Szörf a világ peremén

Bár a lakosság fele nomádként él a Németországnál négy és félszer nagyobb területen és a távközlési infrastruktúra igencsak kezdetleges - minden száz városi lakosból csupán tizenegy rendelkezik saját telefonvonallal, vidéken ez az arány mindössze négy -, Dzsingisz kán utódai hozzáfogtak az internet felfedezéséhez. Ma már öt szolgáltató nyújt hozzáférési lehetőséget a világhálóhoz a nagyvárosokban. Az előfizetők 40 százaléka vállalat, hiszen a korlátlan internethasználat kereken 50 dollárba és a távbeszélési díjba kerül, ezért a mindössze 100 dollár évi átlagos egy főre jutó jövedelem mellett kevesen engedhetik meg maguknak az otthoni internetezést. A legnagyobb internetszolgáltató a Datacom, amely a Telecom Mongolia leányvállalataként állami kézben van. Ez a cég 3500 előfizetővel és 30 vállalati ügyféllel rendelkezik.
Az elektronikus kereskedelem még gyengén fejlett, alapvetően e-mailes kapcsolatteremtésre szorítkozik. Bár a mongol médiatörvény lehetővé teszi az állami tévéadók, rádióállomások és telefontársaságok magánkézbe adását, a fejlődéshez jobb szabályozási környezetre lenne szükség - mondja Baljin Narantsetseg, a Datacom marketingigazgatója.
Iskolai és egyetemi terminálok révén sokan hozzájutnak az internethez. A fővárosban, Ulánbátorban működő, a Soros Alapítvány támogatásával létrehozott Public Internet Centerben bárki ingyen e-mailezhet, faxolhat és böngészhet a hálón. Akinek van pénze, az egy csésze tea mellett beülhet a Bodicomputer cég internetkávézójába is. Mongólia az oktatás területén is megpróbál felzárkózni a 21. század követelményeihez: a mongol műszaki egyetemhez tartozó Computer and Science and Management School hálózata révén tíz felsőoktatási intézmény és 36 középiskola áll összeköttetésben egymással.