Üzleti modellt keresnek az online lapok

A tartalom és a reklám önmagában halott, a tartalom plusz elektronikus kereskedelem képlet "király". Így foglalja össze az online újságok pénzügyi ellátására irányuló kísérleteket a Financial
Times cikkírója. Hiába emelték látogatóik számát egyik évről a másikra szinte a semmiről több százezerre az olyan internetes kiadványok, mint a Salon.com, a Cnet.com és a Wired.com, reményük sincs arra, hogy előfizetői díjat szedjenek olvasóiktól. E téren csak a hagyományos lappiacon bevett újságok, például a The Wall Street Journal vagy a The Economist tudnak eredményeket felmutatni. Pedig az eltelt években a piaci részesedés kihasításáért vállalt veszteségek után most már üzemi szinten is kifizetődővé kell válniuk, minthogy a létrejöttüket finanszírozó kockázati tőkebefektetést felemésztették.
A reklámbevételek hagyományos formái nem kínálnak kielégítő megoldást, minthogy a hirdetők megelégelték a virtuális tér fekete lyukaiban elnyelődő kiadásaikat: most már nem az érdekli őket, hogy egy webhelyet hányan keresnek fel havonta, hanem az, hogy kik is azok a látogatók, mi van a zsebükben és benyúlnak-e abba a zsebbe, ha valami olyat látnak, ami érdekli őket.
Érzékelve a változásokat a C|net például az elmúlt évben olyan webkereső szoftvert vásárolt, amely önműködően felkutatja az elektronikus kereskedelmi végpontokat. Ezt hozzárendelték online termékbemutatóikhoz. Az olvasó böngészik az ismertetőben és e link segítségével megnézheti, ki mennyiért mit kínál az adott termékkörben. Ha valami elnyeri a tetszését, rákattinthat a "vásárlás" ikonra. Ugyanilyen szolgáltatást vezetett be a Salon, amely egyelőre könyveket, lemezeket kínál ilyen módon, de reményei szerint hamarosan eljut a számítógépekig és a konyhai eszközökig is.
A gond a szerkesztői függetlenség és a kereskedelmi szempontok viszonya. Egy felmérés megkérdezettjeinek egyelőre csak hat százalékát aggasztotta az ilyen boltajtóként is működő ajánlatok objektivitása, 29 százalékuknak voltak kétségei, míg 65 százalékukat egyáltalán nem izgatta ez a kérdés.
A C|net esetén csökkentheti a fogyasztói bizalmat, ha az olvasó megtudja, hogy a rendszer azokat az e-kereskedelmi linkeket teszi előre az ismertetők alól feljövő listákra, amelyekkel a lapnak értékesítési szerződése van. A Wired úgy igyekszik kivédeni ezt a kérdést, hogy a listákhoz nem nyúl, viszont szponzoráltatja rovatait. Az objektivitást hivatott erősíteni, hogy a szerkesztők csak azután tudják meg, ki a rovatuk aktuális támogatója, miután a webre került munkájuk.
Két éve a tartalom volt minden, tavaly a hirdetés, idén a tartalomtól közvetlenül elérhető elektronikus kereskedelem. Lehet, hogy jövőre további módszerek egészítik ki az online publikációk és a reklám szimbiózisát.