Gyorsított ütemben "szövik a hálót"

Az ázsiai vállalatoknak az elmúlt évben szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy saját hanyagságuk miatt lemaradásban vannak internetes képességeik kialakításában - írja a Business Week. Az olyan tengerentúli nagyvállalatok, mint például a Compaq a hálón keresztül akarnak kapcsolatot tartani beszállítóikkal, s amelyikük nem tud megfelelni ennek az igénynek, búcsút mondhat a megrendeléseknek. Ébresztőként hat az ázsiai cégekre a recesszió is, hiszen semmi sem szorítja rá jobban őket a hatékonyság növelésére, a fogyasztóikkal való kapcsolataik elmélyítésére, mint a gazdasági visszaesés, és ezek egyik elengedhetetlen eszköze az elektronikus kereskedelem. Végül azt sem hagyhatják figyelmen kívül az ázsiai vállalatok, hogy kelet-európai és mexikói versenytársaik közelebb vannak nyugat-európai és észak-amerikai partnereikhez, ám az inter-net eszközt adhat a kezükbe a távolság jelentőségének csökkentéséhez.
Mindezek nyomán meglódult az online szolgáltatások fejlődése Ázsiában. Japánt leszámítva egymilliárd dollár forgalmat bonyolítottak le az ázsiai internetszolgáltatók az elmúlt évben, ami a várakozások szerint évi 62 százalékos növekedéssel 8,2 milliárdra nő 2002-ig. A háló használatára előfizetők számának növekedése is Ázsiában a leggyorsabb a világon, évi 39 százalékos ütemű. Az elektronikus kereskedelem fejlődése még ezeknél is gyorsabb, az elmúlt évi elhanyagolható szintről 15 milliárdos piaccá bővül 2002-re - állítják az IDC piackutatói. A régió hagyományosan autoritáriánus államai kétarcúan viszonyulnak az inter-netlázhoz. Évekig azt hitték, ellenőrzésük alatt tarthatják a hálón szabályozatlanul terjedő képek és eszmék áramlását. Szingapúrban és Kínában az állami tulajdonú internetcégek blokkoltak bizonyos webhelyeket, de még a háló "szövésében" élenjáró Malaysiában is évekig azt hitték, hogy az ellenzéki hangok kizárásával bővíthetik a virtuális teret. (Legutóbb például arra kötelezte a kormány az úgynevezett szájberkávéházakat, hogy vezessenek nyilvántartást a náluk internetező felhasználókról.)
Ugyanakkor a legtöbb országban felismerték, hogy képtelenség korlátozni az internethasználatot. Szingapúrban például csak a legerőteljesebben pornó- tartalmú webszájtok blokkolását várják el az internetcégektől, ezen túl nem erőltetik a dolgot.
Emellett tény, hogy Ázsiában, szemben az Egyesült Államokkal, az üzleti felhasználók adják az internetre csatlakozók többségét. Míg e régióban az online-ügyfelek 51 százaléka az üzleti szférából kerül ki és az otthoni felhasználók aránya csupán 20 százalék, az USA-ban ez utóbbiak képviselnek több mint 50 százalékot (pontosan 54 százalékot). A kormányok törik magukat, hogy terjedjen a vállalatok internethasználata, minthogy ebben látják a gazdaság felrázásának egyik fontos eszközét.
Az egyes ázsiai országok eltérően közelítik meg az internet terjedésének, elterjesztésének kérdését. Szingapúr célja, hogy az internet szigetévé váljon. A kormány minden otthonban és iskolaosztályban hálózatba kapcsolt számítógépet akar látni, ennek jegyében kiépítette a Singapore-ONE (S-ONE) széles sávú hálózatot, amellyel a webhelyek a world wide webnél 35-ször gyorsabban érhetők el. Az 51 százalékban állami tulajdonban lévő Netrust internetszolgáltató ID-kártyákkal látja el felhasználóit, amikkel azok biztonságosan bonyolíthatják le online tranzakcióikat. Hamarosan hasonló eszközöket dobnak piacra, amelyek segítségével a szingapúriak gyorsan hozzáférhetnek bankszámláikhoz, illetve elektronikus úton bejelenthetik lakcímváltozásukat a rendőrségen stb. Az S-ONE olyan okos kártyákat tervez, amelyekkel a PC-vel nem rendelkező felhasználók az utcákra telepített, telefonfülkeszerű hálóvégpontokról léphetnek fel az internetre.
Kínában két hackert halálra ítéltek, mert betörtek egy bank komputerrendszerébe és meglovasítottak 30 ezer dollárt. Egy további szerencsétlen két évet kapott, mert e-mail-címeket adott a kínai kormányt kritizáló internetes kiadványok importjához. Mégis, évi 50 százalékos ütemben nő az online kapcsolattal rendelkező kínaiak száma, igaz, 2000-re így is csak a négymilliót haladja majd meg valamivel. A kínai kormány szívesen látná az elektronikus kereskedelem terjedését abban a reményben, hogy az segít új fogyasztókat találni a veszteséges állami vállalatoknak. Ugyanakkor mindezek mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kínai lakosság 90 százaléka, 1,3 milliárd ember nemhogy számítógép közelébe nem jut, de még telefonja sincsen...