Szövetségek nélkül nem megy

A Murdoch által decemberben megszerzett, Stream névre hallgató fizetős kábeltévé létrejötte óta eddig csak vitte a pénzt; az Il Sole-24 Ore elemzője szerint a különben szenvedélyesen tévéző olaszokat eddig nem igazán sikerült rávenni arra, hogy pénzt adjanak ki drága extraberendezésekre és még a kábeltévé-csatornák borsos előfizetői díjára is. Pedig az évek óta nyomuló kábeltévés társaságok - különösen a mintegy egy évtizede indult Telepiu - nagyon igyekeznek megcélozni a földi sugárzású csatornákon ki nem elégített igényeket. A marginális jelentőségű helyi kábeltévékkel szemben a Telepiu eleve országosnak szánt csatornákat indított be - egyébként Berlusconi bábáskodásával, csak neki aztán részben a tulajdoni korlátokat szabó médiatörvény, részben politikusi ambíciói miatt ki kellett szállnia az üzletből.
A politikai viharokon, jogi buktatókon és anyagi nehézségeken túlmenően a kábeltelevíziózás terjedésének egyéb akadályai is vannak Itáliában. A televíziós vagy arra is alkalmas kábelhálózatok kiépítettsége messze elmarad a gazdaságilag hasonló fejlettségi szinten álló országokétól. A két nagy tévés pólus - az állami RAI, illetve a Berlusconi-féle Mediaset - árnyékában nem tudtak megerősödni az olyan független produkciós bázisok, amelyek most képesek volnának anyaggal ellátni a tematikus kábelcsatornákat, az írott sajtó kiadói pedig elég kevéssé törekszenek a rádiózás és a televíziózás területén való diverzifikálódásra, s számos európai országhoz képest alacsony fokú a televízió és a filmipar integrációja. Mindennek a tetejébe nyelvi akadályokba ütközik a piacbővítés is, hiszen az olaszt - Svájc déli részét leszámítva - más országokban nemigen beszélik.
Persze a folyamatosan változó nemzetközi médiaszövetségekből így se hagyják ki az olasz szereplőket, hiszen egymagában is 57 milliós piacról van szó, ráadásul van egy olyan árucikke - az olasz futballbajnokság -, amely mindenhol kapós, és nyelvi-kulturális akadályok sem gátolják értékesítését. Ráadásul ma már nem egyszerűen csak televíziós szövetségek formálódnak, a sok szálon összekapcsolódó hálózatokba a korábban csak távközléssel foglalkozó társaságok is beleszövődnek. A törvényhozás sok helyütt - de különösen Olaszországban - nem is tudja követni az eddig külön szabályozott szisztémák integrálódását, és nem képes lépést tartani azzal, ahogy a médiagazdaság kiaknázza a digitális technológiában rejlő lehetőségeket. Az olasz és a nemzetközi tévés-távközlési csoportok viszont szemlátomást arra törekszenek, hogy kész helyzet elé állítsák a politikusokat, miután már jelentős összegeket fektettek a fizetős kábeltévé-hálózatok kiépítésébe.
Az itáliai kábeltévépiac két főszereplője nem olasz. Az 500 ezer előfizetőt magáénak mondó Telepiu fő tulajdonosa ma már a Canal Plus; a francia társaság - a kontinens legnagyobb fizetőtévé-működtetője - nem a Telepiu alig nézett kulturális csatornája, még csak nem is filmcsatornája miatt harcolt a többségi tulajdon megszerzéséért, hanem azért, mert eddig csak e társaság sportcsatornája közvetíthetett élőben olasz bajnoki meccseket. A Canal Plus elemzők szerint jó eséllyel készül az állami rádió- és tévétársasággal, a RAI-val kötendő szövetségre, s nem elképzelhetetlen az sem, hogy közösen próbálja kihasználni az új technológiai lehetőségeket az Olaszországban egyelőre harmadik mobilszolgáltatóként színre lépő Winddel (e konzorcium egyik résztvevője a France Télécom).
A franciák ráadásul a filmkínálatot garantáló jó amerikai kapcsolatokkal is rendelkeznek, lévén hogy a Warner kisebbségi tulajdonos a hozzájuk tartozó Canal Satellite-ben, de vannak amerikai partnerek franciaországi kábeltársaságában, a Numericable-ban is. Kell is az erősítés, hiszen a konkurens, a News Corp. leányvállalata, a külön az olaszországi terjeszkedés céljaira létrehozott News Corporation Europe önmagában is lehengerlő kapacitásokhoz férhet hozzá. Anyavállalata az USA-tól Japánig szórja tele a világot egyebek közt a Fox és a Sky News termékeivel, emellett övé a vetélytársként önmagában is számon tartandó British Sky Broadcasting (BskyB) 40 százaléka.
Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy a News Corp., miután megszerezte a Telecom Italia tévés leányvállalataként létrehozott, ma 100 ezer előfizetővel bíró Stream 80 százalékát - amiből azonban a tervek szerint 30-at továbbad még bevonandó partnereinek -, várhatóan összeáll a Tf1-gyel, vagyis a Canal Plus legnagyobb hazai ellenfelével is. Emellett külön "szövetségesi háromszög" kezd kirajzolódni Olaszország, Németország és Franciaország között annak köszönhetően is, hogy a Mediaset - nem először - megpróbálja szorosabbra fűzni kapcsolatait a német Kirch-csoporttal, amely éppen átszervezte kábeltévés tevékenységét.
Ennek során egyébként a Canal Plus-vel is lebonyolított egy cserét, melynek során a francia csoport átengedte részesedését a Premiere német kábeltévében, viszont megkapta a Kirch kezében levő Telepiu-hányadot. Ez azonban csak egy húzás volt a sok közül az európai televíziós piac gyorsan változó sakktábláján; a szövetségek és ellenszövetségek még csak most kezdenek igazán felállni - emlékeztet az olasz gazdasági napilap. Az egyes országokon, így Olaszországon belüli alkufolyamatok szinte mindig nagyobb szabású, legalább európai, ha nem globális játszmák részei. Egy biztos: a kétféle irányból - a távközlési szolgáltatások, illetve a klasszikus televíziózás felől - érkező szereplők egyaránt a másik területére behatolva akarják diverzifikálni tevékenységüket, s így többé-kevésbé rá is vannak kényszerülve, hogy összefogjanak.