést kell megvizsgálni, kipróbálni, majd javítani, cserélni, a teljes rendszer helyes működését újra ellenőrizni. Ekkora mennyiségű munkára a vállalatok, szervezetek többségének nincs elegendő kapacitása, így időben mérlegelni kell, mit tud kijavítani. Az első lépés mindenképpen a potenciálisan érintett programok, eszközök nyilvántartásba vétele. Ezt követi a kockázatelemzés, majd a rendszerek fontossági sorrendbe állítása. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a módosítások következtében a legnagyobb körültekintés mellett is új hibák kerülhetnek a rendszerekbe. Emiatt a javítások elvégzése után igen időigényes tesztelés következik. A felelősség és kockázat csökkentése érdekében célszerű megfelelő felkészültséggel rendelkező szakértőkhöz fordulni. Nyilvánvaló, hogy a programokat a programozókkal kell kijavíttatni. Ehhez azonban a cégeknek vagy saját programozóikat kell mentesíteniük a napi üzemeltetési és fejlesztési feladatok alól, vagy külső cégeket kell bevonniuk.
G. J.