A turizmus minőségi változásának feltételei

A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elkészítését egy 1996-os kormányhatározat írta elő. A terv mihamarabbi törvényi szintű elfogadása sürgető, ugyanis az Alkotmánybíróság határozata 1999. március 31-től hatályon kívül helyezte azt az 1989-ben hozott és azóta többször módosított kormányrendeletet, mely korlátozta a part menti településeken a területhasználatot és az építési lehetőségeket.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából a VÁTI által elkészített terv elfogadásával megszűnne a gyakorlatilag általános érvényű belterület-növelési tilalom: csak azokon a területeken tiltják majd a beépítésre szánt területek kijelölését, illetve belterületbe vonást, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból kedvezőtlen lenne.
A terv nem az építési tilalomra, illetve a korlátozásra, hanem a feltételekhez kötött építés lehetőségére teszi a hangsúlyt. Tudomásul veszi azt a körülményt, hogy a lakó és az üdülő funkció nem választható el egyértelműen, s bizonyos külterületi földrészleteken is megjelenik, azaz a használat ilyen szempontból való kategorikus korlátozása nem lenne életszerű.
A terv azonban továbbra is csak olyan területen enged építkezni, ahol a szükséges infrastrukturális feltételek megvannak, a partközeli települések belterületén még átmenetileg sem enged meg közműpótló berendezést, az építés feltétele a szennyvíz közcsatornába való bevezethetősége. Az üdülőkörzet területén nem enged meg szikkasztást, amennyiben az ingatlan be van kötve közüzemi vízellátásba. A beépíthető külterületi földrészletnagyság a táj jellegének megőrzése érdekében differenciált és az országos átlaghoz képest jóval nagyobb. A terv a feltöltéssel létrehozott területek közhasználatú zöldfelületként történő felhasználását írja elő, vagyis továbbra is tilos ezek üdülőterületként történő hasznosítása.
A terv kiemeli, hogy Közép-Európa egyik legismertebb üdülőkörzetéről van szó. Megállapítja, hogy a víz minőségi romlása ugyan az utóbbi években lelassult, ám a mennyiségi üdülésre berendezett parti sáv túlhasználtsága változatlanul fennáll. A mai állapotot az egyoldalú turisztikai kínálat, a szabadidő-eltöltés létesítményeinek hiánya jellemzi, a térség fokozatosan veszít vonzerejéből. A területrendezési terv a térszerkezet, az infrastruktúra-hálózat javasolt módosításaival az üdülés, turizmus minőségi változásának műszaki, fizikai feltételeit kívánja megteremteni.
A természeti és környezeti értékek figyelembevételével elsősorban a következő turisztikai termékek fejlesztése kívánatos: vitorlásturizmus, a kulturális örökség értékeit bemutató turizmus, borturizmus, a védett természeti értékekhez kapcsolódó turizmus, kerékpáros-turizmus, a sportközpontú szabadidő-turizmus, falusi turizmus, termálturizmus. A területrendezési terv azonban szükségesnek látja idézni az - ugyancsak éppen az egyeztetés stádiumában lévő - területfejlesztési koncepció következő megállapítását: a környezeti állapot stabilitása és tartós megóvása nélkül a Balaton térség működésképtelen, arra vonatkozó fejlesztési koncepció nem értelmezhető.
A területrendezési tervben lehatárolt térségi övezetek a tényleges területhasználat szempontjából nem homogének - vagyis nem hasonlítanak a településrendezési tervek építési övezeteihez -, fajtáikat a szabályozással elérni kívánt célok s az ezek érdekében alkalmazott korlátozások különbözősége határozza meg. A 11 övezet az egyes átfedések miatt igazán csak számítástechnikai eszközök alkalmazásával válik követhetővé. A terv az egyes övezeteket alövezetekre bontja, amelyek a szabályozás szempontjából egynemű területeknek számítanak. Így például a minőségi fejlesztést szolgáló övezetekhez tartozó, minőségi üdülésre kijelölt alövezetekben mindenhol csak a minimum 5 hektár nagyságú területek építhetők be, maximum 8 százalékos beépíthetőséggel. A telek területének 80 százalékát őshonos, illetve szubmediterrán növényzettel fedetten kell kialakítani, melyből az összterület minimum 60 százaléka magas, fás növényzettel borított kell legyen.