Változnak az "osszik" utazási szokásai

A Leif 1990 óta rendszeresen vizsgálja az új német tartományok polgárainak utazási szokásait, az utazások gyakoriságának, időtartamának, az erre a célra szánt összegek nagyságának, a kedvelt célterületek sorrendjének változását. A német FVW idegenforgalmi szaklapban most közzétett felmérése szerint 1998-ban folytatódott az utazási piac konszolidálódása. Míg 1995-ben még az új tartományokban lakók 79(!) százaléka tett meg évente legalább egy, minimum 5 napig tartó külföldi utat, addig tavaly már "csak" 72 százalék volt ez az arány (lásd a táblázatot). Ezt a folyamatot a piac polarizálódása kíséri: az előző évi 39 százalékról 41 százalékra nőtt a legalább kétszer utazók aránya.
Változás figyelhető meg az utazásokra szánt összegek tervezésénél is. Míg 1997-ig a korábbiaknál mindig nagyobb összeget szántak a következő évi utazási tervek megvalósítására (a tényleges kiadás aztán mindig a tervezett alatt maradt), a mostani válaszok szerint az új német polgárok 1999-ben az ideinél kisebb kiadással számolnak. Ezen a területen is megfigyelhető a polarizálódás: az átlagos turista 1998-ban 1321 márkát, az előző évinél 50 márkával többet költött egy-egy útra - vagyis aki megengedheti magának, hogy utazzon, az nem spórol.
A célterületek között változatlanul Németország vezet, az új tartományok lakóinak 23 százaléka hódolt 1998-ban a belföldi turizmusnak. Németországon belül a Keleti-tenger partvidéke, a mecklenburgi tavak, Bajorország, az Északi-tenger és a Fekete-erdő volt a legkedveltebb célpont. Külföldön a polgárok 49 százaléka töltötte szabadságát. A vezető helyen Spanyolország áll, melyet Ausztria, Olaszország, Görögország, majd az ötödik helyen Magyarország követ, maga mögé utasítva Csehországot, Törökországot, Dániát, Franciaországot, Horvátországot, Tunéziát, Nagy-Britanniát, Svájcot, Norvégiát, Hollandiát és Bulgáriát is. Sok más országgal szemben azonban a Magyarországra utazók száma nem nőtt.